**Viktor megmentő nagypapája: hogyan kapta vissza az unoka a nagymama életkedvét**
Zsófia és Balázs a fiukkal, Viktortal elmentek a faluba – meglátogatni Zsófia anyját, és hogy a fiút a nagymamánál hagyják a szünidőre. Útközben betértek a boltba: kolbász, anya kedvenc süteménye – mindent, amit szeret. De Tóth Ilonka nem fogadta őket nagy örömmel. Az asztalon csak tea volt, semmi falatvaló. Bár telepakolták a hűtőt, alig nyúlt semmihez. Fáradtnak tűnt – rögtön a díványra vonult.
Kint csepegtetett a hó, olvadt a napon. Tavasz. Zsófia az ablaknál állt, és hunyorgott a fénytől. „Milyen szép!” – gondolta, miközben az apjára emlékezett, aki pár éve elhunyt. Mindig boldogan köszöntötte a tavaszt: „Na, túléltük a telet!” Az életvidámsága, viccei, ölelései… Anyja pedig – szigorú, de eleven, tudott morogva is mosolyogni. Igazán szerették egymást. Most Ilonka mintha kihunyt volna. A férje halála óta elveszettnek tűnt.
Hívta a nővére, Gabi. Izgatottan szólt:
– Zsófi, anyának nagyon rossz. Azt mondja, belefáradt az életbe. Semmi sem érdekli – apához akar menni…
– Mi meg Balázs biztosan kijövünk hétvégén – ígérte Zsófia. De a szíve összeszorult. Talán el kellene hozni anyát hozzájuk? Nem bír egyedül…
Otthon is sok a gond. A nagyobbik lányuk, Dorina – erős akaratú, összeveszik az apjával, és bejelentette, hogy amint betölti a 18-at, elköltözik. Elege van a „nyomásból”. A kicsi Viktor meg egész nap a telefonján lóg.
– Menjünk anyámhoz, és vigyük el Viktort is. Pihenjen egy kicsit a képernyőktől – javasolta Balázs.
Viktor szeme elkerekedett:
– Na és mit csináljak ott?!
– Pihenj! – vágott közbe Dorina. – És mi is pihenünk tőled…
Hétvégén, teli táskák étellel, útnak indultak a faluba. Anyukájuk ismét kijött eléjük, de halványan nézett ki. Balázs összekacsintott Zsófiával – „megjátssza”. De mégis kimerültnek tűnt, nem evett, csak teázott. Mikor Zsófia megkérdezte, hogy vihetik-e Viktort, Ilonka csak legyintett: „Hagyd itt.”
Viktor, duzzogva, ott maradt. A nagymama bement a szobába és… elsírta magát. Aztán arra gondolt, mikor találkozott Andrással. Milyen ügyetlen és félénk volt, amikor közeledett. Hogy a nagynénje hozta össze őket… Mindez tavasszal történt. És most is tavasz van. De ő nincs…
Hirtelen – sikoly. A nagymama felugrott. Viktor! Beverte az ujját. Ott állt, dühösen és nyavalyogva.
– Miért vagy ilyen haragos, Vityus? Éhes vagy? – kérdezte lágyan.
– A ti kajátoktól hasfájásom van… Nem eszem – morgott a fiú. – Főzz inkább te tejfölös tésztát. Azt a jó, édeset, vajjal…
A nagymama szívébe szorult. András is imádta ezt a tésztát. Kérte, ha szomorú volt. Ilonka pedig, nyögve, felállt.
– Csak egyél velem, rendben? Unatkozom – tette hozzá Viktor.
És így kezdtek együtt élni. Zsófia minden nap hívta. Először a nagymama ridegen válaszolt. Aztán panaszkodni kezdett:
– Egyszerűen nem tudom rászoktatni, hogy letörölje a lábát! Állandóan azt mondja, hasfájása van. Na, én úgy gyógyítom: nem adok neki cukorkát – rögtön megszűnik. Így már nem hord be sár a házba. Okosodik!
Balázs nevetett:
– Hát ez jó! Van, akire morogjon – újra él az élet!
Egy hét múlva a szülők jöttek a fiúért. De ő nem akart hazamenni! A nagymama alig tudta visszafojtani a könnyeit.
– András mása… Ugyanolyan makacs, kedves és ravasz!
– Ne sírj, nagymama. Hamarosan visszajövök – komolyan igérte Viktor.
– Várom, Vityus. Sok dolgunk van – a kert, a kapu, minden. Még megígérted, hogy segítesz!
– Mindent megcsinálok, nagymama. Megígérem!
Tóth Ilonka könnyek közt mosolygott.
– Neki most tartozik telefonálni, úgyhogy adjátok vissza neki! – mondta szigorúan a szülőknek.
– Na, ezt jól kitaláltad, hogy összehozd őket! – nevetett Zsófia a férjének otthon.
– Ék ékkel! A mi Vityunk bárkit felpezsdít. Még anyádat is felkeltette a díványról. Pedig már úgy tűnt, készül a másvilágra…
Most már újra van, akinek élnie kell. Mert Viktor épp olyan, mint a nagyapja. A nagymama meg tud nevelni. Nézd, milyen feleséget nevelt nekem! – tette hozzá Balázs.
És nevetek. Az élet mintha újra rendbe jött volna.
**Ma megtanultam, hogy néha egy gyerek kedvessége többet ér, mint minden bölcsesség. És hogy a szerelem visszahozhatja az életet akár a legszomorúbb szívekbe is.**
