Jól beilleszkedtem
Emese, ugye tudod, hogy vasárnap anyu születésnapjára megyünk? kérdezte a férjem reggeli közben.
Hát hogy is felejthetném el Már a fülemen jön ki, annyiszor emlegetted. Az anyós is legalább négyszer szólt még az elmúlt héten Az ember akarva-akaratlanul sem tudja kiverni a fejéből Ezek a gondolatok kavarogtak bennem, de csak mosolyogtam, és mondtam:
Tudom, Petikém, tudom sóhajtottam halkan, alig észrevehetően. Mostanában az anyóslátogatások nekem a legnagyobb próbatételt jelentették. Katalin néni, a férjem anyja, örökké elégedetlen tekintettel nézett rám. Nem értettem, mit nem csinálok jól. Szeretem a fiát, szültem neki gyerekeket, jó háziasszony vagyok. De láthatólag mindenkinek megfelelni nem lehet
Petivel igazán hétköznapi és modern módon ismertük meg egymást: az interneten, egy egészséges életmód csoportban, a Facebookon. Én vitamint rendeltem, ő fehérjeszeleteket vett. Egy egyszerű beszélgetés indult köztünk, ami aztán átcsúszott privát üzenetekbe. Like-olta a fotóimat, innen indult a barátságunk, majd hamarosan igazi szerelem lett belőle Hét hónap után összeházasodtunk.
Emese, én nagyon jó apa leszek, meglátod! Komolyan gondolom! És sok gyereket szeretnék. Négyet! Két fiút, két lányt. Szerintem egy gyerek kevés, önző lesz. De ha többen vannak, egymást támogatják, rendes emberek lesznek. sorolta Peti lelkesedve.
Á, hagyd már mosolyogtam. Látod, te is egyedüli gyerek vagy, mégsem vagy önző
Persze, mert én különleges vagyok kacsintott, aztán puszit nyomott az arcomra.
Peti anyja, Katalin néni, első találkozásunkkor szigorú, tanárnői pillantással mért végig, élesre húzott szemöldökkel. Az asztalnál kérdezősködött a családomról, tanulmányaimról. Miután kiderült, hogy nem budapesti vagyok, hanem vidéki egyetemista és háromtestű családból származom, ahol csak édesanyám nevelt minket egy kis szolnoki lakásban, nagyon elszomorodott, és a vacsora nagy részében csak a tányérját bámulta összeszorított szájjal
Az esküvőnket rendes magyar lagzival tartottuk egy neves pesti étteremben. Szolnokról jött anyukám, a két nővérem, három öcsém mind fiatalok, élettel teli, hangos család. Az esküvő vidám és önfeledt volt. Petivel ragyogtunk a boldogságtól, alig engedtük el egymás kezét, mint két szerelmes gerle
Két hónappal később hírül adtuk a családnak, hogy bővül a családunk. Petinek annyira remegett a hangja az örömtől, majdnem zavarba jött. A testvéreim és édesanyám ömlött ránk a jókívánságokkal, anyukám a telefonban örömében meg is könnyezte, hogy nagymama lesz. Katalin néni viszont csak felsóhajtott, s vékony ajkait összeszorította.
Hát nem tudtatok volna még várni? Előbb éljetek még egy kicsit, bulizzatok, élvezzétek az életet Miféle szülők lesztek, hát ti még gyerekek vagytok!
Anyu, édes! Nem érted? Hamarosan nagymama leszel! Ez akkora öröm! És én apa leszek! Peti szélesen mosolygott, megpörgette kicsit az anyját a nappaliban, aki csak bosszúsan legyintgetett.
A nagy napon született meg első kislányunk, Kinga. Cuki baba lett, tiszta Emese. Peti teljesen odavolt boldogságában. Én örömmel vetettem bele magam az anyaságba, a családi fészek rendezgetésébe. A férjem jó keresettel látta el a családot, engedhettem volna magamnak takarítónőt, de inkább mindent igyekeztem magam megoldani. Jó édesanya, gondos asszony lett belőlem. Peti is mindenben részt vett, sétált a kicsivel, megetette, sőt, még a pelenkázástól sem ódzkodott.
Pont Kinga első születésnapján tudtuk meg, hogy ismét babát várunk. Peti titkon egy fiúról álmodott, és a vágyai teljesültek kilenc hónap múlva megszületett Matyi.
A két kisgyerek mellett már mindent nehezebb lett menedzselni, így felfogadtunk egy házvezetőnőt, hogy én minden időmet a gyerekeinkre fordíthassam. Boldog voltam, elégedett: a férjem kényeztetett, a gyerekeink szépek és egészségesek, anyagi biztonságban éldegéltünk. Minden rendben volt kivéve a kanalat, ami mézet házi hordóra morzsol. Ez volt Katalin néni, az anyós.
Peti, mondd meg nekem, miért nem kedvel engem az anyukád? Szerintem még az unokáit sem igazán szereti. Miért van ez?
Emese, ne törődj vele! Anyám mindig ilyen volt, megvan a maga világa, nehezen fogadja el, ha valami új jön. megölelt, homlokomat puszilta A lényeg, hogy én nagyon szeretlek
Közben a gyerekek nőttek, Peti vállalkozása szárnyalt, minden csodás volt. Hálás voltam, hogy annak idején igent mondtam egy netes randira az ismeretlen pesti fiúval Most az a fiú a legfontosabb lett számomra. A férjem, a lelkitársam.
Egy alkalommal, amíg a gyerekek a bébiszitterrel voltak, együtt mentünk színházba. Imádom a színházat, igazi szenvedélyem. Élveztem a második sorban puha bársonyban, szemlélődtem a színházi távcsővel amikor hirtelen rámtört a rosszullét.
Peti, rosszul vagyok Biztosan az a saláta volt a bűnös, gyanús íze is volt
Hiába ittam vizet, próbáltam megnyugtatni magam, nem lett jobb. Sajnálkozva elhagytuk a színházat, hazamentünk. Lefeküdtem, fél óra múlva jobb lett, de végül gondoltam, csinálok egy terhességi tesztet biztos, ami biztos. Pozitív lett!
Emese! Ez óriási! Három! Három gyerek! Mint ahogy álmodtam! kiáltozott boldogan a férjem, körültáncolt.
Szép-szép, de nem túl hamar? Matyi és Kinga is még picik bizonytalanodtam el.
Nem baj. Ezek a mi gyerekeink, és megoldjuk! Most aztán anyám nem hiszi el, mire készülünk Tudod mit, épp a szülinapján mondjuk el neki! Lesz meglepetés!
Biztos, hogy nem örül majd, inkább csak néz majd, azt mondja, szaporodunk, mint a nyulak, ha nem valami durvábbat motyogtam magamban, de hangosan csak mosolyogtam, s biccentettem Petinek.
Szép napos vasárnapon indult az egész család az anyósékhoz, útközben vittünk virágot meg krémest. Fél órával később értünk, mint kellett volna.
Katalin néni a bejáratnál várt bennünket, finom francia parfüm illatot árasztva, arcán széles mosollyal, mint májusi rózsa. Szeretettel üdvözölte fiát, engem és a gyerekeket, majd behívott az ünnepi asztalhoz.
Mindenki jókedvű volt, néhányan már kicsit borozgatva is. Az ünnepelteknek koccintanunk kellett a késésért és pohárköszöntőt mondani. Peti felállt, derűsen koccintott:
Drága anyukánk és nagymamánk! Boldog születésnapot! Maradj mindig ilyen szép, vidám, egészséges! Mi, a gyerekeid és unokáid, mindent megteszünk, hogy boldoggá tegyünk! És most jöjjön az ajándék és a meglepetés! Átadott egy díszdobozt, benne egy gyémánttal kirakott arany karkötő volt, tetején egy pici fehér boríték. Miután megcsókolta anyját, várta a reakciót.
Az nem is késett. Katalin néni megsimogatta a dobozt, kinyitotta, nézegette, majd letette. Ezután kíváncsian kibontotta a borítékot, előhúzott egy papírfecnit, amin két kék csík volt. Arcán a kedves ünnepi mosoly vészesen eltűnt. A tesztet undorral dobta az asztalra, rám nézett, lenézően megszólalt:
Ez lenne az ajándékod, ha jól sejtem. Másra nem is vagy képes! Csak szülni tudsz, mint valami macska, semmi másra nem vagy jó! Nem unod még a pocakoskodást? Ez már felháborító No, jól beilleszkedtél ide; csak ülsz itthon, szülsz sorra, a fiam dolgozik, eltartja ezt a haddarál szerencsétlen csapatot. Takarítónő, bébiszitter mindent kapsz Mint valami élősködő, istenem halkan, de keserűen mondta.
A szobában dermesztő csend lett. Mindenki csak bámulta a tányérját, lopva figyelték a kibontakozó jelenetet. Peti elsápadt mint a kréta, ajkai remegtek a megaláztatástól, végül odafordult az anyjához:
Anya ezt most komolyan mondod? Hihetetlen, amit hallok. Úgy érzem, mintha rémálomban lennék. Mennyi ideig tettetted, hogy szeretsz? Azt hittem, én legalább számítok De tévedtem. Senkit sem szeretsz. Csak magadat
Felállt az asztaltól, én is, könnyeimet alig bírtam visszafojtani. Gyorsan felöltöztettük a gyerekeket, némán elindultunk. Katalin néni ránk sem nézett, a vendégek tanácstalanul hallgattak.
Hazafelé az autóban potyogtak a könnyeim. Halkan sírtam, nehogy megijesszem a gyerekeket. Peti csak nézegetett rám, néha sóhajtott látszott rajta, mennyire megviseli.
Otthon a nap további részét szó nélkül, tűnődve töltöttük. Lefektettük a kicsiket, aztán kiültünk a konyhába teázni, beszélgetni, próbáltuk feldolgozni a történteket.
Tudod, Emese, sokat gondolkodtam. És rájöttem, hogy valójában nem a te hibád. rám nézett, értetlenül pislogtam. Igen, Emese, te mindent jól csináltál. Ha Dóra vagy Zsófi lennél, akkor is ugyanígy viselkedne. Találna valamit, amin ki tud akadni: ha nem a gyerekeken, akkor a pörköltön vagy a tisztaságon. Féltékeny rám. Az anyám sosem tudott teljesen elengedni. Sajnos. És van ebben egy adag irigység is Anyám egyedül nevelt, apám elhagyott minket, és a gyerektartást sem fizette. Katalin néni egész életében dolgozott a megélhetésért, most meg itt vagy te. A semmiből mindent megadtam neked, te vagy az első az életemben. Kiegyensúlyozott a házasságunk, aranyos gyerekek, jólét Ezt nem bírja elviselni még ha a fia boldogságáról van szó, akkor sem. És tudod Légy nagyvonalú, és bocsáss meg neki, legalább magadban. Ezen már csak az idő segít
Sokáig csendben átmelengetve ültünk a konyhai lámpa fényében, mind a saját gondolatainkba mélyedve. Peti azt forgatta magában, mennyire alulbecsülte az anyja érzéseit. Én meg azon morfondíroztam, megbocsátani megbocsátok, de látni most jó darabig nem akarom. Majd az idő eldönti
Gondolataink másfelé kalandoztak, de egy igazán fontos dolog közös maradt a szeretetünk és a gyermekeink. Ez mindennél többet jelent.
