Zsófi sietett haza, nem figyelve a jégesőre a járdán. Nem is csoda, hiszen a táskájában két repülőjegy pihent. A déli parton már várt rájuk a foglalt szállodai szoba. Régóta álmodtak arról, hogy a tengerparton, melegben és gondtalanul ünneplik az újévet. Nem a tűzhely előtt állva, hanem pihenve, uszodázva. Egy igazi tündérmesében érezni magukat.
De mindig akadt valami akadály. Volt, hogy nem volt pénz – a lakás önrészére gyűjtöttek. Máskor csak a mindennapi forgatókönyvben elfelejtették időben megvenni a jegyeket, lefoglalni a szállást…
Most már van saját lakásuk. Alig kell fizetni rá. Itt az idő, hogy a gyerekvállaláson gondolkodjanak. És ha most nem, akkor a kisgyerekkel még sokáig nem valósulhat meg az álmuk. Így hát Zsófi úgy döntött, hogy újévi meglepetésként ajándékozza meg Pált.
Persze, az anyós biztosan megjegyzi, hogy Zsófi pénzt dob ki az ablakon értelmetlen dolgokra. Hogy mit keresnek a tengernél télen? És ők, a szülők? Miért nem kérdezte meg őket? Sérelmek, vádaskodások Zsófi felé. Röviden: jól meg fogja kapni. Az anyós egyéb sem is szereti, most meg el sem meri képzelni, mit fog rendezni. De hát nem öli meg Zsófit. Valahogy túléli. Viszont milyen jól meg fogja lepni Pált! Milyen ünnepet szerez neki!
Ha megkérdezi volna, az anyós azonnal jelenetet rendezett volna, és nem lett volna meglepetés. Valószínűleg egyáltalán nem mentek volna a tengerpartra. Hogy Pál esetleg nem örülne a meglepetésnek, vagy hirtelen más tervei lennének, ez Zsófi fejében meg sem fordult. Pál mindig azt mondta, nem érti, miért kell egész éjszaka salátákat enni a tévé előtt. Ő a társaságot és a vidámságot szereti.
A jegyekkel teli boríték eddig a munkaasztal fiókjában pihent. Ma hazahozta, hogy odaadhja a férjének. Két nap múlva indulnZsófi mélyet sóhajtott, és miközben a repülőtéri ablakon át nézte a lenyugvó napot, tudta, hogy végre szabadon lélekhöz jutott, és az élet új fejzetét kezdi el.
