Az életem a pokolba fordult, amikor váratlanul meghívtam anyámat, hogy láthassa az unokáját
A nevem Attila. Egy átlagos férfi vagyok, aki szerencsétlenül került két tűz közé: a szeretett feleségem és a saját anyám között. Ami a kislányunk születése után történt, teljesen felforgatta az életemet, és a házasságomat is kétségbe vonta. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogyan lehetne ezt helyrehozni.
Anyám nem egyszerű természetű nő. Sosem tudta tiszteletben tartani mások határait, és mindig úgy érezte, jogában áll beleavatkozni az életembe. Miért? Mert én vagyok a kedves fia. Az egyetlen. A legjobb. És így minden, ami engem érint, azt őt is. Senkinek, még a feleségemnek sem engedi, hogy ezt átvegye.
A feleségem neve Zsófia. Öt éve vagyunk együtt, és szeretem. Okos, nyugodt, makacs, de igazságos. Amikor még csak randiztunk, anyám azonnal ellenszenvet mutatott iránta. Minden zavarta benne: ahogy beszél, ahogy főz, ahogy nevet. Mindezt a féltékenységre fogtam, hisz anyám mindig azt hitte, senki sem tud rólam jobban gondoskodni, mint ő. És talán ez lett a családi tragédiánk magva.
Három hete Zsófia megszülte a kislányunkat – a rég várt kis csodánkat. A szülés nehéz volt, és a feleségem sokáig lábadozott. Anyám, amint megtudta, hogy megindultak a vajúdások, hisztérikus jelenetet rendezett: követelte, hogy legyen ott a szülőszobában. Persze, Zsófia ezt nem engedte – még a saját anyját sem akarta ott látni, nemhogy az enyémet.
Amikor anyám nem került be a szülőszobába, a kórház előcsarnokában hercehurcát csapott. Üvöltözött, sírt, és mindenkit megvádolt, hogy megfosztják az unokájától.
A hazatérés után Zsófia engedte, hogy a szüleim meglátogassanak, de egy feltételt szabott: anyámnak csendben kell maradnia. Anyám meg is esküdött, hogy illedelmes lesz. De amint belépett a házunkba, minden kicsúszott a kerékvágásból.
– Mi ez a kosz a kertben? – kezdte. – Mintha disznóólban élnétek! Nem szégyelled magad, Zsófia? Most már anya vagy! Legalább a padlót feltörölhetted volna, mielőtt vendég jön.
Zsófia hallgatott, majd nyugodtan, de határozottan válaszolt:
– Többé ne jöjjön ide. És felejtse el, hol lakunk.
Ezután minden rokon – az enyémek és Zsófiáéi is – meglátogatott minket. Még az apám is. Csak anyám nem jött el. Zsófia egy pillanatra sem hiányolta. A kislányunkkal és velem tökéletes világunk volt.
De egy nap Zsófia orvoshoz ment, és én maradtam a kislányunkkal. SzánEkkor anyám váratlanul megjelent a küszöbön, és én ostobán azt hittem, hogy csak egy rövid látogatás lesz.
