Valéria sietett dolgozni, amikor hirtelen észrevette, hogy otthon felejtette a telefonját. Gyorsan visszafordult, beszállt a liftbe ám az pont a nyolcadik emeleten lerobbant! Valéria türelmetlenül várta, hogy kiszabadítsák, mikor is meghallotta férje, Gábor hangját a folyosóról. Gábor egy másik nővel beszélgetett hangjában szokatlan gyengédség csendült.
Drága Katinka, susogta kedvesen. Alig várom, hogy újra együtt legyünk!
Este találkozunk válaszolta a nő csendesen. Várlak tíz után.
A férjed ma is éjszakai műszakos?
Egész héten így lesz. Fél tízkor elmegy, és csak hajnalban jön haza sóhajtott Katinka. Mindjárt visszaér, mi pedig siessünk.
Miért áll ez a lift ilyen sokáig? bosszankodott Gábor.
Körülbelül négy percig beszélgettek a lift ajtaja előtt, mire végül rájöttek, hogy a szerkezet elromlott. Végül kénytelenek voltak lemenni a lépcsőn. Gábor közben hálálkodott Katinkának a boldog percekért és a titkos együttlétekért.
Valéria először nem akarta elhinni, amit hallott. De amikor Katinka Gábort nevén szólította, majd az ő, Valéria nevét is megemlítették, minden világossá vált számára. A férje a nyolcadik emeleten élő szomszédasszonnyal csalja őt Katinkával, a negyvennégyes lakásból.
A döbbenettől Valéria percekig mozdulni sem tudott.
Hát így állunk gondolta keserűen. Jó kis kifogás ez a “lefekvés előtti séta a friss levegőn”. Most már tudom, hova mész esténként Hát, meglátjuk, mennyire fogod ezt élvezni ezután.
Hamarosan megérkeztek a szerelők, kiszabadították a liftből. Valéria fejében pedig lassan ördögi terv kezdett körvonalazódni.
Este tíz felé, amikor Gábor szokás szerint indulni készült “sétálni egyet a friss pesti levegőn”, megszólította Valériát:
Valikám, kimegyek egy órácskára.
De hát esik az eső! szólalt meg Valéria.
Esik?
Talán nem kéne most menned. Inkább állj ki a balkonra, ott szellőzz egyet tanácsolta.
Az kevés. Mozognom kell, az jót tesz a szívemnek. Balkonnal nem elégedhetek meg.
De hát esik…
Viszek esernyőt, nem fogok elázni felelte Gábor.
Te tudod. Azért mondom, ne menj el.
Ne legyél babonás, Valikám legyintett Gábor. Úgyis egy óra múlva visszajövök.
Csakhogy Gábor már fél óra múlva lihegve tért vissza. Ugyanis Katinka férjét is értesítette valaki, hogy a felesége félrelépett méghozzá a szomszéddal!
Valéria egy résnyire nyitotta csak ki az ajtót, láncra téve azt.
Hol van az esernyőd, a kabátod, a cipőd? kérdezte.
Megállítottak az utcán pár suhanc, magyarázta Gábor. Elvittek mindent, kabátot, cipőt Fázom, engedj már be!
A cuccaidat összepakoltam közölte higgadtan Valéria. Ott vannak a szemétledobónál. Üdvözlet Katinkának.
Melyik Katinkának?
Annak, aki a nyolcadikon lakik.
Valéria becsukta az ajtót, majd leült tévézni.
Legalább már felnőttek a gyerekeink, nem kellett végignézniük ezt a szégyent, gondolta szomorúan.
Gábor sietett a szemétledobóhoz, ott megtalálta a bőröndjét. Felöltözött, majd úgy döntött, taxit hív és hazamegy az édesanyjához.
Ekkor jött rá, hogy a telefonját Katinkánál felejtette. Pulóverben visszasietett Valériához, hogy kölcsönkérjen egy telefont, és… ismét beragadt a liftbe. Ugyanis áramszünet volt az egész házban. Akárcsak reggel Valéria, ő is a nyolcadik emeleten rekedt.
Mire visszajött az áram, Valéria már elindult dolgozni. A lakás kulcsát Gábor pedig nem kapta vissza hisz az felesége nevén volt.
Lifttel már inkább nem próbálkozott, inkább gyalog indult lefelé. A nyolcadik emeleten épp összefutott Katinkával, aki szintén egy bőrönddel toporgott frusztráltan a lift előtt.
Nálad van a telefonom? kérdezte remegő hangon Gábor.
Igen, felelte Katinka zavartan. Meg a holmid is.
Szuper…
Ezután együtt szálltak be a liftbe, de a taxik már más-más irányba vitték őket…
Az élet néha furcsa helyzetekkel tanít alázatra. Mert bár a bizalom törékeny, az őszinteség hiánya végül mindketten egyedül maradtak megtapasztalva, hogy az igazság, ha megtörténik, mindig felszínre kerül, akármilyen magasra is jutunk egy házban.
