A vakrandó
Mikor Gábor veszekedett Júliával, kissé bűntudata maradt benne. A válás után Júliával, a közös kollégájával kezdett járni, de a csendes, nyugodt kapcsolat csak a képzeletben létezett. Júlia szeszélyes volt, mindig kitalálta a veszekedés okát.
Lehet, hogy el tudtam volna kerülni ezt a bajt, de Júlia kifutásai már tényleg fárasztottak gondolta, miközben a budapesti irodából hazafelé autójával tartott. Ha magánban vitáztunk volna, talán könnyebb lett volna, de a tárgyalóban mindenki hallotta a szavainkat és nevetett. Mindenki csodálkozott, hogy miért ragadtam meg Júliában valamit. Jó, hogy letöröltem a számát
Este Gábor kikapcsolta a gépet, vacsorázott, majd a kanapén fekve a telefonra bámult, miközben a tévé képe elmosódott a háttérben. Valami nyugtalanító érzés maradt benne.
Piroska már aludt, amikor hirtelen a telefonja csörgett. Ismeretlen szám, de alig nyitotta ki álmos hangon a füleit.
Igen?
Szia hallotta egy ismeretlen férfi hangját még mindig haragszol?
Nem válaszolta, bár még álmában volt, és már tudta, hogy ez nem neki szól, a hang ismert volt.
Bocsánat, felbőszültem. De értsd meg, hogy a nyilvános veszekedés nem szép, és én is megharagudtam. Azonnal töröltem a számodat, de aztán eszembe jutott, hogy már tanultam a számot. Jöjjön el hozzád.
Most? nézte az óráját, éjfél egy óra volt.
Piroska aludni vágyott, nem akarta időt vesztegetni a férfi magyarázatával, hogy tévedett a számmal. Néhány szó után csak annyit mondott:
Gyere, majd elvonta a hangot.
A gondolat, hogy a férfi elment a barátnőjéhez, csak egy mosolyt csalt az arcára. És úgy zuhan vissza alvásba.
Reggel, miután befejezte a kávéját, elmosolta a csészét és a szekrénybe helyezte, a telefonja újra csengett.
Jaj, ki lehet ilyen korán, hogy munkába késő gondolta a szám ugyanaz, mint a múlt éjszaka.
Szia hallotta ugyanazt a hangot.
Szia.
Éjszaka a barátnőm kiűzött a lakásból és bezárta előttem az ajtót jelentette nevetve.
És nem is nagyon szomorodtál meg szólalt meg Piroska, és azonnal tegeződtek.
Igen, igazad van De most, mint egy megfelelő hölgy, kárpótolnod kellene a lelki sérülést.
Piroska nevetve fakadt ki, majd meglepődött.
Én? Mit is szerepezzek ebben? Jobban kellene jegyezni a számot.
Miért nem mondtad azonnal, hogy tévedtem?
Mert aludni akartam. A jó emberek nem zaklatják a lelkesüket éjszaka.
Talán egyetértek, de egy randira kellene menned
Ez már túl sok sóhajtott Gábor.
Miért ne? Hiszen éjszaka megismerkedtünk, nem hiába.
De mi még csak ismerkedtünk.
Akkor én Gábor vagyok. És a te neved?
Piroska mondta gépiesen.
Örülök, szép a neved nevetett Gábor Találkozzunk este a Szerencse kávézóban hat órakor.
Ó, te még engem sem láttál, és már most találkozást javasolsz Talán már öreg és ravasz vagyok, mint egy boszorkány.
A hangod alapján fiatal és szép vagy tréfálkozott Gábor Én is a legjobb formámban vagyok. Ráadásul jós vagyok, mindent látok Már most tetszel nekem.
Piroska felnevetett.
Akkor miért kérdezted meg a nevem?
Hát, a jósok is tévednek néha. Szóval, mi a helyzet a randival? Várlak a Szerencse kávézóban.
Nem, nem akarok veled találkozni, túl magabiztos és önelégült vagy válaszolta határozottan.
Nem tolakodok, de határozottan ajánlom, még van időd este mondta Gábor, majd letette a telefont.
Piroska autóval az irodába ment, kissé tanácstalanul.
Mi volt ez? Ki volt az?
A nap folyamán Piroska a dokumentumok között forgott, mint egy mókus a kerékben; az iroda mindent előkészített egy közelgő ellenőrzésre. Harminc három éves, már két éve elvált. Nem akart gyermeket, férje sem, de később rájött, hogy nem bírja a gyerekeket. Amikor a húga a ikergyerekekkel meglátogatta, a férje azonnal elhagyta a házat, majd dühöngve jött vissza.
Nem bírok ezekkel a kicsikkel, kicsirigyelnek, sikítanak, mindenhol ott vannak Mondod a húgnak, hogy ne jöjjön, ha otthon vagyok.
Röviddel ezután elváltak, mindketten könnyedén. Irodájában nem maradt idő, hogy gondoljon Gáborra vagy a reggeli hívásra. Az ilyen ismerkedéseket nem vette komolyan, főleg nem egy vakrandót.
Piroska, hozd meg a dokumentumokat, amiket tegnap mutattál szólt a főnök, betoppintva a szobába, mintha valamit tanúskodni akart volna valami miatt kételkedek
Piroska megbízható szakembernek számított, ezért a főnök komoly feladatokkal terhelt. Tudta, hogy jutalomban megkapja a jól megérdemelt bónuszt. Néhány női kolléga irigységgel nézte:
Miért is bír úgy dolgozni, mint a főnökünk, Bori? írták csipkedve Ő is ad bónuszt, mi nem vagyunk buták
Leginkább Rítát zavarta, akire Tamás, a főnök, gyakran reagált:
Igen, a irigység fekete dolog, Rita, te sem vagy hibátlan. A főnökünk szeme mindent lát, ki mire képes.
Na, megint itt vagy A lámpa felcsillant?
Tamás sosem vitatkozott a nőknek, csak igazságos magyarázatot adott.
Végre vége a munkanapnak, Piroska megkönnyebbülve lélegzett, a nap rendkívül produktív volt. Az autóparkolóban leült, és elindult. Hirtelen egy rögtön a Szerencse felé kanyarodott, megállt a gépben anélkül, hogy kiszállt volna.
Figyelte, ahogy az emberek be- és kijönnek a kávézóból. Az ajtó előtt egy fiatal férfi fehér rózsákkal állt, féloldalra fordulva nézett a járda felé, mintha a lányt várná.
Amikor végre ráfordult Piroskára, a szívét megdöbbentette:
Ez meg Gábor, az első szerelmem kiáltotta.
Azóta már sosem találkozott vele.
Gábor középiskolában volt a kilencesben, Piroska pedig a tizenegyedben. Sok lány szerelmes volt belőle, körülötte mindig voltak barátok és ismerősök, de ő nem figyelt rá, mert fiatalabb volt. Barátnője Liza, a szép és felsőbbrendű osztálytársa, a város polgármesterének lányaként mindig előnyben részesült, másokat lenézve.
Piroska gondolta:
Vajon Gábor vár rám, vagy valaki mást? Nem is emlékszem a hangjára, azóta már elvándorolt, főiskolára ment Nem láttam már többé.
Gábor fejét forgatta, mintha valakit várna, idegesen. Piroska lassan kinyúlt az autóból, és a kávézóhoz sétált. Amikor meglátta a nőt, széles mosollyal közeledett.
Nem tévedtem gondolta ez pont ő.
Odament, és átadta a rózsákat.
Piroska, ez neked.
Honnan tudod, hogy én vagyok? És honnan tudod, hogy fehér rózsákat szeretek?
Úgy láttam, ahogy képzeltem, és egy kis intuíció azt mondta, fehér rózsák a legjobb választás.
Nem emlékszem rád, de tudom, hogy Gábor vagy, és ugyanabban az iskolában jártunk, csak én voltam fiatalabb. Akkor nem vettek észre.
Piroska vagy, az iskolánk legjobb röplabdázója, emlékszem, milyen erősen szoktad kiszolgálni a labdát. Meg csak a hosszú, csinos lábadra emlékszem mondta Gábor, miközben Piroska csak tanúskodott, honnan ismerte a lábait, talán a közös sport miatt.
A kávézóban késő estig beszélgettek, majd mindkettőjük autójával hazamentek, és másnap estére újra találkoztak. Így lett egy fél év után házasságuk, és egy évvel később született egy gyönyörű lány és egy fiú. Boldogok voltak, és gyakran felidézték a középiskolai éveket. Egy sorsfordító, éjszakai megismerkedésből egy boldog házasság született, még ha régóta is ismerték egymást. Az élet néha külön utakra terel, de a végén a sors mindig megtalálja a helyes irányt. A türelem, a bátorság és az őszinte szív a legjobb útmutató, ami a boldogsághoz vezet.
