Anikó mindig ideges volt a férje szülei jelenlétében. Csak úgy beszálltak hozzájuk, mintha a saját otthonuk lenne:
Amikor váratlanul beállítanak, a gyomrom görcsbe rándul. Próbálom kikerülni őket, de nem mindig sikerül. Ezek az emberek kiugrasztják a sodromból. Nem vagyok hajlandó állandóan főzni rájuk, főleg úgy, hogy még szólni sem szoktak.
A barátnője, Zsófi, is észrevette az anyós furcsaságait:
Anikó mindent megpróbál, hogy megfeleljen nekik, még különleges ételeket is készít. De az anyós mindig talál valamit, amin lovagolhat. Kiborító.
A férje családjának különös ízlése volt az étkezéssel kapcsolatban. Az anyós mindent tökéletesre akart:
Ha páratlan számú szendvics volt a tányéron, akkor nem is nyúlt hozzá.
Velük bevásárolni menni pokoli élmény volt:
Órákat töltött azzal, hogy olvasta a csomagolásokat, csak a legfrissebb dolgokat választotta, és veszekedett a pénztárossal a lejárati dátum miatt.
A férje nővére, Eszter, szintén válogatós volt:
A legtöbb ételt letagadta, diétázgatott, vagy éppenséggel valami másra volt éhes.
Anikónak elege lett ebből a cirkuszból. A férje ragaszkodott hozzá, hogy külön főzzön a családjának, de úgy érezte, senki sem értékeli a munkáját.
Egy nap az anyós csak úgy felhívta, hogy pár óra múlva ott lesznek. Anikó dühbe gurult:
Meg sem kérdezték, hogy jó-e nekem. Csak bejelentették, mint a kánikulát.
A barátnője tanácsára úgy döntött, nem készül fel a látogatásra:
Ha nekik nem fontos a figyelmesség, akkor én minek pocsékoljam az időmet és a pénzt?
Amikor megérkeztek, meglepődtek, hogy nem várja őket terített asztal. Anikó azt javasolta, főzzenek maguknak, vagy rendeljenek kaját. Megkínálta őket teával, de a levegő feszült maradt.
Hamaron el is távoztak, becsapták az ajtót. Anikó tudta, hogy megbántódtak, de inkább megkönnyebbülés fogta el:
Nem engedem, hogy kihasználjanak. Ha vendégségbe jönnek, tartsák tiszteletben az én időmet és energiám.
Elhatározta, hogy megbeszéli a férjével, és határokat szab a családjának a jövőben.
