Újévi csoda
Zoli, magyarázd már el nekem, komolyan, hogy tudtad ezt elfelejteni?! Reggel legalább háromszor szóltam, még üzenetet is írtam! nézett rám szemrehányóan a feleségem, Flóra.
Ott álltam a konyhaajtóban bűntudattal az arcomon, vállat vonva.
Fogalmam sincs, Flórikám Egyszerűen kiment a fejemből próbáltam mentegetőzni.
És a telefonod?
A zsebemben maradt egész nap, a te üzenetedet észre sem vettem
Flóra lassan kezdett “forrni”.
Szóval az akksit az autóhoz nem felejtetted el megvenni, de azt, hogy a lányodnak venni kéne valamit a fa alá, azt igen?
Kiment a fejemből Az autósbolt csak este nyolcig volt nyitva, siettem, mindent elfelejtettem. Bocsáss meg.
Néha komolyan azt hiszem, Zoli, az öreg tragacsod, ami minden hónapban szétesik, fontosabb neked, mint Emília sóhajtott nagyot Flóra, miközben az órára pillantott.
Tizenegyen múlt öt perc. Késő volt, éjjel sötétje, már sehogy sem lehetett javítani a helyzeten. És attól, hogy lehetetlen bármit tenni, még rosszabb lett a hangulatom.
Flóra, miért mondasz ilyeneket? Tudod, hogy mennyire szeretem Emíliát. Egyszerűen csak elfelejtettem. Kivel nem fordul elő?
Velem soha, Zoli! majdnem kiabált, de visszafojtva beszélt, nehogy a lányunk meghallja.
Odamentem, hogy megöleljem, de ellépett tőlem, hátat fordított és elkezdte kanalazni az ünnepi franciasalátát a tálba.
Fél napot álltam felette, hogy örüljön a férjem, ő meg elfelejt ajándékot venni a lányának!
Eddig is tudtam, hogy mindent magamnak kell csinálnom dünnyögte halkan. Kár volt megint rád bíznom, Zoli. Azt hittem, megbízható vagy.
Flórikám, tudom, hogy hibáztam, de igazából nincs semmi baj szóltam csöndesen. Nem lesz ajándék a fa alatt, hát Mondjuk el Emíliának, hogy
Mit mondunk, szívem? Hogy az apja már harmincöt évesen feledékeny? Vagy hogy fontosabb volt neki az akkumulátor?
Mondjuk azt, hogy idén Télapó túl elfoglalt volt, nem tudott jönni. Holnap reggel viszek neki ajándékot, átnyújtom nagy ünnepélyesen. Mintha a Télapótól hoztam volna.
Hol veszed meg, Zoli?! Szilveszter után zárva lesz minden, csak a kisboltok lesznek nyitva. Hát, Zoli
Érthető volt Flóra felháborodása. Mióta Emília megszületett, családi tradícióként szilveszter éjfél után mindig együtt mentünk a karácsonyfához, ott várták a meglepetések. A lányunk szerette legjobban ezt a szokást. Igazán hitt a Télapóban, a csodákban, az ünnepi varázslatban. És mindig annyira boldog volt, ha azt a dobozkát találta ott, amiről álmodott.
Ma is többször odalesett már a fához (hátha előbb megérkezik az ajándék), közben arról lelkendezett anyának, hogy mennyire várja Télapó meglepetését.
Vajon idén mit hoz nekem a Télapó? gondolkodott hangosan Emília. Nagyon szeretnék egy biciklit, mint a Tomi a második emeletről. De ha görkorcsolya lesz, az is szuper.
Flóra rámosolygott. Az idén pont azt kérte tőlem, vegyek görkorcsolyát a lányunknak.
Általában mindig ő választott ajándékot Emíliának, de most váratlanul dolgozni hívtak, ezért megbízott bennem, hogy hazafelé beugrom a boltba.
Este nyolc után értem haza, két órával később, amikor Flóra már asztalt terített és cinkosan kérdezett rá az ajándékra beugrott: teljesen elfelejtettem.
Flóra, ne rontsuk el magunknak az ünnepet próbáltam békéltetni, átkarolni. Nem direkt történt. Ha akarod, beszélek én magam Emíliával, biztos megértő lesz!
Csak néma könnyekkel terített tovább. Hogy lehet ezt elfelejteni? morfondírozhatott, úgy nézett. Azt hitte, csak titkolom, valahol rejtegetem a meglepetést, s a végén a fa alá teszem. De ilyenkor már minden bolt bezárt
Segítsek valamiben? kérdeztem félve.
Köszi, már eleget segítettél
Pont ekkor szaladt be vidáman a konyhába Emília, aki már az összes ünnepi mesét végignézte:
Anya, apa! Kevesebb, mint két óra, és Télapó elhozza a meglepetésem!
Flóra rám villantotta haragos pillantását, de hamar elfordult, nehogy Emília bármit is észrevegyen.
Közben már ki is találta, mit tehetnénk: pénzt tesz egy borítékba, ráírja: Emíliának görkorcsolyára.
Egyáltalán nem azt fogja kapni, amire vágyott, de mégis jobb, mint a semmi.
*****
Tizenegykor, amikor leültünk a díszített asztalhoz, valaki kopogott.
Zoli, hívtál valakit vendégségbe? csodálkozott Flóra. Mert én biztosan nem.
Nem, én sem. Talán a szomszédok? Megnézem, addig öntsetek magatoknak üdítőt és már indultam is.
Az ajtó mögött egy borostás férfi állt, piros, szakadt kabátban. Egyáltalán nem hasonlított a Télapóra, inkább hajléktalannak tűnt, már a külsejéből, szagából is (illatáról inkább nem beszélnék).
Segíthetek? Rossz lakásra csengetett, vagy pénzt akar kérni? Előre mondom, forintot sem adok, úgyis csak ital lesz belőle.
Nem, nem kérek semmi pénzt, elvagyok azért valahogy válaszolta barátságosan.
Elvan? Ezt most komolyan gondolja? majdnem elnevettem magam.
Általában együtt éreztem a hajléktalanokkal, nem néztem le őket. Csak épp nevetségesnek tűnt ez a kijelentés, mikor magán viselte minden hajléktalan jegyeit.
Miért jött akkor?
Hát Egy kiscicát találtam a lépcsőházban. Olyan édes, nézze meg előhúzott egy puha fehér gombócot. Megkérdezném, nem az önöké-e véletlenül. Eltűnt valakinek?
Kicsit megeresztettem a mosolyomat.
Most ezzel próbál pénzt kicsikarni? Ajánlgatja nekem ezt a kiscicát, mint egy családtagot.
Sajnálom, először látom ezt a cicát. Nálunk sosem volt állat.
Nem fogadnák be? Ha van kislányuk, biztos örülne neki.
Ez volt az igazi célja, gondoltam Cicit sózna rám, hadd vegyem meg.
Nem, köszönjük, nem szeretnénk.
Sejtettem szomorodott el, majd visszatuszkolta a kabát alá a kis gombolyagot, és hátat fordított. Akkor megyek, kiviszem a kukához.
Megindult lefelé a lépcsőn, de valami megszorította a szívem. Megfogtam a vállát.
Hé, várjon Micsoda, hogy kidobja? Ne dobja már ki, hagyja csak itt a lépcsőházban!
Úgyis kihajítják, legalább a szemétdombon vannak kartondobozok, oda be tud bújni, aztán kaja is akad.
Általában közömbös voltam az állatok iránt, most mégis megsajnáltam. Elképzeltem, hogy egész éjjel ott lesz egyedül, fázni fog, éhesen Nem volt időm mérlegelni, gyors döntést hoztam. Odabent vár a család, az idegen menne tovább
Adja csak ide! kaptam ki a kabátja alól a cicát. Nem dobjuk kukára!
Rendben mosolygott, és elindult lefelé.
*****
Mikor beléptem a lakásba, a konyhaajtóból Flóra és Emília egyszerre lestek rám.
Mi történt? Valami baj?
Semmi, minden rendben mosolyogtam félénken, a cicát a hátam mögé rejtve, csak azt remélve, ne nyávogjon fel.
Tisztában voltam vele, hogy Flóra, ha rájön, mit csempésztem haza, egyiket sem hagyhatom bent se cicát, se magamat. Idő kellett, hogy felkészüljön erre a meglepetésre. S ki kellett találnom, hogyan magyarázzam meg, hogy szilveszter előtt egy órával döntöttem így, anélkül, hogy bárkit is megkérdeztem volna.
Ki volt az? sandított rám Flóra gyanakodva. Ugye nem valami butaságot csináltál?
A szomszéd, Gábor, az ötödikről. Tanácsot akart kérni, milyen akksit vegyen a kocsijához.
Ja, hát te vagy az akkuszakértő. Na, menj, moss kezet, asztalhoz, mert mindjárt éjfél!
Öt perc, jövök.
Mikor végre bementek a konyhába, rohangáltam fel-alá, hol is dughatnám el a cicát. Erkély kizárt, ott hideg van. WC veszélyes, bármikor bejöhetnek. Gyerekszoba, háló: szintén nem jó. Maradt a nappali
Zoli, jössz már? kiabált be Flóra.
Megyek, édesem!
Nem is haboztam tovább: beraktam a cicát a nappali szekrény alsó polcára, ajtót résnyire, hogy legyen levegője, aztán iszkoltam a konyhába.
*****
Boldog Újévet! harsogták kint az ablak alatt.
Én is felköszöntöttem Flórát és Emíliát, egészséget, és sok vidámságot kívánva.
Miközben beszéltem, Emília letette a poharat és a nappaliba szaladt. Flóra ekkor döbbent rá, hogy a borítékot elfelejtette a fa alá tenni rám villant a tekintete, mintha mindenről én tehetnék.
Na most magadnak vigasztald a gyereket!
De Emíliát semmi sem nyugtalanította. Sőt, pár percen belül boldog sikoltással hívott minket.
Olyan hangosan, hogy még az ablak alatti durranások is eltörpültek mellette.
Anyu, apu! Gyorsan gyertek! Nézzétek, mit rakott idén a Télapó a fa alá!
Befutottunk, s ott találtuk Emíliát, fehér cicalabdával a fa alatt.
Olyan régen vágytam egy cicára, és a Télapó tényleg elhozta! Hópihének fogom nevezni!
Emília átölelte a kis szőrgombócot. Flóra oldalt vitt, s megkérdezte:
Ez meg mi? Te hoztad?
Ne haragudj, Flóra, mindjárt elmondom szabadkoztam.
Haragudni? Miért? Nézd meg, milyen boldog a lányunk! De legközelebb szólj, ha meglepetést szervezel nekünk mosolygott, és arcon csókolt.
Csak álltam, és nem akartam elhinni, hogy ennyivel megúsztam.
Tényleg, ahogy tartja a mondás: szilveszter éjjelén varázslatok születnek. A lányom boldog, a feleségem megenyhült mindez egy fehér cica csodája és
Eszembe jutott a hajléktalan férfi.
Flóra, figyelj csak
Suttogtam neki valamit, mire meglepődve nézett rám, de bólintott.
*****
Na, Feri bá, paskolta meg egymás hátát a két hajléktalan a padon. Sikerült minden kiscicát jó helyre adni. Visszamehetünk lassan a pincébe, mielőtt bezárnák éjszakára.
Igazad van, Sanyi bá. Jó, hogy kitaláltad ezt a kukás trükköt.
Szerinted? Féltem, kidobnak majd a lépcsőházból ezért a szövegért.
Benne volt a kockázat, de csak az viszi haza, akinek tényleg számít egy kis élet sorsa.
Hát, igen
Legalább gondos kezekben vannak a cicáink.
A ház előtti padon ültek, amelyikben a kiscicákat lelték a pincében. Az emberek most nem kergették el őket, páran szerencsét és egészséget kívántak, ők pedig hálásan visszaintettek.
Egyszer csak kivágódott a lépcsőház ajtaja, én rohantam ki, tekintetemmel végigpásztáztam a környéket, majd rájuk böktem, odasiettem.
Mi ütött ebbe? Nem akarja mégse a cicát? kérdezte Sanyi bá, felismerve bennem azt, akihez az utolsó kiscicát adta.
Ő az? Már azt hittem
Boldog Újévet, emberek! intettem, egy nagy pakkot átadva. Ezt a feleségemmel raktuk össze, mintha önöket is meghívnánk az ünnepi asztalhoz.
Köszönjük, igazán nem számítottunk rá hálálkodtak együtt.
Ez meg tőlem, személyesen adtam át egy üveg pezsgőt. Ünnepelni csak pezsgővel lehet!
Látod, Sanyi, idén nekünk is kijut egy kis ünnep örvendezett Feri bá.
Épp indultam volna vissza, de még visszafordultam hozzájuk.
Hol fogják tölteni az éjszakát, ha nem titok?
A pincében, ott most száraz, meleg, elférünk a kartonokon.
Tudjátok mit? Gyertek inkább velem.
Öt percen belül a garázsunk előtt álltunk. Kinyitottam az ajtót, beinvitáltam őket.
Helyezkedjetek el. Kinyitható kanapé, hősugárzó, asztal, poharak. Tágasabb, kényelmesebb, mint a pince. Az autót kiállítom, hogy több hely legyen.
De Zoli, azért mi itt is elférünk próbáltak tiltakozni.
Maradjunk csak így, jobb a kocsinak is friss levegőn. De csak szerényen ünnepeljetek!
Nem vagyunk mi nagy ivók, csak jelképesen emelünk poharat az ünnepre mondta gyorsan Sanyi bá.
Úgy legyen. Hiszek nektek. Holnap meg visszaugrom, beszélgetünk, hátha tudok még segíteni új életet kezdeni valahol.
Ez aztán tényleg meglepő mondta Feri bá félhangosan.
Az bizony bólintott Sanyi bá.
Hát ilyen éjszaka kerekedett. Igazi ünnepi, magyaros, melegség és csoda. S az egész biztos nem csak a cicának vagy a pezsgőnek volt köszönhető. Hanem annak, hogy néha a gondjaink közt is találhatunk helyet a jó szívnek s ez az, amit soha nem szabad elfelejteni. Én idén ezt tanultam meg igazán.
