Van egy nő, akivel együtt jártam suliba nevezzük most Lenkének. Na most, Lenke igazi primadonna volt. Amint leérettségizett, egyből irány az egyetem, jogot kezdett el tanulni. De ezzel se volt elég, úgyhogy belevágott egy második diplomába is, valami kereskedelem és menedzsment szakra. Ott, az egyetemen aztán megismert egy fiút, hozzáment feleségül. A fiú amúgy jól keresett, és egyáltalán nem erőltette, hogy Lenke munkát vállaljon így Lenke szépen nyugodtan elvégezte a második sulit is.
Aztán mikor befejezte a másodikat is, hát, dolgozni azt nemigen ment el. Inkább otthon üldögélt. Ha a barátai kérdezték, mi van a karrierrel, úgy mosolygott, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Mondta, hogy a férje szereti, ha tiszta, kényelmes az otthon, ő meg ezt nem tudná megteremteni, ha dolgozna. Férj pedig adott pénzt mindenre, amit Lenke szíve kívánt szépségszalon, fitnesz klub, akármire.
Ez ment így évekig. Lenke néha mesélte, hogy a férje időnként szóba hozta, hogy jó volna egy gyerek, de erről ő nem igazán akart beszélni. Őt jobban foglalkoztatta az alakja, az egészsége, no meg a szabadideje, mint hogy gyerekvállaláson gondolkozzon.
A házasságuk úgy tizenkét évig tartott, aztán egyszer csak elváltak. Lenke nem igazán beszélt arról, mi történt, én meg nem akarok találgatni. Különváltak, a férj pedig abbahagyta, hogy minden hónapban forintköteggel örvendeztesse meg Lenkét.
Most az apja támogatja, aki még mindig dolgozik. Az összeg mondjuk meg sem közelíti a régi fényű életet: hát, nehéz fenntartani azt a stílust, amihez szegény Lenke hozzászokott. Apja is mondogatja, hogy azért harmincöt éves nőként lassan ideje volna dolgozni mennie.
Lenke most a régi osztálytársaknak írt, hátha valaki tud neki munkát ajánlani. Az egyiküknek volt is egy üzlete egy bevásárlóközpontban, felajánlotta, hogy dolgozhatna nála áruküldőként. Lenke persze húzta a száját. Szerinte azért, mert diplomával nem azért tanult ennyit, hogy most dobozokat pakolgasson a plázában.
Nevetséges, komolyan! Soha életében nem dolgozott, évek óta már el is felejtett, mit tanult, de persze vezetői állásban, bődületes fizetésért képzeli el magát.
Na, mit gondoltok? Milyen munkát lehet találni harmincöt évesen, ha az ember szó szerint még sosem dolgozott egy percet sem?
