Uram, ma van anyukám születésnapja… Virágot szeretnék venni, de nincs elég pénzem…” Megvettem a fiúnak egy csokrot. Aztán később, amikor a sírhoz értem, ott láttam ezt a csokrot.

Mai napon írok, és elmondom, mi történt velem.

Uram, ma van anyukám születésnapja Virágot akarok venni, de nincs elég pénzem Megvettem a fiúnak egy csokrot. Majd később, amikor a sírhoz értem, ott láttam ezt a csokrot.

Amikor Pisti még csak öt éves sem volt, összeomlott a világa. Elment anyukája. A szoba sarkában állt, összezavarodva mi történik? Miért van a ház tele idegenekkel? Kik ezek? Miért beszélnek suttogva, miért kerülik a szemkontaktust?

A fiú nem értette, miért nem mosolyog senki. Miért mondták neki: Légy erős, kicsikém, és ölelték meg úgy, mintha elveszített volna valami fontosat. Pedig ő csak nem látta anyukáját.

Apukája egész nap távol volt. Nem ment oda hozzá, nem ölelte meg, nem szólt egy szót sem. Csak ült egyedül, üresen és távol. Pisti odament a koporsóhoz, és sokáig nézte anyukáját. Semmi sem volt rajta abból, amit ismert sem a melegség, sem a mosoly, sem az éji altatódal. Sápadt, hideg, mozdulatlan. Megijesztette. A fiú nem mert közelebb menni.

Anyukája nélkül minden megváltozott. Szürke. Üres. Két évvel később apukája újranősült. Az új asszony Zsuzsa nem lett része a világának. Inkább bosszantotta őt. Mindenen morfondírozott, hibát keresett, mintha csak ürügyet keresett volna a haragra. Apukája pedig hallgatott. Nem védte meg. Nem avatkozott közbe.

Pisti minden nap egy fájdalmat érzett, amit magában rejtett. A veszteség fájdalmát. A vágyódást. És minden nappal egyre jobban vágyott vissza az életbe, amikor anyukája még élt.

Ma különleges nap volt anyukája születésnapja. Reggel Pisti egy gondolattal ébredt: el kell menni hozzá. A sírhoz. Virágot vinni. Fehér kálákát az volt a kedvence. Emlékezett, hogyan ragyogtak a kezében a régi fotókon, ott az ő mosolya mellett.

De hol vegyen pénzt? Elhatározta, hogy apukájától kér.

Apa, kaphatok egy kis pénzt? Nagyon szükségem lenne rá

Mielőtt elmagyarázhatta volna, Zsuzsa kirohant a konyhából:

Mi ez már?! Már most pénzt kérsz az apádtól?! Tudod egyáltalán, milyen nehéz megkeresni a fizetést?

Apukája felemelte a fejét, és megpróbálta megállítani:

Zsuzsi, várj. Még el sem mondta, miért kéri. Fiam, mondd el, mire van szükséged?

Virágot akarok venni anyának. Fehér kálákát. Ma van a születésnapja

Zsuzsa fölpöfögött, összefonta a karját:

Már csak ez hiányzott! Virág! Pénz rá! Talán még étterembe is elmennél? Szedj valamit a virágágyásból az lesz a csokrod!

Nincs ott, válaszolta Pisti csendesen, de határozottan. Csak a boltban árulják.

Apukája gondolkodva nézett a fiára, majd a feleségére:

Zsuzsi, menj, készítsd el az ebédet. Éhes vagyok.

Az asszony morcosan fölpöfögött, és eltűnt a konyhában. Apa visszatért az újsághoz. És Pisti megértette: nem kap pénzt. Egy szó sem hangzott utána.

Csendesen bezárkózott a szobájába, kivette a régi malack

Rate article
News 24 Justall
Uram, ma van anyukám születésnapja… Virágot szeretnék venni, de nincs elég pénzem…” Megvettem a fiúnak egy csokrot. Aztán később, amikor a sírhoz értem, ott láttam ezt a csokrot.