Mit csinálsz, hogy a férjemet eteted? Nincs lelkiismerned! kiáltotta Antónia Szilágyi, miközben szemei lángoltak. Elvetted a kedves, egyetlen fiamat a szívedből, most meg a férjemet is le akarod taszítani!
Mire jó nekem ő? Inkább a saját férjemet és a gyerekeinket akarnám eltartani! válaszolta Nándor András, a szívét szorongató hangon. De tönkretesz mindent, amit én főzök. Mit gondolsz, egy könyvet is el kellene vetned a polcokról?
Most olyan dolgot nyitok neked, hogy a betűtanuló könyvét is felül fogja lépni! morfondírozott Antónia. Pedig már próbáltad már Gálosnál is, de te még azon is felülkerekedettél, hogy elfordítsd a szemed tőle.
Hát igen, megkóstoltam nevetett Nándor, miközben felszélesedett az arca. Tudnom kellett, mivel eteti a fiaimat és az unokáimat! mutatta be.
Tetszett? És most a menyasszonyommal vitatkozhatok? vetette be Antónia. Nem is tudtad megtisztítani a lányom fazekait!
Én is megpróbálhatok valami másra! bevetette Nándor. Egész életben csak a te főztödet láttam. Lehet, hogy valahol ott van egy kis mézédes varázslat?
Ki vagy te? ráncolta Antónia. Semmit sem tudsz a konyhaművészetről! Nem is hozol el a húgaidhoz ünnepekre, hogy ne etessenek meg! És a barátaiddal sem engedsz el, hogy tápláljanak! vádolta.
Most megmutatom neked, mit jelent a magas szintű konyha! Feldobom a padlásra, és ha kell, kenyérre és vízre is kényszerítelek! fenyegette Antónia. Aztán a zabkását só és cukor nélkül is szeretni fogod!
Mire mentesz? A saját férjemet! A lelkiismeretét már ki kellene hoznod! sértődött Nándor. Ha elmegyek, majd a falva mindenki tudni fogja, hogy mennyi rosszul etet engem!
Ó, elmegy! sikított Antónia. Akkor már ott is várnak rá! Különösen Gálóra, ő sem fog rá várni! morfondírozott.
Akkor én is szólok! nyugtázta Nándor. Gáló azért jött, mert anyám a hűtőm lábához nem engedett? Nem bírjuk, hogy a gyerekeinknek ne legyen elegendő a konyhában! Itt a pénzünk sem elég a tápláláshoz, szóval ülj csak csendben!
Akkor fogok is csiripelni! hirdette Nándor. Amikor anyám hozzám jön, anyagi kárt vagyok okozva! Ha a fiamhoz megyek, Gálónak fizetek, nem neked! És a fizetésemből etet fel!
Antónia tudta, hogy férje milyen fenyegetésre képes, de ha már el akarnak szakítani, akkor úgy tesz, ahogy mondja.
Rendben, így lesz! mondta szigorúan Antónia. Vedd a kártyádat, és menj Budapestre! Vedd meg azt a szakácskönyvet, amit nekem kell majd megfőzni! De ne feledd, segítened kell nekem!
Na, ezt már elmondtad! ujjongott Nándor, de három perc alatt el is ment. Kártyát kaptunk, útnak indultunk! A pályaudvarnál még megállhattunk egy kávéra, ha csak egy kis falatot akarsz!
Gálo! kiáltotta Antónia a ház másik felé. Menjünk, harcoljunk, aztán békezzünk! szólalt meg.
Nem lehet azonnal megbékélni? kérdezte Gálo, miközben a közös konyhába lépett.
A műfaj szabálya úgy kívánja, vállalta Antónia. Akkor már csak kezdet a harc.
Akkor kezdjétek! bólintott Gálo.
Én már megint etetem a férjemet? hangzott Antónia. Előbb elvettük a kedves fiamat, most meg a férjét akarja lehozni! kiabált, mert most üres volt a ház, és a műfaji szabályok megkövetelték.
Gálo felkapott egy székletet, mintha előre felkészült volna:
Mire jó nekem a férjem? Inkább a saját férjemet és a gyerekeinket szeretném eltartani! De most egy vendég jelent meg, felkaszálta a hűtőt, és nekem kell mennem a boltba pénz nélkül!
Jobban etetnétek a férjeteket, hogy ne egyen mindent! Mert ha én főzök, ő mindig a kanálját, a villámat viszi el! És ha megkóstolja a serpenyőt, úgy eszik, mint egy szarvas a fűt! panaszkodott Gálo.
Antónia Szilágyi mosolygott. Szerette a mennyasszonyával való vitát, de csak színházi formában, gonoszság nélkül. Egy dalra emlékeztetett, amit kettő hangra énekelnek.
Gálóra, mondta Antónia kedvesen, miközben a szomszéd székhez taposta, meg kell tanítanom a férfit!
A férje, ön kell, hogy eldöntse, válaszolta Gálo. Én csak a szülő vagyok! Ha Stepan megtudja, hogy bántom az apját, kinek a házban lesz a baj?
Mi vagyunk a faluban minden gyógyszer! mondta Antónia. Ha el tudunk boldogulni egy emberrel, a fehér fényt sem kell elkerülnünk! Én pedig hálás leszek neked!
Meg tudom, bólintott Gálo. Még nem is tudom, mit csinálok! De már elküldték a férjet a szakácskönyvhöz!
És mit? Még mindig főzni fogok neki! De szeretném, ha elfordítaná a szemeit a te főztedről! Te magad jöttél panaszkodni! mondta Antónia. Ez egyfajta segítség: a helyes megtorlás fedezetét adom!
De ne ártson a nagyapámra! figyelmeztette Gálo. Ő még mindig egy bohóc, de az én rokonom!
Rendben, mondta Gálo. A kontrasztoszer működik! Ha ő elégedetlen lesz, akkor támogatsz engem!
És támogatok, és megjutalmazlak! ígérte Antónia.
***
Mi a fiatal család? Sok szeretet, sok kedvesség, de kevés pénz! A városban mindenki vállalkozó vagy üzletember. Stepan és Gálo egyszerű falusiak voltak. Stepan gépész volt, a szénakazettákra és traktorokra gondozott, Gálo ápolónő volt, de kórházi dolgozó is.
Amikor Stepan visszatért a faluba, Gálohoz lettek rendelve, ahol nem volt már több tehen a Makár farmon. Ott találkoztak, amikor Gálo fehér köpenyben sétált a mezőn.
Stepan azonnal el akarta venni Gálo kezét. Minden nap eljövök, amíg el nem fogadsz! Ha másra nézel, már nem segítek! mondta. Egy évig udvarolt, mígnem Gálo beadta magát. Nem csak belehabarodott, hanem beleszeretett.
A házasságuk nagyot volt, a rokonok négy nap alatt érkeztek, de a vonat is elég nagy lett, hogy eljusson. A fiatalok a Stepan szülőháza mellett laktak, de hamar felmerült a kérdés:
Hogyan élünk? Együtt vagy külön? kérdezte az új anyós, Antónia.
Mi legyen? szólalt meg a szülő, Nándor. Két családnak kell külön lakni!
Hová menjünk? kérdezte Stepan apjától.
Miért sétáljunk? kacagott Nándor. Ez a ház két családra lett tervezve, amikor épült!
Közös konyhát és külön fürdőszobát szerveztek, a tető közös, de mindenkinek megvan a saját tere. Így éltek, de a közös konyhában gyakran voltak kisebb viták. Ahogy mondják, néha le kell engedni a gőzt, hogy minden rendben legyen.
A konfliktus akkor jött, amikor a gyerekek négy és kilenc évesek lettek. Gálo vacsorát készített, de sürgős hívás érte a szomszéd faluban. Gyorsan becsomagolta a kölest és elindult. Stepan visszatérve panaszkodott:
Hol van étel? Nem egy kanálnyi sem! A hűtőbe csak egy darab kolbász, sajt, vaj maradt! Figyelj a háztartásra!
Gálo megdöbbent, de tudta, hogy a fizetését már kifizették, és a hűtő már tele van. Stepan úgy vádolta, hogy a nő nem gondoskodik a családról. Nándor erre hangosan reagált:
Hol vannak a bizonyítékok? Nincs bizonyíték! Ha úgy érzed, sajnálod a férjedet, mondd ki!
A hűtőben semmi nem marad, ha nem teszünk bele valamit! mondta Gálo.
Nem lopott, nem is lopni! válaszolta Nándor. Csak kevés van, de nem vagyon.
Gálo nem maradt más hátra, mint hogy a szülőanyához menjen.
Nem vagyunk gazdagok, de ha valamit vásárolok a férjemnek, az a gyerekeknek szól, nem a te férjednek! mondta Gálo. Antónia ezt hallva felkapaszkodott: Ha sajnálsz, mondd ki!
Igen, sajnálom! vallotta Gálo. Dolgozunk, a gyerekeinknek, a ti unokáitoknak. A férjed csak tele van!
A vita után a szülők is vádolják egymást, de végül Antónia drasztikus lépést tett: átalakította a házat, úgy, hogy a fiatal párok külön kerüljenek.
***
Ha Gálo nem lett volna ápolónő, talán katonai parancsnok lett volna. Ha orvos lett volna, talán varázslatot szőtt volna a hűtőben. Egy nap a hűtőre pentalétát rajzolt, és kiáltotta:
Átokot teszek! Aki engedély nélkül eszik a hűtőből, halálra ítélve lesz! Csak a férjem és a rokonságom ehet!
Gyertyákat gyújtott, zsályát szórt, öntött vas ládába öntve ötféle fűszert. Nándor keresztbe tett, a bal vállával kifújta, gombot szúrt a póló alá, és a nadrágját felfordította. Végül a hűtő ajtaját erősen megfogta, és betarolta a sonkát, a koktélparadicsomot, a mozzarellát. Azt mondta:
Nekem semmi nem fog menni! mondta elégedetten.
Gálo szigorú tekintettel nézte, ahogy Nándor eltávolítja a feltöltött ételeket, és megátkozotta:
A gyógyszerész isten átka legyen veled! kiáltotta.
Nándor egy csomó pénzt nyert, és Gálo számára kétmillió forintot adott, hogy a férjével és a gyerekekkel saját házat építhessenek, lehetőleg egy másik faluban. A betét lejárta után is adok majd pénzt! ígérte Antónia.
Végül minden rendben végződött, a szülők látták, hogy a fiaik családja boldog, és a szülők is békében éltek.
