Új tulajdonos a nyaralón Az egész nyarat a te nyaralódban fogjuk tölteni nyögte a bátyám.
Már elég volt a szótlan vendégekből, elég volt belőlük el kell küldeni őket.
Miközben a csomagokat a csomagtartóból húztam ki, megnyugtatta a megszokott csend. Az én kis, zöld menedékem, hat száz négyzetméter nyugalom. De valami nem stimmelt. A kerítés mögül olasz népdal hallatszott, s a kerti kapu
A zár törve, mintha elnyelte volna egy darab hús.
Mi ez? morgottam, miközben a kapu felé tolódtam.
A látvány, ami feltárult, inkább egy kertész horrorfilmjéből származó képre emlékeztetett. A hintámra heveredett Katalin, a bátyám felesége, a szomszédos napozóhelyek koronázatlan királynője. Egy kezében rózsaszín folyadékot tartó pohár, a másikban a telefonja. Rá volt öltözve a puha házi köntös, amit a kolléganőm a negyvenötödik születésnapomra adott. A grillen valami csirke sült és puffadt.
Györgynek! kiáltottam, s az almafák virágai széjjelekre hullottak.
A bátyám a ház mögül kikúszva tartotta a kertészőrző ollót. A Sört és gyereket feliratos pólója kényelmesen ölelte a hasát.
Ó, Réka! mosolygott, mintha egy egyszerű dolog lenne egy másik ember házát feltörni. Meglepetésünk van.
Te kitörted a zárat? lassan letettem a csomagokat a földre.
Hát persze, hogy kitörtem vakarta Gábor a fejszéjét. Valahogy magától megrövidült.
Egy bokorból egy narancssárga rövidnadrágos figura ugrált ki.
Nagymama Réka! Van hálótok? Estére gyíkot fogunk csalni!
Közelebb néztem. Ez volt a legidősebb unokaöcsém, Bence. Vagy talán Dávid? Nem tudom, összekevertem őket.
Ti kitörtétek az én házamat? minden szót külön szóltam, mintha egy dühkezelő kurzuson lennék.
Réka, jöttél! Katalin végre felállt a hintából.
A köntös feloldódott, látszani kezdtek a barnult lábai.
Mi ezt itt lélegzünk be, hogy életre keljünk!
Katalin, a köntösben vagy szipogtam a fogaim közt.
De milyen puha! simogatta a gallért, mintha nyúlbőr ruhát volna. Miért lógsz? A köntöst fel kell viselni!
A ház mélyéből, a nyitott ablakokon keresztül, zúgás és sikoltozás jött.
Unokáim rombolják a könyveimet?! azonnal felismertem a hangot.
Az én Agatha Christie kollekcióm, amit a nyaralón szívesen olvastam, szállt a polcról.
Gyerekek játszottak mentre Gábor. Erősséget építettek belőle. Elég szimbolikus, ugye?
Szimbolikus? felvettem a szemöldököm. Tudod, mi még szimbolikus? Hogy kértem, ne jöjjetek a nyaralóra velem. Különösen, miután legutóbb felégettétek a téglahegyemet!
A gyertya magától esett le, egy romantikus este volt! védte Gábor. És ez még tavaly volt. Már felnőttek!
Igen, igen bólintott Katalin. Most már a pszichológiát tanulmányozom. Tudod, mit látok? A te testvéri problémáid a gyerekkori sebek visszhangjai!
Bezártam a szemem, számoltam tízig, de nem segített. Számoltam húszigig.
Pakoljátok el a cuccot, és menjetek el mondtam a lehető legnyugodtabban. Most.
De mi most érkeztünk! kiáltotta Gábor. És a hús
Hagyjátok a húst, és menjetek! fordultam a gép felé. És nézzétek meg, hogy nem vittétek-e véletlenül az ezüst villáimat.
Elvettétek a villáimat! kiáltott Gábor. Még a fém sem igazi!
Az autóba ültem, elindítottam a motort. A kezem reszketett az indulatoktól.
***
Miután kiűztem a vendégeket, erős forró teát töltöttem magamnak egy csepp csokoládéval. Könnyek és harag keveredtek.
Hét évig spóroltam, minden fillért félretettem, végül megvettem az álomnyaralómat. Ott hortobákat ültettem, öreganyám porcelánjából kávét ittam, a ágyásokban ásgattam. Az én helyem volt, nem miénk Vadikkel, nem családi. Egyetlen pont.
A gondolataimat egy telefoncsörgés szakította meg anyám, Gáli Anikó, a családfogadó szakember.
Kedvesem, miért veszekedtetek a bátyáddal?
Mélységesen sóhajtottam.
Anyám, felrobbanták a házamat.
Talán a zár nem zár rendesen?
Anyám, a zár teljesen el lett törve.
De hát ő a te testvéred anyám hangjában fűszerezett bírálat. Neked ne legyenek gondjaid, ő csak a te bátyád, az egyetlen rokonod.
Ha ő a rokonom, akkor biztos vagyok benne, hogy ateista vagyok morogtam. Megsemmisítették mindent. Svédik a köntösemben jár, a könyveimből gyerekek építenek erődöket, mintha a saját játékterem nincs otthon!
Hú, mégis csak gyerekek, a fiúk mindig csínytevnek.
12 évesek, kis barbárok!
Anyám csak sóhajtott.
Rendben, úgy látom, nem szereted a unokákat tette színpadra. És a bátyádat. És engem. És senkit.
A telefon lekapcsolásával anyám klasszikus trükkje véget ért: ha a tények ellen szólnak, a bűntudathoz és a szülői megbánáshoz nyúlunk.
Anyám, elmegyek aludni fáradtan mondtam. Holnap munkába kell mennem.
Gondold át, Réka hajtotta anyám. Ők még a család. Neked nem fáj?
Megnyomottam a visszahív gombot, hátrahajoltam a kanapéra. Egyetlen kérdés kavarogott a fejemben: mit tehetne még a testvér, hogy anyám egyszer a páromra álljon?
***
Gábor nem adta fel könnyen, mint a szamár. Írt: Talán egész nyárra menünk a nyaralóra? Svédik itt lesz, a gyerekeknek jó lesz.
Lassan letettem a telefont, egy fekete kávét öntöttem magamnak cukor nélkül, hogy a keserűség minden ízét érezhessem.
Az egész nyár? EGÉSZ NYÁR? Három hónap?
Először Gábort akartam felhívni és lekiáltani mindent, amit róla gondolok.
Réka, nyugodj meg suttogtam magamnak. Felnőtt vagy, képes vagy megoldani a problémákat.
Bólogattam a tükörnek, és felvettem a telefont.
Gábor, komolyan egész nyárra? kérdeztem, amint felvetted a vonalat.
Na mi van? hangja lazán, mintha egy napozóágyban feküdne. A SAJÁT napozóágyamban!
Nem tiltakozol? szólaltam meg. Jól vagyok.
Jól vagyok, de nem vagyok buta vágott vissza. Ez a nyaralóm.
Hallgass, furcsa vagy morgott Gábor. Mire férhetnénk, ha megóvjuk a rózsákat, amikor Svédik elvágta őket a barátnőjének.
És mi? meglepődve kérdezte. Barátnője örült?
Mélyen belélegeztem, kifújtam. Számoltam tízig, majd százig. Nem segített.
Svédiknek van mondanivalója! kiáltotta Gábor.
A vonalban zúgás és sercegés hallatszott.
Réka! csilingelt Katalin olyan édes hangon, mintha egy kétszeres bérért kínálták volna a porszívót. A fiúk csak úgy élvezik a te nyaralódat, a gyerekek friss levegőt kapnak. Légy kedves nagynéni!
Katalin mondtam nyugodtan, mintha gyereknek magyaráznám a homok evésének veszélyeit. Ez az én magánvagyongom. Nincs engedélyed. Ha megkérdeznétek, talán megengedtem volna.
Látod! Ha engedném, minden rendben lenne.
Rájöttem, hogy ezzel a személyrel, akivel a sors összehozott, csak a feleséget sem érheti a beszélgetés.
Rendben mondtam hamisan nyugodt hangon. Szórakozzatok.
Réka, megbántad? kérdezte Gábor hirtelen, újra a vonalon.
Nem mosolyogtam, amit ő nem láthatott. Megyek a problémát megoldani.
***
Az ingatlanügynöki iroda kávé illatával és kétségbeeséssel töltötte meg a levegőt. A kétségbeesést főleg én szórtam, a kávét pedig egy elegáns hölgy adta, aki lassan lapozgatta a nyaralóm fényképeit a táblagépen.
Biztosan el akarja adni? kérdezte figyelmesen. Erős a kereslet.
Teljesen bólintottam olyan elszántsággal, hogy a nyakam is megremeg. Minél gyorsabban, annál jobb.
Az ingatlanügynök felhúzta a szemöldökét.
Siet?
Megszabadulni a felesleges teherrel válaszoltam, mintha egy vértanú volna. Új célok merültek fel.
Például, a bátyát kivenni az életemből gondoltam magamban.
A hely jó mondta ujjával a képernyőn. Van érdeklődő. Már van egy potenciális vevő.
Megkönnyebbülten sóhajtottam minden úgy alakul, ahogy szerettem volna.
***
Az új tulajdonos, akit kedveltem, egy 55 éves férfi, akit Varga Jánosnak hívtak. Megbízható tekintettel, szőke haja fényes, mint egy biliarddárda, és olyan szemmel, amely még a trópusokat is lehűtheti. Megnézte a képeket, három lényeges kérdést tett fel, és bólintott:
Veszem.
Nem szeretné személyesen megtekinteni a telket? kérdeztem meglepődve.
A képek elégnek, bízom a tisztaságában vállonta, miközben a vállát ingatta. És az őszinteségében.
Kicsit haboztam.
Érti most időnként jönnek a rokonok.
Probléma? szeme nem változott.
Nem jogi, csak talán kellemetlen lehet.
Nem érdekel vágta. Ingatlant veszem, nem rokonokat. Mikor írhatunk alá?
Azt mondtuk, a legközelebbi szombaton. Éppen akkor Gábor egy hatalmas nyári pikniket tervezett a szomszédoknak.
Én ezt természetesen nem tudtam a hírek anyám száján keresztül jutottak, valószínűleg újabb zárbemetszés és meglepetés.
Nézd csak, testvér, kié lesz a meglepetés!
***
Mikor megérkeztünk, a telek zümmögött, mint egy méhkas. Szomszédok autói, felfújt medence a gyepen, zene, grill, gyerekkiáltások egy igazi életünnep.
Mindig így van? kérdezte Varga János, ahogy lelépett a fekete terepjáróból.
Csak akkor, amikor a bátyám megjelenik válaszoltam.
Átléptünk a kapun, és elsőként Katalint láttuk, aki egy hatalmas salátástálból köszöntött.
Réka! kiáltotta. Nem vártunk már rád!
A terveket megváltoztattam mosolyogtam. Ismerd meg Varga Jánost, és Szabó Tibort, ügyvédet.
Örvendek! ragyogott Katalin. Ti régen ismeritek Tónit? Vagy
Kacsintott egyet.
Valami több?
Új tulajdonos vagyok mondta nyugodtan Varga János.
Katalin befagyott a salátástáljával.
Mit jelent ez? kérdezte.
Épp erről van szó magyarázta a jogász. Karcsi eladta a telket Sárknak. Itt vannak a papírok.
Összezárta a mappát.
De hogyan színezett Katalin. Gábor!
A grill mögül (AZ EN GRILLEMMEL) kilátszott a bátyám, kötényben, nyársakkal és egy felsőbb életérzés arcaival.
Réka! kiáltotta. Azt hittük, hogy már elűztél minket!
Elűznék, ha tudnám, hogyan murmásztam.
Gábor, Rékát eladtuk a nyaralónak! kiáltotta Katalin.
A bátyám megdermedt, nyárssal a kezében:
Mi?
Eladtam ismételtem lassan, tisztán. Varga János a új tulajdonos. Az ügyvéd azért jött, hogy hivatalosan is aláírja.
Vártam a kiabálást, a vádakat. Gábor hirtelen lehajtott kéz és halkulva kérdeMiközben a naplemente vörös fényei beborították a nyaralót, rájöttem, hogy a zárak, a vendégek és a múlt csak a tudatalattim színházi díszletei, és elengedtem mindet egy csendes, szürke szélcsendes éjben.
