**Tengeri utazás**
„Zsófi, nem engedem, érted? Még csak tizennyolc éves vagy. Nem érted…” – Hajnalka már kiabált, mióta órák óta vitázott a lányával.
„Te nem érted. Mindenki megy, csak én nem, szokás szerint” – állt bele a sarkába Zsófi.
„Ki mindenki? A te Fannid? Neki az édesanyja mindent megenged…” – Hajnalka hirtelen elhallgatott, érezte, túlment egy határon. „Figyelj már, kislányom…”
„És te figyeltél rám, amikor mondtam, hogy nem akarom azt a Jánost? Ja, persze, a gyerek véleménye senkit sem érdekel. Te úgyis azt csináltad, amit akartál. Azt mondtad, boldog akarsz lenni. És? Boldog vagy, anya? Nem vagyok már gyerek, nagykorú vagyok. Én is boldog akarok lenni. Elmegyek, tetszik vagy sem. Pénzre nincs szükségem, ha erre gondoltál.” – Zsófi szemeiben kétségbeesett könnyek csillantak.
„Én is azt akarom, hogy igazán boldog legyél. De hibát követhetsz el, ami egész életedben bánni fogod. Gondolkodj már, Zsófi. Ott teljesen Gergőre vagy utalva. Biztos vagy benne? Alig ismeritek egymást. Senki nem lesz a közeledben…”
„Ne aggódj, nem hozom haza a szürke macskát” – vágott vissza keserűen Zsófi.
„Nem hallgatunk egymásra” – Hajnalka kimerülten rogyott a kanapéra.
Fáradt volt a magyarázkodástól. A férje elhagyta őt hároméves Zsófival, egy marok gyermektartással. Amikor Hajnalka megismerte Jánost, nem gondolta volna, hogy újra képes lesz szeretni és bízni egy férfiban. János mindezekben az években próbálta pótolni Zsófi apját, barátja akart lenni. De Zsófi sosem fogadta be.
Emlékezett, mikor tizenkét évesen, duzzogva fogadta Jánost, amikor először látogatóba jött hozzájuk:
„Itt fog lakni velünk?”
„Igen. Ellened van?”
„Kit kérdeztek? Úgyis azt csinálod, amit akarsz.”
Hajnalka próbálta megmagyarázni, hogy János jó ember, és hamarosan meglátja.
„Csak nem ismered még. Meglátod, megszereted.”
„A lányod féltékeny” – mondta akkor a barátnője. „Ne engedj neki. Mielőtt észbe kapnál, felnő, férjhez megy, te meg egyedül maradsz. Egy ilyen férfi, mint János, nem jön az életedbe újra. Nem kell választani János és Zsófi között. Idővel minden rendbe jön.”
Hajnalka próbálta megadni Zsófinak a figyelmet, de nem igazán sikerült. Jánoshoz vonzódott, Zsófi pedig állandóan magára vonta a figyelmet. Hajnalka ketté szakadt. Amikor Zsófi rájött, hogy anyja már nem csak az övé, elkezdett távolodni. És íme az eredmény: nem hallják egymást.
Most Zsófi bosszút áll. Gergő kedves, jólnevelt fiú jó családból. Nem ellene van. De hogy engedje, hogy a lányával délre utazzon…
Mikor egy fiú bemutatkozik a barátnője szüleinek, mindig a legjobban próbál mutatkozni. De mi van a felszín alatt? A jéghegy csúcsa látható, de mi rejtőzik mélyen?
Talán a fiú szüleinek könnyebb. Hajnalkának csak Zsófija van. Még sosem váltak el igazán. Most meg a lány egy fiúval akar délre utazni. Persze, ott lesz bor, szex. Hajnalka egyedül nevelte fel a lányát. Rettegett értElhallgatott, majd Zsófi váratlanul megölelte anyját, és csendben suttogott: „Igazad volt, anya… éreztem, hogy elveszítem magam.”
