Tudod, Zsófia, hogy ebben a fényűző aranyban úgy megjelenek, reggel öt órakor kelek, lecsavarozom a teheneket, megitatom a borjakat, kiosztom a takarmányt, aztán csak megpróbálok időben eljutni az állami munkába. Nem ismiért lesz irigység. Ha tudnád, milyen a hétköznapos falusi élet, már most másképp gondolnál.
Hé, Réka! Szép vagy! Nem hiszem el, hogy mégis a faluban élsz. Nézz csak, minden csillogó! Láncok, gyűrűk, még egy arany karkötő is mondta Zsófia, a gyermekkorból ismert barátnője, szüntelenül csicseregve. Réka, nagyszerű vagy! Azt mondják, a faluban rosszul élnek, de ha csak megtekintünk téged, minden városi elmegy, hogy feltelepedjen a vidékre. Igen, itt élni, úgy ragyogni, s úgy öltözni, mintha a nap is aranyra váltana!
Tudod, Zsófia, hogy ebben a fényben járkáljak, minden reggel öt órakor kelek, lecsavarozom a szarvasmarhákat, megitatom a borjakat, kiosztom a takarmányt, aztán már csak az állami munkát veszem elő, szóval nem ismiért lesz irigység. Ha látnád, mi a falusi élet, már most másképp gondolnál.
Réka, engem nem érint a falu! Én már kiskorom óta tudom, mi a tehén, mi a disznó, de te mikor lettél falusi menyasszony, az számomra rejtély. Mindig azt hittem, hogy a tanulmányaid után sosem térsz haza.
Még mit is akarok felidézni, ami már megtörtént! Fiatalon mindannyian maximálisak vagyunk, tervezünk, de a sors másképp játszik.
Réka szellemisége heves, makacs; amit kimond, azt meg is teszi. Gyerekkorától azt vallotta, hogy a falu csak régi házak, krumpli, tehenek és borjak, nem kell neki a széna. Szép vagyok, okos vagyok, a legjobbra vagyok méltó, ezek a tehenek soha nem lesznek rám szükségesek, mondta.
Anyám, soha nem térek vissza a faluba. Miután végeztem az iskolával, a városba megyek, megragadok egy gazdag vőlegényt, házasságot kötök, és a városban maradok. Nem elég már, hogy a faluban legyek!
Rendben, Réka, de ki tudja, mi vár ránk, hová sodor a sors. A falu sem rosszabb a városnál, emberek élnek ott is. Ha elmennél a tehenekhez, drágám, könnyebb lenne nekem, és közben vacsorát főznék.
Képzeld el, hogy tehenekhez mennék! A falu már nevetne rajtam. Anyám, a teheneknek csak akkor kell menni, ha én is elmegyek. Nem megyek, és ne is hozd fel ezt a kérdést.
Más gyerekek is segítenek a tehenekkel, a szülőknek. Miért vagy jobb náluk, gyermekem?
Anyám, mit nézzek másokkal? Van a saját elmém
A Réka anyja, Ilona, csak sóhajtott, miközben szó nélkül ment be a legelőre, hogy ellátogassa a teheneket, miközben lánya tonnányi sminket kenett az arcára a falusi diszkóra.
Réka barátai féltékenyen nézték a helyi királynőt, aki sosem foglalkozott házimunkával, még a mosogatót sem mosott, és soha nem ment be a pajtába. Réka valószínűleg nem is tudta, honnan kell a tehenekhez menni. Későn fejlődő, váratlan gyermek. Az idő múlásával a gyerekek nőnek, a szülők öregszenek. Réka befejezte az iskolát, a vizsgái nem voltak a legjobbak csak átlagos jegyek, de ambíciója még ég.
Úgy döntött, óvónő lesz, mert a munka tiszta, tiszta, és a tisztelet is része.
Ilona ismét csak szomorúan sóhajtott, amikor a férjével együtt pár birkát adtak el, és egy év tanulmányi díjat fizettek le a lányuknak.
Senki sem értette, mi folyik Rékánál. Az utolsó évben a főiskolában, a lány gyakran hazatért. Minden reggel a tükör előtt állt, a szempillákat felcsíkozta, és a nyíló ablakba bámult, mintha valakire várna, de a klubban egyedül maradt.
Egy szombaton a férjvének anyja megjelent, Van nálunk áru, van nálunk vásár! szólt. A szülők nem értették, milyen mulatság ez. Réka előre ugrott, nem kérdezősködve, a vőlegény karjában talált menedéket. Négy évvel idősebb kiválasztottja a faluban, majd a városban a főiskola után maradt, ott találkoztak, és szerelmesek lettek.
A házasságot megrendezték, miközben Réka befejezte a főiskolát, már mélyen terhes. Pletykák jártak, hogy a vizsgáit csak a helyzete miatt engedélyezték, tudásában nem ragyogott.
Béreltek egy kis lakást a városban, és együtt éltek. A szülők csak csomagokat küldtek élelmiszerrel, hogy a fiatal pár táplálja magát. Réka szülői szabadságon volt, férje, Gábor, két testvérét helyettesítve dolgozott kettőt. Néhány hónap után egy kislány született, olyan szép, mint az anyja. Ketten már nem elég a férj fizetése, háromnak már biztosan igen. Gábor felkiáltott:
Ahogy akarod, de én már nem akarok hallani erről! Elég ez a fél fizetés, amit a nagybátyámnak adunk ki. Menjünk vissza a faluba, amíg Luca fel nem nő, és kész!
Minden feleség csomagját összekapták, és a faluba indultak. Gábor szülei egy másik házat vásároltak, a régi üresen maradt. Ott telepedtek le. Gábor a farmra talált munkát igazi gépész, diplomával, alacsonyabb fizetéssel, de a kézben tartott jövedelemmel, lakhatás nélkül. Réka először ellenállt, majd megnyugodott. Anyja és anyósuk segítettek a babával, élelemmel, mintrégi módon. Ez inkább mesebeli élet volt.
Nem tartott sokáig. Anyós és Ilona kezdtek panaszkodni, hogy Réka egész nap a tükör előtt ül, míg ők a kertben kotorognak. Várj, addig a kedvencekkel, míg a nagymama a nagynénével ül, de Réka fiatal, nekünk a kert a munka! szólt Ilona. Gábor egy pillantással nyugtatta: Találd meg a nyugalmat, és kezdj el répát szedni. A nyár végén a kert szép, nincs egy szem piszok sem. A következő nyáron Réka újra ültetett, nem akarta, hogy a nap minden munka csak a szülőkhez menjen.
Gábor úgy döntött, hogy birkákat tenyészt, hiszen a farmnak takarmányra van szüksége. Ahogy a birkák, úgy jönnek a tehenek. A szülei a megyei központba költöztek, és a fiataloknak adtak egy tehenet ajándékba. Réka eleinte nehezen szokta meg a korai kelést, de hamar hozzászokott.
Négy évvel később egy óvoda szabadhelyét vette át, ahogy egy nyugdíjas kolléga visszavonult. A megfelelő gazdaságot felépítették, és a család már élni tudott.
Réka már nem álmodott a városi életről; minden reggel a pácban, minden este a gondok között volt. A nagymama már a megyei központban él, a lány az iskolában tanul, és Réka a faluban marad. Előléptették óvónői vezetővé. Gábor azzal vádolta: Talán ideje visszamenni a civilizációba?
Mit gondolsz, Gábor? Nem rossz itt, otthonunk, a kert, a gazdaság. Elég a pénz. A városba is járunk, de itt vagyok boldog. A gyerekek is itt fognak iskolába járni. Nem akarok elmenni, amíg Luca be nem fejezi az iskolát.
Húsz év telt el, egy nap a régi osztálytársaik újra összeültek. Réka sok embert látott, de kedves barátait, Katit és Anit, akiket már 15 év óta nem látott. Az este nagy összejövetel volt.
Mindenki megosztotta, milyen különös út vezetett őket a felnőtté válásig. Egyikük, Kata, egész életét a faluban töltötte, a szülei a farmon dolgoztak. Egy egyszerű konyhai szakmára tanult, de végül városba költözött, férjével, egy nagy lakással, luxusautóval. A másik, Anikó, már a végzős évben házasodott Mihályhoz, egy gazdag üzletemberhez, és most a fővárosban él, de még mindig a falusi álmáról mesél.
Az este után Réka és Gábor hazatértek, gondolatban és súlyban egyaránt elgondolkodva.
Sajnálom, Réka, hogy elhoztalak a városba, tudtam, hogy a falu nem tetszik neked. Most már autóval járunk, és nem rosszabbak vagyunk másoknál. Tudod, a város sem tökéletes, mindennek megvannak a maga előnyei. Szeretem a falut; kimerülök a város zajától. Gyerekkoromban nem segítettem otthon, mert a szüleim elragadtak. Most már, felnőttként, értem, hogy semmi sem jön könnyen. Ha nem költöztünk volna, talán most is bérlakásban vagyunk, vagy jelzálogot fizetünk. Emlékszel, hogy még csak a tányért is nehezen tisztítottam? De itt a faluban, otthon, veled mellettem, megtanultam, hogy mindenhol dolgozni kell. Nem vagyunk messze a várostól; bármikor költözhetünk. Van munka, van otthon, mi kell a boldogsághoz?
Igen, Réka. Mikor szeretted meg a falut?
Mindig is szerettem, csak nem értettem. Soha ne mondd, hogy soha. Emlékszel, ahogy azt kiáltottam, hogy soha nem élek a faluban? De végül
Köszönöm, hogy megosztottad a történeted. Barátok, ha tetszett a sztori, írjátok meg a véleményeteket, nyomjátok a kedvelést, és maradjatok velünk!
