Szilveszteri meglepi a anyósnak
Az ünnepi asztalnál ültünk anyósom, Szabó Ilonánál, én pedig, Katalin, élveztem a híres káposztás töltelékét, miközben vártam az éjfél harangjátékát. Ekkor férjem, Gábor, hirtelen elővett a zsebéből egy borítékot, és mosolyogva nyújtotta át anyjának: “Anyu, itt van két repülőjegy Egyiptomba, hiszen mindig is a tengerről álmodtál! És buszjegy is van Budapestre, hogy kényelmesen eljuthass a reptérre.” Már majdnem leejtettem a villámat a meglepetéstől. Egyiptom? Budapest? Ez a Gáborom, aki általában virágot és csokoládét ad anyjának, most el akarja küldeni őt a világ másik végére? Csak ültem, pislogtam, és az járt a fejemben: mikor találta rá az időt erre a szervezésre, és miért én, a felesége, tudtam meg utoljára?
Öt éve vagyunk házasok, és minden szilvesztert Gábor szüleinél töltünk. Szabó Ilona energikus nő, egyszerű tanárnő volt egész életében, most pedig nyugdíjasként a kertészettel és közösségi tevékenységekkel foglalkozik. Mindig szeretett mesélni arról, hogy fiatalon mennyire szeretett volna utazni, de Krímén túl sosem jutott el. “Bárcsak egyszer eljutnék a tengerhez, a piramisokhoz!” – sóhajtotta, miközben régi képeslapokat mutatott nekünk Egyiptomról. Mindig azt hittem, ez csak olyan álom, mint az, hogy “el akarok menni a Holdra”. De Gábor, mint kiderült, figyelmesen hallgatott. Én meg, mint egy bolond, még gyanút sem fogtam, hogy ilyen meglepetést készít.
Aznap este az asztal roskadásig volt ételtől: káposztás töltelék, kocsonya, sült liba, pogácsák – Szabó Ilona mindent megtett. Ültünk az egész család, koccintottunk, tréfálkoztunk. Segítettem a konyhában, kockára vágtam a salátákat, és minden a szokásos módon zajlott. Aztán Gábor hirtelen felállt, mintha egy pohárköszöntőt akarna mondani, de ehelyett elővette a borítékot. “Anyu – mondta –, te egész életedben értünk tettél, most majd a te időd jön.” Szabó Ilona kinyitotta a borítékot, elolvasta, és a szeme ragyogni kezdett. “Gáborom, ez komoly? Egyiptom? Én csak… csak álmodoztam róla!” Majdnem elsírta magát, átölelte őt, én pedig úgy ültem ott, mintha villám csapott volna belém.
Őszintén, teljesen ledöbbentem. Nem mintha elleneztem volna – Szabó Ilona megérdemel egy ilyen ajándékot, hiszen csodálatos nő. De miért nem szólt nekem Gábor egy szót sem? Mi mindig együtt tervezzük a költségvetést, együtt választjuk ki az ajándékokat! Én egy sálat és kézkrémet adtam anyósomnak, ő meg repülőjegyet Egyiptomba! Mintha én hibátlanul öltözök fel, ő meg gyémánt gyűrűvel állna elő. Mosolyogtam, gratuláltam, de belül forrt bennem a harag. Amikor végre kettesben maradtunk a konyhában, halkan megkérdeztem: “Gábor, mikor jutottál ehhez az ötlethez? És miért nem szóltál?” Csak vállat vont: “Kati, meg akartam lepni anyut, te meg biztosan vitatkoztál volna, hogy drága.” Vitázni? Lehet, hogy támogattam volna, de legalább tudtam volna róla!
Szabó Ilona a hetediken járt. Azonnal tervezgetni kezdte: “Kell vennem egy széles kar”Szerencsére még ideje lesz megtanulni pár arab szót, mert azt mondják, az egyiptomiak nagyon szeretik, ha a turisták próbálkoznak a nyelvükkel.”
