**Na te várd…**
A harmat még nem szállt fel a füvekről, a köd lassan visszahúzódott a folyó túlsó partjára, miközben a nap már kibújt az erdő fogas vonala mögül.
Gábor állt a tornác lépesőjén, csodálta a hajnal szépségét és mélyet lélegzett a friss levegőből. Hátulról cuppogó mezítlábas hangok hallatszottak. Egy nő, hálóingben és vállára vetett kendővel odalépett mellé.
— Milyen szép reggel! — sóhajtott Gábor. — Menj már be, meghűlsz, — mondta lágyan, és megigazította a kendőt a fiatal nő vállán, ahol lecsúszott.
A nő azonnal odabújt hozzá, átölelte a karját.
— Nem szeretnék elmenni tőled, — mondta Gábor, meginduló hangon.
— Akkor maradj. — A nő hangja úgy csábított, mint a szirénák éneke. „Ha maradok, mi lesz utána?” Ez a gondolat helyretette Gábort.
Ha ilyen egyszerű lenne, már régen ott maradt volna. De huszonhárom év házasság a feleségével nem dobható el úgy, és a gyerekek… Julcsi már majdnem felnőtt, gyakrabban aludt a vőlegényénél, mint otthon, hamarosan férjhez megy. És Tamás csak tizennégy, épp a legnehezebb korban.
Egy sofőr mindig talál munkát, de itt nem fog sokat keresni. Most úgy szórja a pénzt, drága ajándékokat vesz Erzsinek. De ha fele, vagy harmad annyit keresne, szeretné-e még így? Kérdés.
— Ne kezdj, Erzsi, — intett Gábor.
— Miért? A gyerekek már nagyok, ideje magunkra gondolni. Maga is mondta, csak megszokásból él a feleségével. — Erzsi sértődötten elfordult.
— Bárcsak tudtam volna előbb, hogy találkozom veled… — Gábor hangosan sóhajtott. — Ne haragudj. Mennem kell, így is elkéstem. Meg akart csókolni, de a nő elfordította az arcát. — Erzsi, mennem kell, ha este haza akarok érni. Ráadásul van rakományom, szerződés.
— Mindig csak ígérget. Amikor megjön, felkavarja a lelkemet, aztán siet a feleségéhez. Elegem van a várakozásból. Misi már régóta feleségül akar.
— Akkor menj hozzá. — Gábor vállat vont.
Azt akarta még mondani valamit, de meggondolta magát. Lassan lement a tornácról, bekanyarodott a ház sarkánál, és a kertészeten át elindult a körút felé, ahol a kamionja várt. Szándékosan ott hagyta, hogy reggel ne keltsen fel mindenkit.
Beült a kabinba. Erzsi általában elkísérte a kamionig és megcsókolta búcsúzóul. De ma nem jött utána, látszott, hogy tényleg megsértődött. Gábor elhelyezkedett, becsukta az ajtót. Mielőtt beindította volna a motort, felhívta a feleségét. Erzsi előtt szégyellte. Egy közömbös hang jelentette, hogy a telefon ki van kapcsolva… Nincs fel nem vett hívás sem.
Gábor letette a telefont és beindította a motort, hallgatta a mély, egyenletes morgást. A kamion megremegtDe a kamion zaja lassan elenyészett, és a háta mögött maradt minden – a múlt, a kérdések, és a kettéhasadt élete is.
