Az álom nyaralás
Egész évben vágyunk a nyaralásra, készülünk, reméljük, hogy boldogabbként térünk majd haza. De néha épp az ellenkező történik…
Már májusban Gergő és Zsóka elkezdte tervezni a nyaralást. Vitatkoztak, hová menjenek, hol szálljanak meg. Zsóka a homokos Balaton-partot szerette volna. Ott sekély a víz, meleg, tökéletes a kis Bendegúznak.
– A gyerekkel akarsz menni? – kérdezte ridegen Gergő.
– Mintha csak az én gyerekem lenne. Igen. Mi van? Mások is viszik a kisbabákat.
– Ha nincs hova hagyni. De nekünk ott anyukám. Kérjük meg, vigyázzon az unokájára, nem fog nemet mondani. Minden álmatlan éjszakát, pelenkázást és hisztit magunkkal viszünk. Az milyen nyaralás lesz?
Zsóka egyetértett a férjével. De el sem tudta képzelni, hogy tíz napra elválik a fiától.
Az anyukája Gergőt támogatta.
– Menjetek csak ketten, pihenjetek. Ő még kicsi, csak megfáradnátok, ráadásul semmit sem fog felidézni belőle.
– Nézd már, milyen szállodát választottam. És a kilátás! A felső emeletekről látni a tavat – fordította Zsóka felé a laptop kijelzőjét Gergő.
– Mit számít a kilátás? A tóhoz mentél, nem a hotel ablakából bámulni – mondta Zsóka. – Kavicsos a part, nem lehet kényelmesen feküdni.
– Akkor miért vannak napozóágyak? Legalább nem hurcolunk homokot a szobába.
Gergő mindig talált érvket. Zsóka pedig mindig engedett neki, mert őrült szeretetet érzett iránta. Mit számít, hová mennek, milyen a part, csak vele lehessen. Két és fél évnyi házasság alatt sem változott semmi.
– Szerintem a legjobb repülővel menni. Drágább, de gyorsabb – jelentette ki Gergő.
Zsóka meg csak arra gondolt, hogy el kell válnia Bendegúztól. Még ha kicsi is, hamar rájön, hogy nincs anya, hiányozni fogja, sírni. Vajon anyukája elbírja?
– Akkor lefoglalom a szállodát? – kérdezte a férj, félresöpörve a félelmeket.
– Igen, persze.
Különböző elképzeléseik voltak mindenről, még a családról is. Gergő korán árvaságra jutott, nagyszülei nevelték fel. A nagyapja meghalt, amikor Gergő épp érettségizett. A nagymama két évvel élte túl őt.
Amikor megismerkedtek, Gergő már egyedül élt. Zsóka szinte azonnal hozzá költözött, együtt újították fel a jövendőbeli kuckójukat. Mindenki irigykedett Zsókára.
– Szerencsés vagy, Zsóka. Gyönyörű a vőlegényed, ráadásul saját lakással, anyós nélkül. Vigyázz, ne legyél túl büszke, nehogy elveszítsd – tanácsolta a barátnője.
– Csak nem te lennél a versenytárs? – nevetett Zsóka.
– Miért ne? Én is szép vagyok.
Az első csalódás egy hónappal az esküvő után történt, Zsóka születésnapja előtt, amikor Gergő nyíltan megmondta a feleségének, hogy ne hívja meg az anyját.
– Jönnek a barátaim, unatkozna velünk.
– Az ő ünnepe is. Ő szült engem ezen a napon, nevelt fel. Hogyan mondjam meg neki? – állt fel Zsóka.
– Hívd meg másnap. Úlünk, eszünk egy kis sütit.
Zsókának ez nem tetszett, de szerette Gergőt, nem akart veszekedni. Az anyja, ha megsértődött is, nem mutatta. Másnap eljött, egy gyönyörű teáskészletet adott ajándékba. Gergő elhalmozta bókokkal, megcsókolta az arcán, megköszönte a lányát. Minden rendben volt, nem történt botrány.
Így szokásossá vált, hogy minden ünnepen Gergő barátai gyűltek össze náluk. Sokuknak nem volt saját lakása, albérletben laktak vagy a szüleikkel. Az anyukát viszont nem hívták meg.
– Ha szeretsz, el kell fogadnod a másikat olyannak, amilyen. Ő szülő nélkül nőtt fel, nem érti a család értékét – mondta az anyja. – Főleg, miattam ne veszekedjetek. Egy születésnap. A feleségnek bölcsnek és türelmesnek kell lennie. Ha veszekedni kezdtek, ne várj jót. Van gyereked, szüksége van apára, és nehéz egyedül felnevelni, hidd el nekem.
Zsóka Bendegúzt az anyjára hagyta, maga pedig rohangált a boltokban. A szülés után felszedett pár kilót, a ruhák kicsik lettek, új fürdőruhára is szüksége volt. Egyszer tükör előtt forgolódott egy világos nyári ruhában.
– Tetszik? Ha lebarnulok, tuti bombázó leszek – fordult el a tükör elől Gergő felé.
– Semmi extra. Halvány vagy benne. Azért is dagibbnak látszol – válaszolta a férj, alig vetve rá egy pillantást.
Mintha jéghideg vízzel öntötték volna le. Zsóka visszafordult a tükörhöz, és kritikusan vizsgálta a képét. Az esküvő előtt vékony, karcsú, tündöklő volt. A szoptatás alatt megeredt.
– Régen tetszett neked, hogy nagyobb lett a mellem – mondta megsértődve.
A ruha már nem tetszett neki. Levette, betette a szekrénybe.
– Ne haragudj. De a szín tényleg nem áll jól – próbálta helyrehozni a helyzetet Gergő.
Közeledett az indulás napja. Zsóka lassan összepakolta a cuccait. Próbált Bendegúzzal teli tüdővel létezni, nem tette le a karjáról. Bánta, hogy beleegyezett, hogy nélküle utazzanak. Inkább elhalasztották volna egy évvel, nem haltak volna meg délen nélkül. Bendegúznak is jót tenne a vízben pancsolás, a forró homokon szaladgálás, a lebarnulás, megerősödés. Semmi, majd ha nagyobb lesz, mindenképp együtt mennek. Gergő megtanítja úszni a fiát. Csak ha…
Zsóka ijedten elhessegette a fejében felmerülő gondolatot. Honnan jött ez? MégDe Gergő már nem hallgatta tovább, csak kétségbeesetten fordította hátat, és kilépett az ajtón – még egy utolsó pillantást sem vetett vissza a fia, a család, a múlt után, amely most örökre elveszett.
