— Komolyan?! — Vladislav hangja megremegett, de nem meglepetésből, hanem hogy ne mondjon olyat, amit megbánna. A kanapé szélén ült, és a sushi doboiát bámulta, amit Kristinával még meg sem kóstoltak. — Tényleg vettél magadnak egy Porsche-t?
— Nem Porsche, hanem Taycan. Elektromos. Legalább a nevét megtanulhatnád, ha már mindenbe belekötöl — felelte Krisztina, anélkül hogy felnézett volna a telefonjáról. Az Instagram feedjén egy kolléganő posztolt képet egy genfi konferenciáról. Mindenki zakóban, de pezsgőznek. Mint mindig.
A lakásban wasabi, frissen felmosott fürdőszoba és feszültség vegyült. Krisztina reflexből letörölte a csempét Vladislav érkezése előtt, bár tudta, hogy semmit sem fog változtatni.
— Egyszerűen nem értem, miért kell neked egy ilyen autó? — Vlad felugrott, és ide-oda kezdett járkálni a konyhában. — Nem vagy versenyző. Nem vagy milliárdos. Mit gondolsz, hogy többet fognak tisztelni, ha egy ilyen… űrhajóval járkálsz?
— Igen. Pontosan. És még parkolhatok is normális helyen, ahol van töltő, nem pedig a világ végén. És, képzeld, nem kell dugóban ülnöm, mert a Taycannak adaptív tempomatja van. Ez nem a menőzésről szól, Vlad. A kényelemről, a biztonságról és hupp! — az én pénzemről.
— Hallottad, mit mondott apám? — szúrta rá keményen Vlad, mintha egy bemagolt mondatot ismételne.
— Igen, sajnos még mindig tökéletes a hallásom — Krisztina végre letette a telefont. — Azt mondta, hogy egy nőnek szégyen egy ilyen autó, mert “egészségtelen izgalmat kelthet a férfiakban”. Ide szó szerint.
— Csak aggódik. Ő a régi iskola.
— Ő a kiszáradt iskola, Vlad. És te is, ha most nem mondasz valamit, ami távolról is hasonlít a támogatásra.
Vlad kinyitotta a száját, mintha mondana valamit, de aztán becsukta. Mintha benne egy régi tévé működne: hang van, kép nincs.
— Miért nem beszéltél velem? Hiszen család vagyunk. Mondhattad volna…
— Mit? Hogy vegyek egy KIA Ceed-et, mint anyád? Vagy inkább lemondjak és vegyek neked egy “dedikás” kombiVlad egyedül maradt a sötét konyhában, ahol csak a hűtő zümmögése töltötte be a csendet, és hirtelen rádöbbent, hogy míg ő a múlt szabályaihoz ragaszkodott, Krisztina már rég a jövőbe vezetett utat keresett.
