Hagyjuk itt, hadd dögöljön meg! mondták, miközben a vénasszonyt a hóba dobták. A gazemberek nem sejtették, hogy a bumeráng hamarosan visszatér.
Valéria Tóth a lépcsőház felé ballagott. Az öregasszonyok a padon a frissen odaparkolt autót veszégették.
Kié ez? kérdezte Valéria.
Mit tudnánk! válaszolta az egyik öreglány. Biztos Máriáé. Az öregekhez ilyen drága kocsival nem járnak.
Hozzánk csak a mentők szoktak jönni! tette hozzá a másik.
A szomszédasszonyok még egy ideig a hatalomról és a pletykákról fecsegtek. Aztán kijött Mária, akinek a drága kocsi tartozott. Elment a dolgára, egyáltalán nem figyelt a szomszédokra és a gyepre parkolt autóra. Valéria Tóth sietve hazament.
Valéria Tóth? szólalt meg egy férfi, amikor a lépcsőházban meglátta. Emlékszik még rám? Pár napja beszélgettünk. Az unokaöccse vagyok.
Ó, Attila! ismerte fel Valéria. Miért nem szóltál, hogy eljössz hozzám? A te autód áll a gyepen?
Igen, az enyém.
Akkor menj és parkolj át, mielőtt az emberek tönkreteszik! Hogy gondolhatod, hogy a virágaimra állítod a kocsit?!
Az unokaöccs gyorsan kiment, Valéria pedig bement teát főzni. El kellett adnia a lakását, nem akarta, hogy a szomszédok tönkretegyék a gyepet.
Nemrég még a nagybátyja járt hozzá a fiával. Később a rokonok nem tartottak egymással a kapcsolatot. És most hirtelen megjelent a fiatalember! Valamiért mégis gyanakvást érzett iránta. Sokat dohányzott. Még fiatal volt, de a fogai már sárgák. Legalább eljött. Valéria nem akarta ingatlanközvetítőt fogadni a lakás eladásához. Jobb, ha az unokaöccsnek adja. De ő visszautasította a pénzt.
Valéria öregkorára egyedül maradt, férje és gyerekei nélkül. A természethez közel akart költözni. A friss levegőn jobb, mint mindig lejárni negyedik emeletről. A faluban volt egy kiskert. Míg még van ereje, meg akarta vetni a zöldségeket. Ősszel már volt is vevő a lakásra.
Holnap már tél lesz. Várjunk tavaszig az eladással döntötte el Valéria.
De tavasszal drágább lesz! ellenkezett az unokaöccs. Télen könnyebb ellenőrizni a fűtést. Ráadásul már van vevő. Mi van, ha később visszalép?
De még nincs házam! Hol fogok élni? Találjunk házat, akkor adjuk el a lakást sóhajtott Valéria.
Attila beleegyezett.
Hamarosan az unokaöccs talált néhány megfelelő házat a környéken. Miután kiválasztották a tetszőset, elmentek a faluba. Miután körülnéztek, Valéria kissé elszomorodott. Mindenhol javításra szorult. De a lakás eladásából származó pénzből elég lett volna a házra és a felújításra is.
Attila értett az építkezéshez, meg tudta mondani a nagynénjének, mennyibe kerülnek az anyagok és a munkások. Az unokaöccs megígérte, hogy segít.
Az öregasszonyt nyugtalanította:
Itt a tél a nyakunkon. Nem akarok a felújítással bajlódni. Szeretnék bemenni a házba és úgy élni, mint normális emberek.
De hát én segítek! válaszolta a fiatalember.
Valériát aggasztotta, hogy az unokaöccs sietteti a lakás eladását, és csak valami kis házat akar neki venni. Mégis úgy döntött, hogy Attila nem profitál belőle, és a lakásügy neki csak kényelmetlenség. Hálás volt, hogy egyáltalán hajlandó segíteni.
Miután kiválasztotta a házat, az öregasszony kijelölte az adásvétel napját.
A vevő és a közjegyző pontosan érkezett. Attila mindenkinek teát főzött. Valériának szíve szakadt meg, hogy eladja a lakást. Hiszen a sajátja. Egész életét itt töltötte. De hát nincs visszaút. Már a holmik is be vannak csomagolva, az ügylet pedig folyamatban van.
Na, így már átköltözhetünk az új házba! jelentette ki az unokaöccs, miután aláírták a papírokat.
Várj, tényleg most? Még ki se pakoltam a konyhabútorokból próbált tiltakozni az öregasszony, de Attila makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy még ma el kell vinniük. A vevőnek nincs hol aludnia!
Jó, ha ma, akkor ma. Csak gyorsan összeszedem a holmimat egyezett bele Valéria.
Gyorsan elindultak a teherautóval. Az öregasszony elkezdett ásítani, majd elaludt. Néha visszatért az eszméletéhez, és az ablakon át látta az utat, hallotta, ahogy a férfiak beszélgetnek.
Asszonyom, hall engem? mintha távolból szólt Attila hangja. Erőt válaszolni már nem volt.
Hagyjuk itt hallotta megint, amikor legközelebb magához tért. Minden mintha ködben történt volna. Csak úgy a hóba dobták.
Magától megdöglik tette hozzá Attila.
Az öregasszonynak eszébe jutott, hogy az unokaöccse becsapta. Biztos tett valamit a teába, hogy elaludjon és aláírja a papírokat. Becsukta a szemét, és várt a halálra.
Eközben egy lány figyelte, ami történt. Az úton haladva észrevette a megálló autót, és azt hitte, segítségre van szükség. De amikor látta, ahogy a férfiak valamit ki
