Vajon tényleg az orchidea a hibás? – Polina, vidd el ezt az orchideát, különben kidobom! – mondta Kati, miközben hanyagul átnyújtotta nekem az ültetőedényes virágot az ablakpárkányról. – Köszönöm, barátnőm! Csak mondd, mit vétett neked ez a virág? – csodálkoztam, hiszen még három pompás, gondozott orchidea állt ott. – Ezt a virágot a fiam kapta nászajándékba az esküvőjén, és tudod, mi lett a vége… – sóhajtott nagyot Kati. – Tudom, hogy a te Fecód elvált, alig egy év házasság után. Az okot nem kérdezem, sejtem, hogy komoly lehetett, hiszen Fecó rajongott Dóriért… – nem akartam a régi sebeket feltépni. – Majd egyszer elmesélem, Poli, most még fáj – Kati elmerengett, s könnye is kicsordult. Hazavittem a „száműzött” és „elutasított” orchideát. A férjem megsajnálta a „szerencsétlen” virágot: – Minek neked ez a satnya növény? Ennek nincs élet a levelében, még én is látom. Ne is pazarold rá az időd! – Én pedig megpróbálom megmenteni. Szeretetet és gondoskodást adok neki. Hidd el, még megszereted ezt az orchideát! – válaszoltam, és úgy éreztem, életet lehelek belé. Férjem csak annyit mondott mosolyogva: – Ki ne fogadná el a szeretetet? Egy hét múlva hívott Kati: – Polina, elugorhatok hozzád? Nem bírom magamban tartani ezt a terhet. Mindent elmesélek Fecó szerencsétlen házasságáról…

-Hajnalka, vidd el inkább ezt az orchideát, különben kidobom mondta Kati, miközben hanyagul átnyújtotta nekem az átlátszó cserepet a virággal.
-Köszönöm, drága barátnőm! De mondd, mivel haragított meg ez az orchidea? értetlenkedtem, hiszen az ablakpárkányán még három gondosan ápolt, dús orchidea sorakozott.
-Ezt a virágot a fiam kapta nászajándékba. De tudod, mi lett a vége sóhajtott nagyot Kati.
-Tudom, hogy a fiad, Bence, kevesebb, mint egy év után elvált. A részletekre nem kérdezek rá. Sejtem, nyomós oka volt, hiszen rajongott Edináért nem akartam a barátnőm még élő sebét feltépni.
-Majd egyszer elmesélem, Hajnalka, mi vezetett a váláshoz. Most nehezemre esik feleleveníteni merengve eltörölte a szeméből a könnyet Kati.
Hazavittem hát a kitaszított, elutasított orchideát. A férjem szánakozva nézte a sínylődő virágot.
-Miért kell neked ez a csenevész növény? Nincs már benne élet. Szerintem kár az idődért.
-Szeretnék új életet lehelni bele. Megpróbálom szeretettel és gondoskodással. Majd meglátod, egyszer még te is gyönyörködni fogsz benne eltökélt szándékom volt megmenteni ezt a lógó levelű orchideát.
-Finoman mosolygott a férjem: – Ki utasítaná vissza a szeretetet?
Egy hét múlva hívott fel Kati.
-Hajnalka, átugorhatok hozzád? Nem bírom tovább magamban tartani. Elmesélem az egész Bence-esküvő kudarcát.
-Katám, természetesen gyere, várlak! hiszen, ha valaki megérdemelte, hogy meghallgassam, az ő volt. Amikor az első férjemmel kínkeservesen váltam el, mellettem állt. Amikor a második házasságom sem volt zökkenőmentes, segített. Régi, tartalmas barátság köt össze minket.
Egy órán belül megérkezett.
Leültünk kényelmesen a konyhában. Egy pohár száraz fehérbor, csésze erős kávé és egy szelet étcsoki mellett kezdődött a hosszú beszélgetés.
-Nem gondoltam volna, hogy a menyem képes ilyesmire. Bence és Edina hét évig voltak együtt. A fiam sokáig csak szemlélődött, ismerkedett vele. Miatta hagyta ott Annát, akit én annyira szerettem. Ő igazi otthonos, szívélyes lány volt lányomként szóltam hozzá. De jött Edina, a szép, kifogástalan külsejű nő. Bence mintha megbolondult volna, forgott körülötte, minden idejét neki szentelte. Átható, perzselő szerelem volt. Anna hamar a háttérbe szorult.
Tény, Edinának olyan külleme volt, hogy sokaknak megakadt rajta a szeme. Bencének tetszett, hogy a barátai is irigyelték emiatt. Mindig meglepett, hogy hét év alatt sem lett gyerekük. Arra gondoltam: biztos házasság után akarnak családot. Bence sosem volt beszédes, a magánéletébe nem szóltunk bele. Aztán hirtelen bejelentette:
-Apu, anyu, elveszem Edinát! Már beadtuk a papírokat az anyakönyvvezetőhöz! Hatalmas lagzit rendezünk, pénz nem számít!
Mi örültünk, végre a harmincéves fiúnk megnősül.
Képzeld csak, Hajni, a dátumot kétszer is el kellett halasztani: egyszer ő betegedett meg, máskor nekem húzódott el egy hivatalos utam. Rossz előérzetem támadt, de nem szóltam semmit; a fiam újra ragyogott a boldogságtól. Miért is rontottam volna el a hangulatát? Ráadásul még templomi esküvőt is akartak, de az sem jött össze, mert a pap, Szentiványi atya messzire utazott. Valahogy minden akadozott Mintha a sors jelezni akart volna valamit.
Végül megvolt a nagy mulatság. Nézd csak, ezen a képen még milyen gyönyörű az ajándékba kapott orchidea! Ragyogott az egész virág… most meg? Csak fonnyadt levelek maradtak.
Bence és Edina Párizsba készültek nászútra, de ott is baj történt Edinát nem engedték ki, mert óriási bírságot nem fizetett be időben. Már a reptéren hazaküldték őket. Bence mit sem törődött ezekkel a szerencsétlenségekkel. Tovább álmodozott a boldog családról.
Aztán hirtelen Bence súlyos beteg lett. Kórházba került, rosszul volt. Az orvosok se biztatták. Edina még egy hétig bejárt hozzá, utána közölte:
-Bocsáss meg, de egy beteg férj nekem nem kell. Elválok.
Képzeld el, Hajni, mit érezhetett a fiam ott fekve tétlenül! De csak ennyit mondott:
-Megértelek, Edina. Nem fogom akadályozni a válást.
Szét is váltak.
De a fiam felépült! Találtunk neki egy kiváló orvost, Bogdán Pétert, aki fél év alatt talpra állította. Fiatal még, mondta az orvos, megerősödik.
Összebarátkozott családunk Bogdánnal, akinek fiatal, húszéves lánya, Zsófi, nagyon kedves volt. Először Bence lenézte:
-Túl alacsony, nem is szép igazán
-De mondtam neki, egy pohár vizet nem az arcból iszik az ember; az előző feleséged elég volt a szépségből. Inkább boldogságban igyál vizet, mint bánatban mézet!
Sokáig nem tudott Bence szabadulni Edina árnyékától, de Zsófi vakon szerette, hívogatta, követte mindenhová.
Úgy döntöttünk, hogy összehozzuk őket: közösen kirándultunk a Tisza-partra. Bence szomorúan, kedvetlenül lógott közöttünk. Se a tűz ropogása, se a frissensült flekken illata, se a társaságunk nem vidította fel. Zsófi sóvárogva figyelte minden rezdülését. De a fiam rá se nézett.
Mondtam is a férjemnek:
-Hiába próbálkozunk, Bence még nem felejtette el Edinát. Szálka lett a szívében.
Eltelt három-négy hónap. Egy reggel csengettek. Bence állt az ajtóban a már ismert orchideával a kezében:
-Anya, itt hozom a múlt boldogságának maradékát. Kezdj vele, amit akarsz. Nekem nem kell többé.
Vonakodva fogadtam el. Mintha ez a virág lenne a fiam szenvedésének oka. Eltettem hátra, nem gondoztam.
Nemrég azonban a szomszéd asszony szólt rám:
-Kati, láttam Bencét egy kis lánykával. Az előző menye sokkal csinosabb volt.
El se akartam hinni, hogy Zsófival jár! Aztán kiderült:
-Mutatom, ismerd meg hivatalosan: Zsófi már a feleségem mondta Bence, és gyengéden fogta a felesége kezét.
Férjemmel összenéztünk:
-Hogyhogy? Hol a lagzi? Hova lettek a vendégek?
-Ugyan, minek a nagy felhajtás?! Egyszer már átéltem. Csendben összeházasodtunk az anyakönyvi hivatalban, Szentiványi atya is megáldott minket. Most már végleg együtt vagyunk Zsófival.
Elcsaltam a fiamat félre:
-Bence, igazán szereted ezt a lányt? Nem Zsófit bántod ezzel? Nem csak Edinán állsz bosszút?
-Dehogy, anya már túljutottam azon az asszonyon már nem is nevezte nevén Edinát. Ami pedig a szerelemet illeti Zsófi világa és az enyém annyira hasonlítanak!
Ennyi, Hajnalka. mondta Kati, és úgy éreztem, most tényleg kiöntötte a lelkét.
Két évig ezután nem találkoztunk; elragadott minket a mindennapok forgataga
Közben az orchideám csodálatosan kivirágzott. A virág meghálálja a szeretetet. Végül a kórház folyosóján futottunk össze újra:
-Szia, kedvesem! Te mit keresel itt? kérdeztem.
-Zsófi most szült ikreket, ma hozzuk haza! ragyogott Kati arca.
Ott várakozott Bence is, egy csokor piros rózsával, és Kati férje.
A kórház ajtajában feltűnt a kimerült, de sugárzóan boldog Zsófi, utána a nővér két kis élő, szuszogó pólyával.
Nem messze mögöttük én is láttam a lányomat az újszülött unokámmal.
Edina most esedezik Bencénél, hogy bocsásson meg neki, kezdjék újra együtt a jövőt.
De ahogy a magyar mondás is tartja: egy összetört csészét össze lehet ugyan ragasztani, de abból a csészéből már nem jó inni.
A történet tanulsága: Nem a virág a hibás. A szeretet és gondoskodás mindenhol életet teremthet, és a múltat csak elengedve talál ránk az igazi boldogság.