2024. április 23., keddi bejegyzés
Ma már csak a szívem súlya foglalkoztat a ház, a dobozok, a múlt minden apró részlete. A szomszédok már felfogták, hogy eljön a változás; a macska is egyre távolabbbra nyújtotta a farkát a szobában, mintha tudná, mi lesz most.
János, végül semmi komoly nem történt mondtam magamnak, miközben a szekrényben átpattogtattam az utolsó inget. Az férfiak néha csak úgy szaladják a gázba a gondolataikat, nem tudják időben visszafogni magukat. Légy bölcsebb. Nem fogsz egyszerűen feladni egy férfit egy másik nőnek? A nő azt gondolná, hogy legyőzte a férjedet! Harcolj a családért! idéztem anyósomtól, Ilona Varga szavait.
Szombat reggel elvitte a kisfiunkat, Dávidot, a szülőkhöz. Megállapodtunk, hogy a férjem, Máté egy időre náluk marad, míg mi újra összeszedjük magunkat.
Otthon a balkonnárról hoztam le a kartondobozokat, és a gyerekszobában kezdtünk pakolni: ruhákat, játékokat, könyveket. Minden dobozt ragasztóval lezártam, felcímkéztem. Hamarosan csak a bútorok maradtak a szobában, amiket nem akartam magammal vinni.
Körülbelül fél tizennyolc órakor csörrent a telefon a képernyőn Ilona Varga neve villogott.
Jó napot, Ilona! köszöntem.
Szia, Csilla. Máté mindent elmondott. Tudom, hogy fájdalmas ez, de talán nem kell sietned. Várj egy kicsit, higgadj le, gondold át. Nem kell azonnal felborítani a családot, tanácsolta az anyósom.
Nem én rombolom a családot, Mátét válaszoltam.
Nem veszem el róla a felelősséget! De talán egy első alkalommal megbocsáthatnál neki?
Melyik első alkalomra gondolsz? A fiad már hat hónapja egy kollégával lóg, hazudik nekem, és te azt mondod, hogy megbocsátod? Nem, mondtam határozottan.
Kérlek, gondold át még egyszer. Máté már most hiányzik a kisfiúnak, és úgy szeretné, ha a fia apjával legyen!
Ilona, Máté nyugodtan láthatja Dávidot, meg sem akadályozom. De már nem akarok vele élni. És ez legyen a vége szólaltam: már nem maradt időm a csomagolásra.
Kibontottam az utolsó két kartont, átváltottam a hálószobába, és elkezdtem a ruháimat a bőröndbe pakolni.
Az anyósom pont egy órával később jelent meg a lakásban; úgy döntött, személyes beszélgetéssel meggyőzheti a menyét, hogy ne rombolja fel a házasságot.
A vita körforgott:
Jól van, Csilla, semmi súlyos nem történt! A férfiak néha csak úgy elfelik a fejét, nem tudják időben megállni.
Légy bölcsebb. Nem adod fel a férjed egy másik lányra? A nő azt hiszi, hogy legyőzte a férjedet! Küzdj a családért!
Ilona, Máté nem egy átmeneti trófea, hogyért harcoljak! Most azt kérdezed, hogy hívjam meg Jánosra a párbajt? Vagy a boxpályára? Erről a nőről mi beszélünk? Ha János nincs, megjelenne Eszter vagy Katalin.
Tudod, elárulok egy titkot: Máté apja, István, szintén hibázott a fiatalkorában. Én bölcsebb voltam, megőriztem a családot, és már harmincöt éve együtt vagyunk. Hamarosan ünnepeljük a korall esküvőt.
Miben rejlett a bölcsességed? mosolygott Csilla.
Nem szoktam viharba keveredni. Inkább kedves vagyok, főzöm a kedvenc ételeit, érdeklődöm a dolgai iránt, magamról is gondoskodtam: új frizurát vágattam, lefogytam, a munkában is mosollyal köszönöm a napot magyarázta az anyós.
Néha pontosan tudtam, hogy most egy elvált nőhöz ment, és nem a cipőt akartam neki adni, hanem egy serpenyőt, hogy durván kalapáljak belőle. De inkább mosolyogtam, kitartottam, és így maradt a férjem. A fiú apával nőtt fel, az unoka meg már nagyapa.
Ilona, te csodálatos nő vagy. Én ezt sosem tudnám. Nekem a természetes undor érzése túl erős. Amit most felajánlottál, számomra olyan, mint a koszos vödörből enni válaszolta Csilla.
Ilona felvillanott, hirtelen felállt, és anélkül, hogy búcsút mondott volna, kirepült a lakásból.
Én továbbra is pakoltam. Tudtam, hogy ez még nem a vég, Máté és Ilona még tovább feszíti majd a nyakamat, ezért siettem elhagyni ezt a helyet.
A következő nap, vasárnap, megérkezett az apám. Együtt gyorsan betömiztük a bőröndöket és a dobozokat egy furgonba, és útnak indultunk.
Útközben megkértem az apámat, hogy álljon meg anyósunk házánál, hogy átadják a kulcsot.
Képzeld el meséltem másnap a barátnőmnek, Márta tegnap Ilona egy órát próbált meggyőzni, hogy bocsássak meg Máténak a kis csínyekért, és ne kérjek válást.
És milyen érvekkel? kérdezte Márta.
A szokásosok: megfosztod a gyereket apjától, a férfiak mind hazudnak, a nőknek bölcsebbnek kell lenniük. Aztán mesélt egy saját példáról, hogyan hozta vissza a férjét a családba.
És hogyan? érdeklődött.
Nem fogom részletezni, de teljes káosz volt. Nem fogod nekem másképp csinálni.
Már benyújtottad a válóperet?
Péntek már válaszoltam.
Végre szabad leszel ettől a Casanova-sztól. Elég volt nézni azt a kétarcút mondta Márta.
Mit jelent ez a kétarcút? Nem tudtad, hogy Máté Yánával fordul körbe? kérdeztem dühösen.
Nem tudtam pontosan, de gyanakodtam válaszolt barátnőm.
Miért nem szóltál? Azt hittem, barátok vagyunk sértődtem, és fel akartam menni.
Állj! tartotta meg Márta. Hallgasd meg először, amit mondok. Először is, semmit sem tudtam. Ugyanazt láttam, mint te, csak más következtetéseket vontam. Emlékszel a céges partira?
Máté körül forogott Yána. Láttad? Hányszor ment útnak vele?
Te könyvelő vagy, dokumentumokat kezeled, miért nem gondolkodtál el azon, hogy Yána mikor helyettesíti azt, akivel Máténak mennie kéne? Igen, gyanakodtam, de nem mondtam, mert nem voltam biztos.
Legalább jeleznéd.
Mi lenne, ha tévednék, és ez csak a képzeletem? Mit gondolnál rólam? Hogy meg akarnám szakítani minket? Emlékszel Szilvi Béké-re?
Ő azt mondta, hogy látta a férjét egy másik nővel, még egy fotót is mutatott, ahol a férje azt a nőt öleli.
A családban vita lett, de végül kibékültek, és Szilvi bűnösnek találták, mert a szép, erős családot akarta lerombolni irigységből.
Szilvi később kilépett a cégtől. Ne haragudj, de ha lenne vasbeton bizonyítékom, biztosan elmondanám. Milyen terveid vannak most?
A lakás nem az enyém, a szüleimnek jár, ezért Dáviddal a szüleimnél élünk. De a hét után a nagymama lakását felújítjuk a szülők kiadták, de a bérlők egy hónapja kiköltöztek. Ott csak két szoba van, de nekünk elég lesz.
Meg kell oldani a bölcsőde kérdését is a régi messze van, de az anyukám barátja azt mondta, hogy segít átmenni a mi udvarunk melletti óvodába. A válást követően anyagi támogatást kérek.
Máté beleegyezik a válásba? kérdezte Márta.
Azt mondja, nem akar válni, hogy minden rendben legyen, de nekem már elég. Egyszer elég volt. Kérte, hogy ne kérjek ellátást, mert ő fizetni fog.
És te?
Én ellenzem. Nem akarok újra találkozni vele. Legyen hivatalos, legyen végleges. Azt is mondta, hogy elviszi a fiát: Nekem jobb a lakás, jobb a fizetés.
Nem válaszoltam neki, csak kiszámoltam, hány üzleti útja volt tavaly. Nyolc volt.
Mit mondott? kérdezte a barátnő.
Ezt a számot a bíróságra vettem. Ha most azt akarja, hogy Dávidat magához vegye, megkérdezem, ki lesz a gyerek, amikor úton van. Van munkám, van lakásom semmi sem fogja őt megállítani.
Máté tényleg petíciót nyújtott be a gyermek lakóhelyének meghatározására, azt követelve, hogy a fiú nála maradjon:
Az exfeleségem nem tudja biztosítani Dávidnak a megfelelő életkörülményeket állította.
Ilona Varga pedig azt állította, hogy a menekült menyét elrejtik a gyereket:
Elköltözött, elvitte a fiút a bölcsődésből. Azt hittük, a szüleknél maradnak, de egy héten belül eltűntek.
Van szomszédok tanúvallomása. Hol rejtőzik a fiú? A gyereknek járnia kell a bölcsődébe, nem elbújni valahonnan!
Végül el kellett magyaráznom, hogy Dávid és én egy kétszobás lakásban élünk, ami nekem a tulajdonban van, és a fiú a közeli bölcsődébe jár. Elmondtam, hogy Máté gyakori útonlétei miatt nem tudja megfelelően nevelni a gyermeket.
Összességében semmi sem sikerült sem az anyósnak, sem az exférfinak. Nem akartam többé keresztezni Mátét, a válás után új munkát találtam szakemberként könnyen találtam állást, és minden rendben ment.
Néhány nap múlva Márta hírt hozott:
Yána felmondott és elköltözött.
Mit jelent ez? kérdeztem meglepődve.
A nagynénik intézték. Egy hónapig körözte a várost, rájött, hogy nincs helye itt, és a fővárosba ment. Így maradt Máté egyedül.
Na, ez már nem érdekel, válaszoltam.
És így véget ért a fejezet. A forrásunk egy régi kút, amiből vizet kell venni; ha a víz sötét, nem tudsz belőle inni.
Mi a véleményed? Jó döntést hoztam? Kérlek, írd meg gondolataidat alább.
