Amikor tizenöt éves lettem, a szüleim úgy döntöttek, hogy mindig is szerettek volna még egy gyereket. Az egész felelősség a testvéremért és a házimunkáért rám hárult. Nem maradt időem a házi feladatokra, és a rossz jegyekért megfenyítettek. De a legrosszabb még hátrava volt: Amíg a testvéred nem fejezi be az iskolát, ne is gondolj a fiúkra! mondta apám szigorúan. Radikális döntenem kellett.
Amikor tizenöt éves lettem, a szüleim úgy határoztak, hogy kell még egy gyerek. Így született meg a testvérem. Mindenki gratulált és jó kívánságokat mondott, de nekem egyáltalán nem volt ünneplés a kedvemben. Nem szeretek visszagondolni erre az időszakra, de most megosztom veletek.
Anyám örült, hogy van egy lánya, de nem azért, mert szeretett volna, hanem mert ingyen bébiszittert kapott. Amikor a testvérem, Bence, egy éves lett, anyám egyik napról a másikra abbahagyta a szoptatást, és teljes állásban dolgozni kezdett. Nagymamám jött hozzánk reggelente, de amikor én hazajöttem az iskolából, vagy aludt, vagy már elment. Így Bence az én felügyeletem alá került. Akkoriban sokat sírt, és én nem tudtam megnyugtatni.
Nem maradt időm magamra. Öltöztetnem, mosnom, etetnem kellett, és mindig frissen kellett főznöm. Ha este hazaértek a szüleim, és piszkos edényeket vagy vasalatlan ruhákat láttak, azonnal elkezdtek veszekedni, hogy lusta és semmirekellő vagyok. Utána ültem le a házi feladatokhoz, mert előtte nem volt rá időm. Az iskolában sem ment jól. A tanulók csak szánkból adtak hármad, de ezért otthon még több szidást kaptam.
A mosógép mos, a mosogatógép moszogat, te meg mit csinálsz egyszer nap? Csak a bulikra gondolsz!
Apám ordítva mondta, anyám meg csak bólintott. Mintha elfelejtette volna, milyen egy nyűgös gyerekkel pár órát tölteni, miközben a házimunkát is végezni kell.
Persze, a mosógép mos, de azt is be kell kapcsolni, ki kell akasztani a ruhát, és vasalni kell a tegnapról. A mosogatógépet napközben nem használhattam túl sok áramot fogyasztott, és a gyerekek edényeit kézzel kellett elmosnom. Senki sem irigyelte a napi padlómosást, mert Bence nagyon aktív volt, mászkált és rohangált.
Kicsit könnyebb lett, amikor Bence oviba kezdett járni. A szüleim ragyogtatták, hogy én vegyem fel és etessem meg, ha hazaérek. Így legalább délután volt néhány órám magamnak. Jobban odafigyeltem az iskolában, és már nem volt hármad.
Álmodoztam arról, hogy biológiát tanulhatok. Ez volt az egyetlen terület, ami érdekelt, és gyorsan tanultam, de a szüleim nem támogatták ezt a választást.
Az egyetem a belvárosban van, másfél óra utazni. És mikor érsz haza? Bencét fel kell venni, utána meg vele kell foglalónod. Ne is gondolj rá!
A szüleim kérlelhetetlenek voltak, így a következő tanintézmét nekik kellett kiválasztani. A lakásunkhoz képest a legközölebb egy szakiskola volt, ahol cukrászt taníttattak. Alig emlékszem az egyes félévre ahogy ma mondják, depressziós voltam. Aztán mégis felkaptam a fonalat. Megkedvelem a tortasütést, a sütemények és desszertek készítését.
A második évtől már részmunkaidőben dolgoztam hétvégén egy kávézóban a környéken. Eleinte a szüleim panaszkodtak, hogy nincs otthon, de így legalább kiharcoltam magamnak ezt a kis szabadságot. Az iskola után teljes állásba vettek.
Nem sokkal később új séf érkezett a kávéházba. Késő estig maradtunk, és újra elkezdtek a szüleim veszekedni. Apám többször is eljött a műszakom után, hogy megakadályozza, hogy a barátommal sétáljak. Egy nap összehívták a családi tanácsot.
Meghívták nagymamát, nagynénit és a férjét. Középre állítottak, és azt mondták, felejtsem el a jegyességet, a sétákat és bármilyen szórakozást.
Felmondasz a kávézóban! mondta a nagynéni. A Bence iskolájában szereztem neked egy konyhai kisegítő állást.
A nap legnagyobb öröme! kiáltotta felédes anyám. Bence mindig felügyelet alatt lesz, és délben rögtön hazajöttök. Lesz időd segíteni nekünk.
Felmondjak a kávézóban, ahol értékeltek, jól kerestem, minden jól ment, és ahol a barátom is dolgozott? Elképzeltem a jövőmet egy sivár iskolai konyha, csúszós rántotthús és ragacsos tészta, este házimunka, és egy élet, ami Bencéé.
Amíg a testvéred nem végzi az iskolát, ne is álmodj a fiúkról! mondta apám.
Másnap elmondtam mindet a barátomnak, és készítettünk egy tervet. Régóta szeretett volna saját kávézót nyitni, megtakarítása volt, de nem volt elég. Így vagy hitel kellett a banktól, vagy befektetőket kellett találni. Otthon azt mondtam, még két hetet kell dolgoznom. A szüleim beleegyeztek, hogy megvárják a felmondási időt.
Sajnos a hitelt nem kaptuk meg, de találtunk más megoldást. A barátom egyik ismerőse egy nagy étteremben dolgozott menedzserként, és felkínált neki egy új projektet, amit Budapesten indítottak. Elutazott interjúra, és meggyőzte a főnököt, hogy velem is beszéljen videóhíváson. Amikor magamról meséltem, a szerelmem felkínálta, hogy kóstoljanak meg a desszerteimből elhozott egy hűtődobozban.
Az utolsó munkanapon korábban távoztam. Hazamentem, amíg senki sem volt otthon, gyorsan becsomagoltam a holmokim, elvettem az irataimat és a megtakarításaimat, majd a vonattal elutaztam Budapestre.
Most már az életemet élem, és azoknak szentelem, akiket én választok, nem pedig azoknak, akikre k
