**A tökéletes feleség**
Már az egyetem első éveinél eldöntötte Márton, hogy csak egy nyugodt, kiegyensúlyozott lányt vesz el. Az ilyenek a családalapításhoz valók. De persze másokkal is randizott – eleven, csacsogó lányokkal, akik már az első találkozáskor követelőztek: virág, ajándék, drága éttermek. Honnan volt pénze egy szegény egyetemistának? Így próbálta kiszűrni, ki milyen.
Az egyetem vége felé összejött Annamáriával, egy okos, csendes, rendszerető lánnyal. Rá egyből lehetett látni, hogy mindenben precíz.
„Peti” – mondta Márton a barátjának – „ideje feleségül venni valakit. Te már családos ember vagy, és hamarosan bővülsz is.”
„Hát persze, Márci, én meg mióta mondom neked! Szóval Annamáriáról van szó a csoportomból? Vidd el, ő egy álomlány, okos, csinos, és ami a legfontosabb – nem hisztis. Sose láttam még idegeskedni. Ráadásul olyan rendes, hogy minden jegyzete tökéletes, én is rengeteget kölcsönöztem tőle…”
„Igen, Peti, én is azt gondolom, hogy ő a legjobb választás, legalábbis azok közül, akiket ismerek” – nevetett Márton.
A diploma előtt megkérte Annamária kezét, és a lány igent mondott.
Annamária és a húga gyakran egyedül voltak otthon gyerekkorukban. Az apjuk kamionsofőrként hosszú úton volt, az anyukájuk pedig dolgozott, este értek haza. Így Annamária, miután felnőtt, átvette a ház vezetését: főzött, segített a húgának a leckében. Bár az anyja nem kényszerítette rá, de ő ilyen természetű volt.
Amikor Annamária a húgával és anyjával meglátogatta nagynénjét, Klárát, mindig csodálkozott.
„Milyen tiszta itt minden” – gondolta, miközben végignézett a házon – „ilyen gyönyörű horgolt kendők…”
Az edény mindig fénylett, a ház steril tisztaságú, mintha senki sem lakna benne. Akkor még nem tudta, hogy éppen ezt a tulajdonságot örökölte a nagynénjétől. Otthon is törekedett a rendre, de nem mindig sikerült. Viszont a füzetében és az íróasztalán mindig rend volt. Az egyetemen is precízen vezette a jegyzeteit, jól vizsgázott, mindig ápoltan és rendezetten jelent meg.
Amikor Márton és Annamária összeházasodtak, rögtön külön költöztek – neki már volt egy kis kétszobás lakása.
„Márci, te jól jártál” – irigykedett barátja, Peti – „rögtön saját lakás, gyönyörű feleség. Mi meg albérletben tengődünk, és a saját ház még nem is látszik a láthatáron.”
Annamária férjhez menete után úgy döntött, hogy a nagynénje mintájára építi fel az ideális otthont. Tökéletes rendet és tisztaságot akart, igazi pedáns volt.
Senki nem magyarázta meg neki, hogy egy feleség és anya elsődleges feladata a családja boldogsága, nem pedig a külső fényezés. És mire ezt magáévá tette, kemény életleckéken kellett átmennie.
Mártonnal teljesen más természetűek voltak. Márton hangos, társaságkedvelő, tele barátokkal, állhatatlan és mindig a középpontban. Annamária viszont pont az ellentéte. Míg Márton imádta a sátrazást, a horgászást, a baráti grill-este
