Válás a szomszédasszony miatt
Mond meg őszintén, miért pont őt választottad a világ összes nője közül? Tőlem pont hozzá, miért?
Márta minden tekintetben alulmaradt Lillával szemben. És még csak nem is mondott Béla olyasmit, hogy “ő vidámabb, lazább, kevésbé szigorú, nem olyan unalmas, mint te”.
Hogy történhetett ez, Márti! Hogy történhetett?! Hisz olyan jól megvoltatok siránkozott mind az anyja, a nővére, meg a népes baráti kör, mikor megtudták, hogy hamarosan válás lesz belőle.
Megvoltunk bólogatott Márta. De többé nem leszünk.
Márti, gondold át ezt harmincszor is, mielőtt ilyen férfit elhagysz! Hisz szépen keres, a gyerekeket szereti, és igazából tőled sem akar elválni
Ilyenkor Márta mindenkit örökös kitiltásra ítélt; se közösségi oldal, se üzenetküldő, se valóság mindenhonnan repült az, aki effélét mondott.
Még a kolléganő, akivel barátságos viszonyban voltak, most már csak egy bólintást és egy udvarias “jó napot”-ot érdemelt ki Márta részéről.
Ha pedig a régi beszélgetéseket akarta volna feleleveníteni, Márta őszintén letorkolta; nem kér sem kéretlen tanácsokból, sem abból, hogy visszatuszkolják egy félrelépő férjhez.
Igen-igen, félrelépő! Márta a mai napig képtelen volt felfogni ezt az egészet.
Pedig normálisan éltek! Húsz év együtt, az egyetemi padtól kezdve már nem is egy dekát, hanem húsz tonnát fogyasztottak el abból a bizonyos sóból, amely nélkül a magyar népszokás szerint nincs boldog együttélés.
Átéltek már totális pénztelenséget, munkanélküliséget, betegségeket sajátot, gyerekekét egyaránt
Két gyerek, egy fiú és egy lány, szóval, ahogy mondani szokás: a teljes csomag. Otthon mindig rend és meleg étel várt, Márta fejfájás miatt sosem mondott nemet
Figyelt magára, soha nem kezelte a férjét úgy, mint két lábon járó bankautomatát, időt is kerített Bélára, nem is hanyagolta el a gyerekek születése után sem
Mit kellett volna még tennie, hogy ez a gazember ne menjen félre egyszer csak, csak úgy?
De nem is akárkihez! Még az is jobb lett volna, ha egy fiatal lányhoz vonzódik azt még valahogy meg lehetett volna magyarázni. De Béla szíve, vagyis inkább az alsóbbik feje, egy elvált asszonyhoz húzta őt, aki a szomszéd utcában lakott gyerekkel együtt.
Mond már el, mi tetszik benned?
Márta hol nevetett, hol sírt, amikor a hűtlenség kiderült, és Bélát végre sarokba szorították az otthoni bírósági tárgyaláson.
Csak magyarázd már el, miért pont ő? A világ összes nője közül hozzá mentél át? Miért?
Lilla minden szempontból vesztett Mártával szemben. És Béla sem jött elő olyan magyarázattal, hogy “ő nevetősebb, lazább, nem olyan rideg és unalmas, mint te”
Még azt sem tudta kiemelni, hogy Lillának valami kivételes tulajdonsága lenne, ami miatt Márta kevésbé volna alkalmas élettársnak.
Semmi értelmes magyarázata nem volt.
Talán részegen ment át hozzá? Nem, teljesen józan volt, mintha a nagykönyvben írták volna.
Minden, amire futotta tőle, az annyi volt: “magától így alakult” s hosszas, megalázkodó könyörgés, hogy visszafogadja a család.
Igen, Lilla legnagyobb döbbenetére Béla egyáltalán nem tervezte, hogy elválik Mártától és rögtön odaköltözik az új szerelméhez.
Várta, hogy majd szépen, mint egy elkódorgott cica, visszaoson a családi fészekbe, lefekszik Márta mellé ugyanabba az ágyba, és minden úgy lesz, mintha Lilla nem is létezne.
És talán így is lett volna, ha Lilla nem esik teherbe tőle, mire aztán mindent bevett, hogy apát csináljon belőle új gyermekének (és a régi mellé is) akár az anyakönyvi hivatalig is elcipelve.
Így is lett, botránnyal jelent meg Márta lakásán.
Először Márta egy szót sem hitt el. De hogyan nézne ki, ha húsz év házasság után amikor már ismeri a férje minden szokását nem hisz neki?
De Lilla pontosan tudta, hol vannak az anyajegyek, milyen hegek díszítik a hátát ezt nem mondja csak úgy bárki, aki nem látta meztelenül.
Kapcsolat tehát volt és amikor sarokba szorítva nem volt mit tagadni, Béla kénytelen volt bevallani mindent, és próbált bocsánatért esedezni.
Márta legnagyobb döbbenetére néhány ismerős azonnal Béla mellé állt. Még csak nem is a közös barátok inkább régi munkahelyi kolléganők, pár távolabbi ismerős, akik addig semmit sem számítottak.
Valahogy mind ugyanazt hajtogatták: Márta mindenképp bocsásson meg, szeresse és tartsa egyben a családot, mintha meg sem történt volna semmi különös. Ezt Márta képtelen volt felfogni.
Anyósa hajtogatta, hogy “tartsák össze a családot” ezt még lehetett érteni: látta, hogy a fia maga is bánja, amit tett, s próbálja helyrehozni, hát igyekszik Márta fejét “rendbe tenni”, nehogy nő nélkül maradjon.
Bizony, a kezdet kezdetén a gyerekeket is próbálta rávenni, hogy győzzék meg anyjukat, ne váljanak el apjuktól. Alattomos és szomorú dolog, de legalább az indíték világos volt.
De hogy a többieknek mi közük hozzá, hogy Márta mit kezd az életével azt nem értette. Tipikus magyar “rántsd magaddal a sárba” mentalitás? Vagy csak az irigység beszélt belőlük? Márta nem tudta. De hogy ő tűrni ezt tovább nem hajlandó, az sziklaszilárd volt benne.
Apja lánya volt, isten nyugosztalja. Egy életbölcsességet tanított neki, amit Márta örökre meg is jegyzett.
Lányom, ha önzőnek neveznek, vagy azt akarják, hogy csak azért engedj, bocsáss meg, adj, vagy vegyél vissza magadból, mert “így szokás”, vagy valami felső hatalom ezt kívánja
Ne hallgass rájuk! Csak ki akarnak használni, a te hátadon akarnak előbbre jutni!
Az apai tanácsot Márta meghallgatta, és tapasztalata szerint mindig ilyen helyzetekben kerültek elő a bűntudatkeltő, manipuláló szólamok.
Senki nem irányíthatja őt ezt igyekezett a gyerekeknek is átadni. Amikor ugyanis Márta beadta a válópert, anyósa rögtön telefonált, hogy kötelezze ki a fiát és lányát, oldják fel a nagymamát a tiltásból és kezdjenek újra beszélgetni vele.
Már elegem van belőle sóhajtott vacsoránál a lánya, Emese.
Viktor, a fia, a barátnőjénél aludt, így Emese válaszolt minden, a nagyi letiltására vonatkozó kérdésre is.
Egész nap csak azt hallgatom, hogy mindenképpen össze kell hozni a családot, mennyivel jobb lenne, ha újra együtt laknátok, és hasonlók.
Megmondtam vagy húszszor, hogy oldják meg nélkülem, de mintha meg se hallaná csak nyomja a magáét egyfolytában.
Le is tiltottam, amíg le nem szakad erről a lemezesedett témáról és nem vált újra normális nagyanyává.
Köszönöm, tudom, hogy neked sem lehet könnyű ez az egész helyzet, és hálás vagyok, hogy nem hagyod magad ilyen manipulációknak, nem veszed át a nagyi rigmusait.
Anya, nem vagyok hülye fújt egyet Emese. Pontosan tudom, mit csinált apa. Ha csak azon vesznétek össze, hogy hova mentek nyaralni vagy milyen függönyt vesztek a konyhába, még lenne értelme javítgatni.
De egy magyar ember ilyet nem bocsát meg. Apa is tudta. Ha mégis beleszaladt ebbe a Lillába
Én szeretem őt, mindig is apám marad, de mire számított? És mihez kezd most a nagyi?
Ezekre a kérdésekre Márta nem találta a választ. Egy hónappal ezelőtt még úgy érezte, mindenre felel tud adni Emesének.
De erre mit feleljen, amikor magának sincs válasza? Amikor nem tudja megmagyarázni, hogy egy ember, aki húsz évig példás házas és apa volt, egyszer csak felborít mindent
Persze, hülyeség nélkül valószínűleg nincs házasság, de Bélától ekkora botrányt senki sem várt volna. Ősz haj a fején, ördög a bordái közt így lenne ez?
Mint kiderült, Bélának több is volt még ezekből az “ördögökből”, akár a bordái közt, akár csak a fantáziájában.
És bizony a “volt családjához” olyan módon mutatta meg újból magát, hogy mindenki emlegetni kezdte.
Ez már öt évvel a válás után történt.
