Tegnap a párom ezt mondta:
Szombaton jönnek a srácok. El tudnál menni anyukádékhoz?
Megdermedtem, miközben a bögrét tartottam a kezemben:
Gábor, már megint?
Tudod, havonta egyszer mindig összeülünk felelte nyugodtan.
Tudtam. Havonta egyszer áthívja a barátait társasjátékozni hozzánk, és minden alkalommal arra kér, hogy az éjszakát töltsem máshol a közös albérletünkből. Két éve élünk együtt. Nekem harmincegy, neki harmincnégy. A barátainak is harminc és harmincöt között van a koruk, mindegyikük házas vagy párkapcsolatban él. De valamiért mindig csak engem küldenek el, amikor együtt szórakoznak.
Elzarándokolok a nagymamámhoz, a szüleimhez vagy egy barátnőmhöz akár egy kisgyerek, akit elküldenek a vendégségbe, hogy a felnőttek szórakozhassanak. És ezt megalázónak érzem.
Az első nőmentes nap
Másfél éve kezdődött az egész, amikor összeköltöztünk.
Gábor akkor így szólt:
Szombaton jönnek a barátaim, társasozni fogunk. El tudnál menni valahova?
Meglepődtem:
Miért? Hiszen ez a mi lakásunk.
Egy igazi pasiés nap lesz, csak férfiaknak. Hogy senki se zavarhasson.
A többi lány is elmegy ilyenkor?
Nem, de ők külön lakásban élnek. Neked viszont biztos kényelmetlen lenne velünk.
Arra gondoltam: Jó, legyen, hadd érezzék magukat igazán felszabadultnak elsőre. Elmentem egy barátnőmhöz.
Mikor Gábor visszajött, elégedetten mondta:
Köszi, hogy elmentél, nagyon jól sikerült az este.
Egy hónap múlva újra:
Szombaton jönnek a srácok, nem mennél anyukádékhoz?
Én mentem a szüleimhez.
Következő hónapban a mamámhoz.
Még egy hónap múlva újra a barátnőmhöz.
Így telt másfél év: havi egyszer elhagyom a saját lakásomat egy nőmentes nap miatt.
Ami igazán szíven ütött
Nemrég megtudtam, hogy a többi lánynak sem kell elhagynia az otthonát a társasjáték estéken.
Kíváncsiságból megkérdeztem az egyiküket, Adriennt, Bence barátnőjét, aki Gábor egyik legjobb barátja:
Adri, te mit csinálsz, amikor összegyűlnek a srácok játszani?
Ő csodálkozott és így felelt:
Semmit. Otthon vagyok, teszem a dolgom a másik szobában, ők játékoznak.
Meg se kérnek, hogy menj el?
Minek mennék? Ez is az én otthonom!
Beszélgettem még két lánnyal egyikük sem megy el ilyenkor. Egyedül én.
Aztán megkérdeztem Gábort:
Miért kérsz meg mindig, hogy menjek el, amikor a többiek barátnői maradhatnak?
Gondolkodott, majd ezt mondta:
Nekik nagyobb lakásuk van, van két-három szobájuk. Ott lehetsz külön, mi pedig külön. De mi csak egyszobásban lakunk, szerintem neked így kényelmetlen.
Nekem nem az. Felveszem a fejhallgatót, olvasok.
Nem, inkább menj el. Így mindenkinek kényelmesebb.
Mindenkinek. Csak nekem nem. Nekik jobb, ha nem vagyok otthon.
Ami igazán kiábrándít: ha el kell mennem a saját otthonomból
Amikor minden alkalommal összepakolom az éjszakára szükséges dolgaimat, úgy érzem magam, mintha nem is tartoznék oda. A lakbér felét én is fizetem, mégis, havonta egyszer ki kell mennem a lakásomból, mert Gábornak és a barátainak így jó.
Elindulok a mamámhoz a csomaggal. Ő rögtön megkérdezi:
Már megint összevesztetek?
Nem, mami. Csak Gábornak jönnek a haverjai.
És neked miért nem lehet otthon maradni?
Szégyellem elmondani, hogy a párom arra kér, menjek el, hogy neki és barátainak kényelmesebb legyen.
Elmegyek a szüleimhez. Anya csak néz rám:
Hiszen tegnap is itt voltál. Megint eljöttél?
Gábornak nőmentes estéje van felelem halkan.
Anya nem szól, de a tekintete mindent elmond.
Ami leginkább fáj: a kettős mérce
Gábor mindig mondja, hogy igénytelen vagyok. Hogy szerencséje van, mert a többi nő ajándékokat, utazásokat, éttermeket követel.
Más párok hetente kétszer is étterembe mennek mondja. Te beéred havonta egy kávézással, nem nyafogsz.
Valóban: havonta egyszer kávézni megyünk. Az elmúlt két évben egy közös utazásunk sem volt.
Mások fél évente utaznak, ti meg beérsz ezzel mondja tovább. Kis szerencséd van velem.
Valóban, nem panaszkodok: tudom, hogy nincs sok pénzünk, bár Gábor jól keres.
De amikor egyszer annyit kérek, hadd maradjak otthon egy ilyen estén, rögtön igényes leszek.
Egy hónapban egyszer kibírod, hogy elmész mondja. Nem nagy ügy.
Nem nagy ügy. Összepakolni, otthagyni az otthonomat, máshol aludni, csak hogy neki legyen egy nőmentes napja.
Nem vágyom éttermekre, utazásokra, de hogy a saját lakásomban maradhassak, az már túl sok elvárás?
Amit az édesanyja mondott: józan ész
Nemrég Gábor anyukája megtudta, mi zajlik és rám szólt:
Miért mennél el? Ez is a te otthonod. Maradj, ismerd meg rendesen Gábor barátait.
Elmagyaráztam neki:
Fiús nap lesz, nekem így kínos lenne.
Ő csak legyintett:
A párod vagy. A társaságához is tartoznál. Ha elrejt téged a barátai elől, az nem normális.
Igaza van. Két év után szinte nem is ismerem a barátait. Alig pillantom meg őket, mikor ők jönnek, én megyek.
De félek az új emberektől, szorongok, könnyebb elmenni, mint ott ülni köztük. Vagy csak attól félek, hogy azt gondolják: Miért megy el? Kihajítják a lakásból?
Amit még megtudtam: őt sem hívják el
Nemrég az is kiderült, hogy ha Gábor kihagy egy estét (munka, betegség miatt), a többiek simán nélküle is összejönnek, nem is hívják el.
Miért gyűltek össze nélküled? kérdeztem.
Lemeradtam, ők meg amúgy is találkoztak.
Meg se hívtak?
Nem. Talán elfelejtették.
Vagy nem akarták, hogy menjen.
Kiderült az is, hogy három barátja idén nősült, Gábort egyik esküvőre sem hívták.
Miért nem hívtak meg Bence esküvőjére?
Nem tudom, lehet, kevés volt a hely.
Kevés volt a költségvetés vagy csak nem annyira tartozik közel hozzájuk, mint hiszi? Havonta egyszer meghívja őket, miatta én elmegyek ők mégsem hívják fontos pillanataikra.
Amit felismertem: félek kérni
Az elmúlt héten sokat gondolkodtam: miért nem kérek többet (étterem, utazás)? Miért egyezek bele, hogy havonta elmenjek otthonról?
Mert félek. Ha el kezdenék követelni, Gábor elhagyna.
Folyton dicsér, hogy nem igényes vagyok, én pedig rettegek, hogy elveszítem ezt a képet. Félek igényeskedő nő lenni.
Ezért inkább elmegyek. Neki kényelmes legyen. Hogy megmaradjon a kapcsolat.
De ahogy többet gondolok erre, egyre jobban érzem: így én veszítem el önmagam.
Hol tartok most: választás előtt
Szombaton megint nőmentes este. Gábor már szólt:
Ugye mész majd anyuékhoz?
Hallgatok. Gondolkodom: menjek vagy maradjak?
Ha megyek, minden marad a régiben. Megint átadom a határaimat, megint beletörődök.
Ha maradok, veszekedés lesz. Gábor azt mondja majd: Elrontod az estét, már te is igényes vagy.
És nem tudom, melyik a rosszabb: elmenni az otthonomból, vagy maradni és bűntudatot érezni.
De egy valamiben biztos vagyok: így ez nem folytatódhat.
Lányok, titeket kértek már meg, hogy menjetek el otthonról, amikor a párotokhoz jönnek a barátok? Ti mit reagáltatok?
Férfiak, meséljétek el: miért szerveztek nőmentes napokat? Miért kérnétek meg a párotokat, hogy hagyja el a saját lakását?
Lányok, találkoztatok már olyan férfival, aki azért dicsért, mert nem voltatok igényesek? Hová vezet ez?
Férfiak, ha sosem hívnak el titeket a barátaitok fontos eseményeire, de ti mindig meghívjátok őket magatokhoz ez vajon igazi barátság?
