Várj meg, Szilvi!
A csengő megszólalt, és az iskola folyosói lassan kiürültek. A tanárok osztálytermekbe siettek, siettetve a későn maradott diákokat.
Az ablakon kívül friss zöld lombok susogtak, a nap csábított az utcára. Szilvi, a fiatal tanárnő, megállt az osztályterem ajtaja előtt. Neki is, ahogy a diákjainak, mindent félrerakni és sétálni indulni kellett volna a tavaszi városban. Sóhajtott, majd belépett. A hetedik „B” zajongva felállt.
„Good morning. Sit down, please” – mondta angolul, miközben a tanári asztalhoz lépett.
„Who is absent today?” – kérdezte, gyorsan végignézve az osztályon.
A kiváló tanuló, Anna Kis, felállt, és angolul közölte, hogy Rácz Zsófi beteg, és Kovács Péter is hiányzik. Mindig gyorsan reagált, mert ő beszélt a legjobban angolul. Az osztályban morajlás futott végig.
„Misi, mi van Pétivel?” – kérdezte magyarul Szilvi.
Misi, Péter szomszédja volt a lakótelepen.
Az egész iskola tudta, hogy Péter apja egy éve került ki a börtönből, nem dolgozott, inni és verés volt a sorsa. A fiú is kapott, ha anyját védte. Gyakran érkezett be zúzódásokkal az órákra. Testnevelés előtt mindig utolsóként ment az öltözőbe, hogy ne lássák a testén a verekedés nyomait. De mindenki tudta, mi történt otthon. Misi mesélte el.
Szilvi szimpátiát érzett Péter iránt, sajnálta őt. A fiú csinos, érett a koránál. A problémás családok gyerekei hamar felnőnek. Jól tanult, gyorsan megértett mindent. Csak az angol nem ment neki, de mindig igyekezett.
Az egyetem után visszatért a régi iskolájába angoltanárnak. Nem akarta egyedül hagyni az édesanyját, ezért nem ment Budapestre, nem vállalt magániskolai állást, ahogy sok évfolyamtársa.
Az idősebb diákoknak egy tapasztaltabb tanárnő tanított angolul. Szilvi a középiskolásokhoz került. Eleinte persze próbálták megbolondítani az óráit, de aztán megszerették a fiatal tanárnőt. Öltözete komoly volt, de a szigorú maszk mögött gyakran előbukkant egy meleg mosoly vagy csillogó szemek.
A lányok utánozták a kezdő tanárnő stílusát, a fiúk pedig a durvaság mögé rejtették a szerelmüket. Idén Szilvi osztályfőnöke lett a hetedik „B”-nek.
„Szilvi néni, tegnap ismét bebaszott Péter apja, és verte a fiú anyját. Az egész ház hallotta a kiabálást. Éjszaka a mentők bevitték a kórházba. Péter hívta őket, amikor az apja elaludt. A rendőrség is kijött, és elvitték az apját meg Pétit is, amíg nem találnak neki rokonokat.”
„Micsoda?” – lepődött meg Szilvi, és újra körülnézett az osztályban. A csendben várakozó diákok magyarázatot, szavakat reméltek tőle. Mit mondjon?
„Rendben, az órák után elmegyek a rendőrségre és utánajárok.”
Az osztályban megkönnyebbülés hullámzott végig.
Szilvi előtt ott lebegt a tizenhárom éves Péter képe. Hányszor kérdezte tőle, szüksége van-e segítségre, de ő ijedten rázta a fejét. Az órákon gyakran elkapta a fiú figyelmes tekintetét, amitől elpirult, összezavarodott.
Az osztály mozdulatlanul várt.
„Okay, let’s begin…” – mondta erőltetett vidámsággal.
A szünetben Szilvi bement az igazgatóhoz.
„Balogh úr, Kovács Péter…”
„Tudok róla, Szilvi. A rendőrség már hívott. Most keresik a rokonait. Ha nem találnak senkit, gyermekotthonba kerül. Az apja börtönben landol, az anyja… hát, csak túlélje. Tudod jól, a gyermekotthon sem éppen méz. Nem tudni, mi a jobb, a vad állat apja vagy a megkeseredett, szeretetlen kamaszok.”
„El akarok menni a rendőrségre, támogatni őt, és kideríteni mindent.”
„Osztályfőnökként joga van hozzá. Próbálja meg. De nem ajánlom, hogy belefolSzilvi mosolyogva bólintott, és abban a pillanatban tudta, hogy Péter szerelme végül beteljesítette mindkettőjük álmát, mert az élet néha még a legváratlanabb szerelmeket is összefonja.
