– Te rendezted mindezt, nagymama? – kérdezte Juliska, a portréra nézve.
A férjével való veszekedés után Juliska egész éjjel nem aludt. Régóta érezte, hogy valami nincs rendben a kapcsolatukban, de amikor este hazaért és közölte, hogy mást szeret, mégsem volt felkészült erre a fordulatra. Elment, Juliska pedig sírt, sajnáltatta magát.
Néha vissza akarta hozni. De visszahozni annyit jelentett volna, hogy megbocsát a hűtlenségnek. Juliska viszont nem volt benne biztos, hogy még bízhat benne.
Máskor meg bosszút akart állni rajta, hogy ő is szenvedjen. De a szerelem nem tűnik el egyik pillanatról a másikra, még akkor sem, ha megcsalnak. Ezért ezt a gondolatot is félretette, és inkább azon töprengett, mitévő legyen.
Hajnal előtt hirtelen eszébe jutott, hogy szülei minden nyáron elvitték egy kis vidéki városba a nagymamához, és ott milyen boldog volt. Bárcsak visszamehetne, újra gyerek leheDe a nagymama már három éve nem volt velük, és Juliska tudta, hogy nincs visszaút – csak előre, egy új élet felé, ahogy a nagymama is szerette volna.
