2024. április 12. péntek
Ma új fejezet kezdődött az otthonomban, de nem úgy, ahogy megszoktuk. Az ajtó nyikorgásával jelezte, hogy valaki megérkezett. Gyorsan levettem a konyhai köpenyemet, megtöröltem a kezem, és kinyitottam. A küszöbön állt a lányom, Hajnalka, egy fiatal férfi társával. Beengedtem őket a lakásba.
Szia, mama!, csókolta meg a lányom az arcom, majd bemutatta a fiút. Ismerjétek meg Vencset, ő lesz velünk.
Üdvözlöm, örülök a találkozásnak. mondta a fiú, majd elindult a szobába.
Én vagyok a nagymama, Mária. szólt a lányom, miközben a nővérem, Mária, beállt a háttérbe.
Márti néni, mi lesz a vacsorára? kérdezte Hajnalka.
Borsó főzelék és kolbász. válaszoltam.
Én nem eszem borsó főzeléket. mondta Vencs, felkapta a hátizsákját, és a nappaliba lépett.
Jaj, anyu, Vencs nem eszik borsót! kiáltotta fel a lány, nagy szemekkel.
Vencs leült a kanapéra, lerakta a hátizsákját a földre.
Ez a szobám. mondta Mária, miközben a szobát mutatta nekünk.
Vencs, kövess, megmutatom, hol aludunk. kiáltotta Hajnalka.
Már jó nekem is. morgott a fiú, felállva.
Már csak kitaláld, mit főzzünk Vencsnek. kérte Hajnalka.
Még egy fél csomag kolbász maradt. vállaltam.
Megfelel, csak egy kis mustár és ketchup, plusz egy szelet kenyér. mondta Vencs.
Rendben van. válaszoltam, miközben a konyhába indultam. Régebben sok kiscicát és kiskutyát hoztam be most inkább ennek a fiúval kell gondoskodnom. A tálba kanalaztam borsó főzeléket, ráhelyeztem két pirított kolbászt, a mellé egy saláta csészét, és leültem enni.
Anyu, miért eszel egyedül? kérdezte Hajnalka, miközben belépett a konyhába.
Mert dolgoztam, és éhes vagyok. válaszoltam, rágcsálva egy kolbászt. Aki akar enni, maga vessze vagy főzze meg magát. Egy kérdésem is van: miért fog Vencs velünk élni?
Mert ő a férjem. mondta Vencs halkan.
A szívem megakadt.
Férj?! kiáltottam.
Igen, már 19 éves vagyok, és a lányom már felnőtt, ő dönthet a házasságáról. válaszolt Vencs.
Nem kaptunk meghívót a lakodalomra. mondtam.
Nem volt esküvő, csak házasságot kötöttünk. Most már férjfeleség vagyunk, együttélünk. magyarázta Hajnalka.
Gratulálok nektek. Miért nincs esküvő? kérdeztem.
Ha van pénzed a lakodalomra, adhatod nekünk, majd mi elköltjük. mondta Vencs.
Értem. folytattam az ebédet. Miért pont itt akartok lakni?
Mert egy szobás lakásuk van, négyen élnek már benne. felelte Vencs.
Nem gondoltátok meg a bérlést? kérdeztem.
Ha van szobám, miért bérelnénk? válaszolt Hajnalka.
Rendben.
Adjunk valamit enni? kérdezte Vencs.
Nincs gond, a főzelék itt a tűzhelyen, a kolbász a serpenyőben. Ha kevés, a hűtőben még egy fél csomag van. Vegyétek, és egyetek.
Anyu, van egy új férjed. mondta Hajnalka.
És mi? Táncoljam meg a bulit? Fáradt vagyok a munkától, ne kérjétek már ezt a szertartást. Használjátok a kezeteket és a lábatokat, magatokra vigyázzatok. válaszoltam.
Ezért nem vagy házas! kiáltott Hajnalka dühösen, majd betoppant a szobájába, hangosan csapódott az ajtó.
Miután megettem, lemosom a mosogatót, letöröltem a tányérokat, felvettem a szobába, átöltöztem, felpakoltam egy edzőruhával teli táskát, és elmentem a fitneszterembe. Néha hétvégi napokon úszni is megyek.
Körülbelül tíz órakor hazatértem. Amikor a forró teát akartam főzni, a konyha káoszba fulladt. A főzelék edényének fedele elhagyta a helyét, a főzelék kiszáradt, repedt. A kolbász csomag a asztalon hevert, egy megkeményedett kenyérdarab is ott volt. A serpenyő megégve feketült, a tapadásmentes bevonatot valaki villával karcolta. A mosogatóban edények álltak, a padlón pedig egy édes folyadék foltja ragadt. A lakásban cigarettafüst szállt.
Micsoda újdonság! Hajnalka sosem engedett meg ilyet. gondoltam.
Bekopogtam a lány szobájába. A fiatalok bort ittákoltak, cigarettát füstöltek.
Hajnalka, takarítsd fel a konyhát! Holnap vegyél új serpenyőt. mondtam, majd a saját szobámba vonultam, az ajtót nyitva hagyva.
Hajnalka felugrott, és elrohanta magát utánam.
Miért kell takarítani? Hol veszem a pénzt a serpenyőre? Nem dolgozom, tanulok. Nem bánod a mosogatót? kérdezte.
Tudod a ház szabályát: eszeltakarítasz, szennyezeltakarítasz, megsemmisíteszlecseréled. Mindenki maga takarít. A serpenyő nem olcsó, már elpusztult. mondtam nyugodtan.
Nem akarjátok, hogy itt legyünk, ugye? kiáltott a lány.
Nem. válaszoltam higgadtan.
Nem akartam veszekedni, hiszen eddig sem láttam problémát.
De én már 19 éves vagyok, már férjhez mentem, és már nem engedhetsz meg nekem, hogy mit csináljak. kiabálta Hajnalka. Meg már idős vagy, és nekünk kell a lakás.
Az egész lakás az enyém, megvettem, kifizettem. Te csak be vagy jegyezve. Nem kell a pénzemért megoldani a problémákat. Ha itt akartok élni, tartsátok be a szabályokat. mondtam határozottan.
Egész életem a te szabályaid szerint éltem. Most pedig házasságban vagyok, és már nem engedhetsz rá, mit csináljak. sikított Hajnalka.
Kínálok nektek csak egy folyosót az épületben, és egy padot a parkban. Ki jöttél házasságban, de nekem sem kérdeztél. Egyedül vagy itt, vagy a férjeddel máshol. Ő itt nem lesz. feleltem szigorúan.
Állj be a saját lakásodba! Vencs, elmegyünk. kiáltotta a lány, és kezdte pakolni a cuccait.
Öt perc múlva megjelent a férje, Vencs.
Nyugi, anyuka, minden rendben lesz, maradunk itt az éjszakára. mondta, részeges hangon. Ha jól viselkedsz, még szeretkezni is fogunk csendben.
Milyen anya vagyok én? kérdezte dühösen Vencs, majd egy csapdába akarta a nénimét.
A szülőszobában maradtatok, most menjünk! vádolta.
Most jött a pofon! kiáltottam, és a kezemmel próbáltam megállítani.
Anyu, mit csinálsz? kiabált Hajnalka, hogy leválasszon.
Lámpukent felkapaszkodtam, és egy rúgással felemeltem Vencset a hasába, majd lokálisan ütöttem.
Megerősítem a bántalmazást, pert indítok. kiáltotta a fiú.
Meghívom a rendőrséget, hogy könnyebb legyen a felvétel. mondtam.
A fiatalok elrohantak a jól felújított kétszobás lakásból.
Már nem vagy anyám! kiáltotta Hajnalka utolsó szavakként. Soha nem látsz majd unokákat.
Milyen szomorú. mondtam iróniával. Legalább egyedül élhetek a saját örömömben.
Miközben néztem a kezeimet, néhány köröm széttört.
Csak veszteségek tőletek. morgott a szívem.
Miután elmentek, kitakarítottam a konyhát, kidobtam a megfőzött borsót és a megégett serpenyőt, és új zárakat cseréltem. Három hónappal később a munkahelyem közelében megjelent Hajnalka. Alig volt kilogy, az arca elvékonyodott, szomorú tekintetű.
Anyu, mi lesz vacsorára? kérdezte.
Nem tudom, még nem gondoltam. Mit szeretnél? válaszoltam.
Csirke rizsleves, és egy olívbaba saláta. suttogta.
Akkor menjünk csirkét venni, a salátát pedig te készítsd. mondtam.
Nem kérdezte, hogy mit ettelek, Vencs pedig már nem jelent meg az életünkben.
Így zárul a mai nap, egy új kezdet és egyben egy búcsú. Remélem, a jövő békét hoz.
