Lénó, hová mész? kérdezi Miklós meglepődve, miközben a felesége már az ágyba kukucskál.
A kiságyamba, mi mással? fáradtan válaszol.
És a mosogatást meg? szól a hangja.
Már minden vendég távozott, az ünnepség örömteli és zajos volt. Otthon csak Erzsébet, Miklós anyja maradt, de ő már az ágyba bújt. Lénó összegyűjti a maradék ételt, a tányérokat a mosogatóba helyezi, és úgy érzi, elég lesz. Miklós ezzel nem érzi egyet.
Holnap megmosom! Vagy ha akarod, csak magad csináld!
Lénó, ugyanis itt a szüleim, a nagymamám is jár. Nem tudom elképzelni, milyen lenne a reggel, ha meglátná ezt a rendetlenséget!
Ne aggódj, Miklós, a mosogatás nem a lényeg. A fontos, hogy az újévi vacsora sikerült, jókat nevettünk, még táncoltunk is! Már alig várom a pihenést. Kérlek, ne dugd fel a fejemet. Holnap lesz a mosogatás, ma már nincs erőm.
Megszedett a fáradtság?
Képzeld el! Amíg te pihenőnél, én letakarítottam az egész lakást, ételt készítettem a többieknek, még a karácsonyi fenyőfát is díszítettem. Köszönöm, hogy Boglárka segített. Te meg ígérted, hogy hamarabb jössz haza, és te is segítesz valamiben.
Nem tudtam időben eljönni, lerobbant az autó. Már elmondtam!
Most én is elmondom: aludni kell! Ha nem tetszik a mosogatott edény, tudod, hol van a szivacs és a mosószer. Vágj bele! Én aludni megyek!
Lénó már nem vitatkozik tovább a férjével, csak lemegy az ágyba. Elfáradt, a párna felé rohan, hogy belevárjon.
Miklós még egy kicsit böngészi az internetet, de a mosogatást nem kezdi el. Fáradtan, de elégedetlenül húzza a takarót. Aggódik, hogy holnap anyja megkérdezi, miért nem takarít, de a konyhában semmit sem akar tenni.
Az első januárnap régóta tartó alvás után, mindketten kora délután ébrednek, hiszen csak körülbelül négy óra volt a lefekvés körül. Erzsébet olyan sokat táncolt tegnap, hogy a leghosszabbra aludt.
Az első felnőtt, aki felébred, Lénó. Ahelyett, hogy a szivacsot ragadná, elkészít magának egy friss kávét, és egy internetes novellát olvas. Mindig így kezdi a reggeljét, különösen az új év első napján. Miklós a kávé illatától felébred a konyhában.
Jó reggelt! mondja, miközben a mosogatóba néz. Még nem mosogattad el?
Már te is! Jó reggelt, napfény! Legyen szép a napod. Ha akarsz még kávét, csapj magadnak, kettőt főztem a főzőtűzhelyen.
Miklós önti a kávét a bögrébe, leül az asztalhoz, és eszébe jut, hogy tegnap nem kóstolta meg a tortát, ezért egy szeletet is vesz.
Készülsz enni? kérdezi.
Nem, a reggeli gyors szénhidrátok ártalmasak. Tegnap már elég sokat ettem, most két napig csak száraz kenyérrel fogok menni. Jó étvágyat, te szép fenyőfát! csínyelve szól, a férje pólójában kiugró hasra mutatva.
Hahaha, majd a konditeremben leírom!
Persze, csak egyél, ha kedved van. A döntés a tiéd!
Miklós a kávéval és a tortaszelettel élvezi a reggelt, hangulata egyre jobbra fordul.
Felébredt Boglárka? kérdezi a lányáról.
Felébredt, evett egy tál gabonapelyhet tejjel, aztán visszament aludni. Nem láttam, de hallottam róla.
A konyhába szinte hangtalanul lép be Erzsébet. Miklós izgatottan készül a veszekedésre, de a néni mosolyra fakad.
Istenem, már régóta szerettem volna látni ezt a jelenetet! mondja nevetve.
Mit értesz? kérdezi a férj.
Ha tudnád, mennyire kellemetlen reggelente mosogatni az újév után. Igazán megkönnyebbülök, hogy te nem vagy olyan, mint az apád!
Mit jelent ez? Azt hittem, felbosszanak!
Semmi komoly, csak a te apád mindig ragaszkodott, hogy este mosogassunk. Pont úgy, ahogy én csináltam. Egyszer már komoly vita lett belőle, és végül én vesztettem, ezért alig hallottam a mosogatógépet éjszaka. Gyakran engedtem a férjemnek a házimunkában
Miklós apja öt évvel ezelőtt szívroham miatt halt meg. Édesanyja már túllépett ezeken az eseményeken, de most furcsa gondolatokat fűz a beszélgetéshez. A fiú úgy gondolta, hogy anyja mindig a tisztaság bajnokja volt, de most már másképp látja.
Anya, tényleg így gondolod?
Természetesen! Apád mindig ragaszkodott a tisztasághoz, ez annyira felzaklatott, de még így is rengeteg jó tulajdonsága volt, amit el kellett fogadni. Néha azon gondolkodtam, hogy ez a túlzott rendkívül kicsinyböltség volt, ami talán a halálához vezetett. Például a nem mosott edény a nyári bulik után.
Nagyon túlzás, szerintem, anyu!
Lénó nem szól bele, csak olvas a telefonján, szinte el sem hallja a beszélgetést.
Nem, gyermekem, úgy gondolom, hogy a Gábor is gyakran aggódik az apró dolgok miatt. Szegény csaj, megpróbáltam neki elmagyarázni, de a nevelése más volt. Emlékszel a nagymamádra? Ő volt a tisztaság megszállottja, a gyerekeket is tökéletessé akarta tenni. Talán ezért lett a férjem ilyen. Úgy érzem! mondja, majd Lénóra fordul. Lénó, nagyszerű vagy! Nem adod a fejed a kis dolgokra!
Mi? nézi fel a telefonjáról, amikor meghallja a nevét.
Jól csináltad, hogy az ételt reggelire hagytad! Mindig is arra álmodoztam, hogy így legyen. És te, Miklós, jól teszed, hogy nem bántod a feleségedet apró hibák miatt!
Igen, nem bántom! csak mosolyog Lénó, visszagondolva a tegnapi vitára, de a néni előtt nem akarja megvádolni.
Én úgy gondolom, hogy a feleség mindent megtesz az ünnepen, a férj csak ritkán segít a takarításban. És ha igazságosságot akarunk, a legnehezebb feladatot kell neki hagyni!
Mit hagyjunk neki? kérdezi Miklós, kíváncsian.
A legkellemetlenebbet! szúrja a néni, és a mosogatót mutatja. Lénó, menjünk megnézni a tegnapi fotókat. Sok kép készült. Miklós már befejezte a kávét, legyen ő maga a mosogató ura!
Én támogatom! Miklós, milyen kedves és igazságos az anyád! Látom, hogy élvezed! mondja Lénó, mosolyogva, miközben feláll a székről, és magával viszi a már kihűlt kávét.
Közösen hagyják el a konyhát, Miklós egyedül marad a mosogatóval, szomorúan bámulja a csordát.
Miért kezdtem el ezt a vitát? panaszkodik, miközben elindítja a vízcsapot.
Ha ketten lennének, talán kitalálná, hogyan meneküljön ki, de az anyja ellen nincs kiút. Így született meg a családjuk kis hagyománya, ami a feleségnek tetszik, a férfinak meg nem. És mi lesz? Az élet nem mindig igazságos!
