Régen, egy kis magyar városban, Békéscsabán, élt egy öregasszony, Márta néni. Ötvenöt éves volt, betegség miatt nyugdíjba vonult. Bár a pénz mindig szűkös volt, kitartott. Fia már felnőtt, a kisebb lánya pedig egyetemre járt és melózással segített anyjának.
— Csak segíteni akartam a gyerekeknek, vigyáztam az unokámra. Tudtam, hogy nehezen állnak a lábukon, ezért hagytam, hogy a menyem dolgozzon — sóhajtott keserűen Márta néni.
A fia hat éve nősült, és rögtön a lakáshitelbe vágtak magukat. Márta tanácsolta, hogy egy szobás lakásba költözzenek, de ők kettőst választottak. Ő maga sem tudott anyagilag segíteni — alig jött ki a hónap végére. A másik oldalról sem jött támogatás, a meny családjának is megvoltak a maga gondjai.
A menyét, Katalint, nem a gazdagság nevelte. Ez önmagában nem is zavarta Márta nénit, de Kati rokonai folyton bajt kevertek.
— Katalin nagyanyja soha nem dolgozott, mégis öt gyereket nevelt fel. A kertből és a házi állatokból élt, de mindig szegényen. Csak az anyja, Ildikó, tudott valamire vinni. A többi testvér viszont egyre mélyebbre süllyedt — mesélte Márta néni.
A legidősebb fiú ittas állapotban vesztette életét, a középső lány lopásért ült, a legkisebb fiú nyomtalanul eltűnt. Katalin hét évvel idősebb nővére, Zsuzsa, még mindig az anyja nyakán élt.
— Ez a lány összejött valami mihaszna fickóval. Gyerek nincs. A férje börtönben ül, három évet lehúzott, még ennyi van hátra. De ő fiatal, élni akar — mondta Márta néni.
Amíg a sógor szabadon volt, felvett egy csomó hitelt, amit most Ildikó, Katalin anyja, törleszt. Zsuzsa pedig visszaköltözött a szüleihez, és rokkantsági nyugdíjat igényelt, hogy legalább valami jövedelme legyen. Dolgozott is, de a fizetése alig futotta ételre és a rezsire.
Ildikó próbálta rábeszélni Zsuzsát, hogy váljon el, így a tartozások egy részét a férjre terhelhették volna. De ő makacskodott: szerette, akár a pokolba is követi. Aztán jött a következő csapás:
— A gyerekeink jól elvannak, és ez öröm. De mi a férjemmel elváltunk — dobbantotta be Ildikó Márta néninek.
— Megdöbbentem. Ennyi év után! Kiderült, hogy a volt sógorom egy fiatalabb nőhöz költözött, aki három gyereket nevel, és otthagyta a családját — rázta a fejét Márta néni.
Nem sokkal később Katalin is a anyósához rohant panaszkodni, hogy nincs pénz, és a férjét, Gábort, Gábort, kirúgták a mellékállásából, és Katalin részmunkaidős állást kapott, könyörgött Márta néninek, hogy üljön az unokájára.
