Ez az igazi
– Nóra, hogyan nevelhetsz így egy lányt? – kérdezte gyakran testvérétől Marika – ő egy lány, nem fiú!
Anikó és Marika két testvér, mindketten házasok, gyermekeket nevelnek. Anikónak egy lánya, Zsófi, és egy fia van, Marikának pedig egyetlen kislánya, Katica.
A testvérek gyakran találkoztak, általában Marika látogatta el Anikót a kislányával, mert ők kertes házban éltek, rendezett udvarral, ahol lehetett pihenni a lugasban, és a gyerekek szabadon játszhattak. Marika és családja panelban lakott.
Marika persze biztos volt, hogy a Katicája okosabb, szebb és tehetségesebb, mint Zsófi. A lányok közt egy év volt a korkülönbség, Zsófi volt az idősebb.
– Anikó, a te Zsófi megint felmászott a fára, ez mi már? – próbálta befolyásolni a nővérét a nevelés ügyében.
– Mi ezzel a baj? – csodálkozott Anikó – Gyerek, fejlődnie kell.
– De nem a fákon mászkálással! Ez a fiúk dolga, nem a lányoké – erősködött Marika, de a nővére csak mosolygott.
A kislányok barátok voltak, Katicának talán szívesen játszott volna szabadabban, akár fára is felmászott volna, de anyja folyton figyelt. Semmi ilyesmit nem engedett neki.
Zsófi soha nem nézett irigykedve unokatesójára, bár Marika úgy gondolta, hogy a lánya irigylésre méltó. Gyerekkorában és iskolás éveiben Zsófit ez nem érdekelte. Ő a saját útját járta, fürge volt, mindenben ott volt.
Imádta rendbe tenni apja garázsát.
Zsófi “szoknyás atyuskának” hívták, semmiben sem maradt el a fiúktól, felmászott utánuk a fára, verekedett velük, nem engedte, hogy bántsák őt vagy a kisebbik öccsét, néha át is másztak a fiúkkal a kerítésen az almaért a szomszéd kertjébe. Babákkal alig játszott, nem érdekelték a frizurák, masnik és ruhák. Legjobban szeretett apjával a garázsban babrálni, nézegette a csavarkulcsokat, anyácskákat, és tényleg rendet rakott.
– Kislányom, ne rakd rendbe, utána nem találom meg, ami kell! Inkabb add ide a tizenhárom milliméteres csavarkulcsot! – és Zsófi azonnal odaadta a megfelelőt, mindent tudott, apja dicsérte, ő pedig büszke volt.
Katica – Zsófi teljes ellentéte. Mint egy babát öltöztették. Mindig szép ruhák voltak rajta, fehér harisnyák oldalt masnival, óriási masnik. Zsófinak nem tetszettek Katica ruhái, mert mindig valami fodros, hullámos volt.
Folyton hallatszott anyja, Marika kiabálása:
– Katica, ne menj a homokozóba, összepiszkolod a harisnyádat! Ne állj az ajtóban, fúj a szél! Ne nyúlj más játékához, koszos! Miért fogtál meg egy koszos almát, tele van baktériumokkal! – csak a “nem szabad” hangzott.
Zsófit mindig megdöbbentette, és nem szerette Marika nénit emiatt. Túl sokat tiltott a lányának, Katicával még udvaron sem volt igazán jó játszani. Az utcára meg egyáltalán nem engedte ki.
– Hová mész, Katica? Ott koszos kutyák, macskák, a fiúk bántani fogják! Zsófi mehet, te meg maradj itt velünk! – Zsófi őszintén sajnálta az unokahúgát.
– Marika néni, engedje már, hogy Katica velem jöjjön, senki sem bántja! – próbált közbe
