Tíz év kárba veszve
— Te meg mit beszélsz, Virág?! — kiáltotta Zsóka, megragadva az asztalról a kihűlt kávéscsészét. — Tíz év! Tíz évig barátnők voltunk, te meg…
— Én meg mi? — vágott közbe Virág, felugorva a kanapéról. — Nekem számon kell tartanom minden lépésem? Te magad mondtad, hogy Gáborra már nincs szükséged!
— Mondtam! De nem azért, hogy te azonnal a nyakába ugorj! — Zsóka olyan erővel tette le a csészét, hogy a kávé kiloccsant a tányérra. — Istenem, hogy nézhetem majd rátok?!
Virág visszaült a kanapéra, összemarkolta a sötét haját. Régóta tudta, hogy ez a beszélgetés elkerülhetetlen, mégsem volt felkészülve ennyire heves reakcióra.
— Zsófi, figyelj már… — kezdte halkabban. — Felnőtt emberek vagyunk. Ti egy éve váltatok el. Egy éve! És egész idő alatt azt hajtogattad, hogy szabad vagy, soha többé nem állsz vissza hozzá…
— Igen, mondtam! És akkor mi van? — Zsóka ide-oda futkosott a konyhában, nyitogatta a szekrényajtókat. — Az nem jelenti azt, hogy örülnék, ha a legjobb barátnőmmel látnám!
— Volt legjobb, úgy néz ki, — mondta keserűen mosolyogva Virág.
Az egyetemen találkoztak, a gazdaságtudományi kar első évében. Zsóka akkor egy életvidám, vörös hajú lány volt, Virág pedig komoly, ötösös lány nagy szemüveggel. Semmi közös nem volt bennük, mégis azonnal megtalálták egymásban a közös hangot.
— Virág, te tudsz sminkelni? — kérdezte Zsóka az első óra után, végignézve az új ismerősét.
— Nem, miért? — lepődött meg Virág.
— Majd megtanítalak! Te meg magyarázd el nekem a matekot, jó? Nekem a számokkal mindig bajom volt.
Így kezdődött a barátságuk. Zsóka egy igazi szépséggé varázsolta a tartózkodó Virágot, Virág pedig kihúzta Zsókát a bukdácsolásokból. Elválaszthatatlanok voltak: együtt tanultak, randiztak, tervezgettek a jövőről.
— Tudod, Virág — mondta Zsóka, amikor a kollégiumi ágyakon feküdtek —, én egy igazi férfiról álmodom. Erősről, szép— Minden jó lesz — sóhajtott Virág, miközben Gábor karjában elindultak a sötétben, és mögöttük egy letört barátság, egy elvesztegetett évtized és egy új lehetőség, amit most már bátran megpróbálnak.
