Túl tisztán egy fiatal anyának: egy lecke a anyóstól
Zsuzsanna néni bement a menyéhez figyelmeztetés nélkül. Erika a kezében tartotta a kislányát, próbálva elaltatni.
— Nem alszik? — kérdezte az anyós.
— Nem — sóhajtott Erika.
— Te magad mikor aludtál utoljára? — hunyorgott Zsuzsanna néni.
— Nem emlékszem… Csak a kezemben nyugszik meg — válaszolt halk hangon.
— Add ide a kislányt, elviszem egy rövid autózásra, majd elalszik. Pár óra múlva visszahozom. Te pedig aludj, pihenj egy kicsit!
Erika habozott, de a fáradtság erősebb volt. Átadta a gyermekét, végignézte, ahogy elindulnak, és… nem ment aludni. Inkább összeszedte a szétszórt holmikat, elmosogatott, berakta a ruhákat a mosógépbe, súrolta a fürdőszobát és felporszívózta a padlót. Még egy almás pitét is sütött – hisz nem fogadhatja üres kézzel a anyóst és a apósát, akik nemsokára visszajönnek.
Zsuzsanna néni nem azért ijesztette meg Erika, mert durva vagy domináns lett volna – nem. Csupán szigorú volt, csendes, határozott hanggal. Még a „köszönöm” is parancsnak hangzott tőle.
Magát Zsuzsanna nénit nem mondhatta magasnak, vékony volt, sötét hajjal és halvány arccal. De olyan tekintete volt, amire egyenesen akartál állni. Erika mindig jó benyomást akart kelteni. Még a terhességét is először az anyósának jelentette be, nem a saját szüleinek.
Erika korán, húsz évesen ment férjhez. A vőlegény gyerekkori barát, osztálytárs volt. Mindkét család vett egy telket, felépített egy házat, és az esküvőre már saját fészkük volt. A házat ünnepélyesen átadták nekik a szülők:
— Éljetek sokáig és boldogok legyetek!
Valóban erős család volt. A férje szülei felé barátságos, kissé feszült kapcsolatot ápolt – Erika mindig úgy érezte, figyelik.
A kislány, Lili születése után minden megváltozott. A baba nyűgös volt, aludni sem aludt jól, a anyatej kevés lett – Erika alig evett, egész nap futkosott. Kimerültnek érezte magát. Segítséget ajánlottak mind az anyja, mind az anyósa, de Erika büszkén visszautasította – azt gondolta, „egyedül kell megbirkóznia”.
Szégyellte a fáradtságát, mindig rendet rakott a házban, mielőtt valaki meglátogatta volna. Még a szekrényekben is takarított, nehogy az anyós meglásson valami rendetlenséget.
Aztán egy nap váratlanul megjelentek. Erika a gyerekével a kezében állt, semmit sem takarított. A mosogatóban tányérok halmozódtak, a padlón foltok, a holmik szétszórva. Erika maga is kimerültnek és sápadtZsuzsanna néni mindezt látta, nem szólt semmit, csak ennyit mondott: “Bevásároltunk nektek, hoztunk kenyeret, tejet, meg egy kis házi süteményt…”
