Úgy látom, elfelejtetted, hogy ez a lakás az enyém házasság előtt vettem! mondtam hidegen, amikor meghallottam, hogy a férjem magabiztosan osztogatja az utasításokat az otthonomról.
Zsófia letette a kávéját az ablakpárkányra és elgondolkodva nézett ki az ablakon. Tíz évig spórolt erre a lakásra, két állással dolgozott. Minden forintot megtakarított, mindentől megvonva magát. És most
Zsófi, úgy döntöttem, hogy átrendezem egy kicsit a bútorokat hangzott fel az anyósa hangja a nappaliból. Ez a kanapé nyilvánvalóan rossz helyen van.
Zsófia sóhajtott. Tóthné már megint bejelentés nélkül jött, azzal a kulccsal nyitott be, amit magának csináltatott csak, ha szükség lenne rá.
Nem kell semmit mozgatni lépett be a nappaliba Zsófia. Nekem így kényelmes.
Hogy lehet ez neked kényelmes? tette fel a kezét az anyós. Itt minden félre van rakva a feng shui szerint! Tegnap láttam egy műsort róla
Tóthné, én nagyon ellenzem az átrendezést.
Bence! emelte fel a hangját az anyós, amikor meglátta a fiát. Mondd meg a feleségednek, hogy egy családban hallgatni kell a vének tanácsára!
Bence habozott, az anyjára, majd a feleségére nézett.
Anyu, talán most nem
Mikor akkor? Apád és én nem leszünk örökké fiatalok. Hamarosan már valakinek gondját kell viselnie. Nektek meg annyi hely van itt
Zsófia összeszorította a fogát. Na, ez az. Amitől mindig is félt a házasságuk kezdete óta. Tóthné lépésről lépésre próbálta elfoglalni a területet.
Önöknek van egy csodás háromszobás lakásuk emlékeztette Zsófia.
Csodás, azt mondod! legyintett az anyós. Ötödik emelet, lift nélkül. A mi korunkban ez már nehéz. Ti meg a másodikon laktok, bolt a közelben
Anyu, ezt megbeszéljük később próbált közbeavatkozni Bence.
Mit kell megbeszélni? Azt hittem, mi egy család vagyunk. A családban együtt kell maradni. A húgod rögtön magához vette a szüleit
Kata férje vette az ő lakásukat nem tudta magába tartani Zsófia. Én meg ezt a lakást magamnak szereztem. A házasság előtt.
Na, ez meg mi! tette fel ismét a kezét az anyós. Enyém, tied Egy családban minden közös!
Zsófiának igaza van mondta váratlanul határozottan Bence. Ez az ő lakása.
Fiam, mit mondasz? színlelt szívrohamot az anyós. Az egész életemet rád áldoztam És te
Anyu, most nem, kérlek fogta meg a fiú az anyja karját. Gyere, kikísérlek.
Amikor becsukódott az ajtó az anyós mögött, Zsófia fáradtan belehuppant a karosszékbe. Három év házasság, és ez a történet sosem ért véget. Először csak célzások voltak, majd javaslatok a felújításra, és most már nyíltan
Sajnálom anyát ült le mellé Bence. Tudod, aggódik értünk.
Értünk? vont egy keserű mosolyt Zsófia. Ő csak irányítani akar mindent.
Ugyan már
Bence, bejön bejelentés nélkül. Átrendezi a dolgaimat. Mindent kritizál, a függönyöktől a főztömig. És most már beköltözne is!
Tényleg nem lesznek örökké fiatalok sóhajtott Bence. Talán el kellene gondolkodnunk rajta? Ők mégis az én szüleim
Zsófia mintha megcsípnék, felugrott.
Hogy érted, hogy el kellene gondolkodnunk? Komolyan azt javaslod, hogy ide hozzuk őket?
Nem most azonnal, persze De később
Bence, ez a lakás az egyetlen dolog, amit egyedül szereztem. Tíz év spórolás, érted? Az én területem, az én
Most már a miénk javította ki szelíden Bence. Egy család vagyunk.
Zsófia elhallgatott, megdöbbenve. Egy gondolat villant át az agyán: Te is? Már a te lakásodnak tekinted?
Apropó folytatta Bence, mintha mi sem történt volna ha már a lakásnál tartunk Konzultáltam egy ingatlanos
