Szerelmem, miféle badarságot róttál fel most nekem? nézett rá László éppen csak futólag a képre. Csak téged szeretlek, nincs szükségem másra. Ez biztosan valami hamisítvány, manipuláció.
Tényleg? Ki foglalkozna ilyesmivel szerinted? Iringó érezte, ahogy keserűség fut végig rajta azon, mennyire nem érdekli Lászlót az egész ügy. Még a védekezése is olyan közönyösnek hatott.
A szépségszalont, amit Iringó nagyanyjától örökölt, sosem kedvelte igazán. Sokkal inkább szerette a gyerekeket rajzolni tanítani a művészeti iskolában. De persze esze ágában sem volt visszautasítani a hagyatékot.
A szalon stabil hasznot hozott, egy megbízható asszony jól menedzselte. Így Iringó szabadon élhette az álmát, nem szűkölködött semmiben. Talán csak egy család hiányzott az életéből.
Nagyanyja halála után, huszonhét évesen igencsak egyedül érezte magát, míg nem, egy évvel később, egy kiállításon össze nem futott Lászlóval.
A sármos férfi, akinek kissé bátortalan mosolya volt, udvariasságával, jószívűségével és figyelmességével rögtön elbűvölte őt.
Két hónap múlva László már meg is hívta magukhoz, hogy bemutassa nevelőapjának, Imre bácsinak.
Édesapám négyéves koromban hunyt el, mesélte László. Édesanyám tíz évvel később újra férjhez ment.
Imrét sosem neveztem apának, de jól kijövünk. Két éve, anyám halála után is együtt maradtunk.
Imre bácsi nagyon tetszett Iringónak. Nyílt, élénk tekintet, választékos beszéd alig nézett ki annyinak, amennyi volt. Szerencséje is volt, hogy szimpatikusnak találta Iringót.
Na, ez aztán szerencse a mi kis ficsúrunknak, csókolt szerényen kézcsókot leendő menyének Imre bácsi.
Ez miért is ficsúr, Imre bácsi? tett úgy László, mintha megsértődött volna.
Azért, mert egy igazi férfi nem áruforgalmazási menedzser, kacsintott nevetve az idős úr. De mindegy is! A menyasszonnyal jól jártál!
Iringó kicsit zavarban volt, de aztán Imre bácsi annyit viccelődött, hogy egész este nevetett, a vőlegénye meg végül féltékeny lett.
Fél év eltelte után László megkérte a kezét. Iringó annyira szerelmes, annyira boldog volt, hogy az eljövendő családi életről szövögetett álmai közepette meg sem értette először, mi is az a fotó, amit üzenetben kapott.
Amikor végül fölfogta, tátott szájjal bámulta a képet.
A fényképen László ölelgetett és puszilt egy másik lányt, a szokásos, félénk mosolyával.
Alul ott volt a dátum alig két hetes felvétel.
Szerelmem, miféle butasággal vádolsz meg? mondta László, még csak rá sem nézett rendesen. Csak téged szeretlek, más nem kell. Biztos vagyok benne, hogy ezt manipulálták.
És szerinted ezt ki és miért csinálná? keseredett el Iringó László közönye és laza védekezése láttán.
Hajmeresztő emberek mindig lesznek, vont vállat nyugodtan a férfi.
Iringónál ekkor telt be a pohár. Más a helyében hevesen mentegetőzött volna, szerelmet bizonygat, vagy bosszút ígér a becsületét sértőnek De László sem mentegetőzni nem akart komolyan, sem hibáját beismerni s mindennek tetejébe el is árulta.
Áruló vagy! Nem lesz esküvő! zokogta, majd kiviharzott a lakásból, vőlegénye döbbent tekintete elől.
Otthon három napig sírt, egy hétig alig bírt emberek közé menni, betegszabadságra ment. Mindent átgondolt közben László egy szóval sem kereste , végül megrázta magát.
Mi van, ha tényleg hamis a fotó? Manapság mindenféle képet tudnak a mesterséges intelligenciával gyártani És mégis ilyen könnyen feladta László miatt.
Nagy meglepetésére a fotón szereplő lány létező személy volt az interneten három közösségi oldalon is megtalálta. A vetélytársat Virágnak hívták, s hamar hajlandó volt találkozni.
Ezek régi képek, legyintett Virág, miután Iringó elmondta a történteket, és megmutatta a fotókat. Több mint egy éve történt.
De hát ott a dátum! kételkedett Iringó.
A dátum az, amit a legkönnyebb hamisítani, mondta Virág együttérzőn. Ha valakinek annyira kell.
Akkor te küldted?
Ugyan, minek? Rég szakítottunk Lászlóval, alig két hónapot voltunk együtt, de nem illettünk össze. Egyébként is férjhez megyek hamarosan.
Nocsak, az oldaladon semmi nyoma vőlegénynek, gyanakodott Iringó.
Az igazi boldogság csendben szereti, válaszolta Virág alig zavarban. Ha kitesszük, meg is osztom persze a képeket.
Iringó számára lassan egyértelmű lett: tényleg csőbe húzták Lászlót, ő pedig elhamarkodottan hitt el mindent, úgy megsértve a férfit.
Üzenetekre, hívásokra László nem válaszolt, ezért Iringó két nap múlva személyesen ment felkeresni őt.
Este ért oda, hogy biztos elcsípje; ahogy kiszállt a kocsiból, meglátta Lászlót, amint Ráhel, a régi barátnője kocsijából száll ki.
Gyerekkoruk óta egy házban laktak, de Ráhel mindig olyan harsány és magabiztos volt, hogy Iringó nem tudott vele igazán mit kezdeni.
Az évek során nem maradt köztük más, mint a köszönés, de egy évvel korábban, a nagymama temetése után, Ráhel újra közeledni kezdett.
Ráhel kitartóan próbálta rábeszélni, hogy adja el neki a szépségszalont szerinte masszázsszalonhoz lenne a legjobb hely. Ráhelnek már két ilyen szalonja volt a városban, de azt mondta, itt lenne a legelőnyösebb.
Iringó tudta nagyon jól, mi folyik ott valójában, és eszében sem volt megválni a saját szalonjától.
Többször visszautasította a jó pénzes ajánlatot is úgy tűnt, Ráhel ezért akar most bosszút, sőt, elcsábítani a vőlegényét.
Míg ezeken elmélkedett, látta, ahogy László és Ráhel búcsúznak egymástól, azután a lány elhajtott.
Na, látod, mondtam én neked, hogy László csak egy ficsúr, lepte meg Iringót Imre bácsi hangja oldalról.
Jó estét, Imre bácsi! jött zavarba Iringó.
Jó estét, kacsintott rá a férfi. Nem kell László miatt búslakodnod. Gyere inkább hozzám feleségül, bár vicceskedve mondta, a szeme egészen komoly volt.
Ne haragudjon, most mennem kell! vágta rá Iringó, és szinte futott el mellőle.
Ráhelt könnyű volt elcsípni; ahogy Iringó hazaért, a lány oda is parkolt éppen.
Tehát a vőlegényemet is el akarod vinni? nézte szemébe keményen Iringó. De a fotókkal lebuktál! Mindent kiderítettem.
Milyen fotókról beszélsz? lepődött meg őszintén Ráhel. Te miről beszélsz egyáltalán?
Ne mondd, hogy nem te küldted a képeket Lászlóról meg azzal a másik lánnyal! Nem sikerült a lebuktatás
Iringó, biztos jól vagy? Én semmilyen fotót nem küldtem. László egy hete kezdett udvarolni nekem. Azt hittem, ti már szakítottatok
Iringó alaposan megnézte a lány arcát nem tűnt úgy, hogy hazudna. Újra mindent át kellett gondolnia.
Én már azt hittem, eladod végre a szalont! kiáltott utána gúnyosan Ráhel, de Iringó nem is fordult vissza.
Otthon kicsit megnyugodva ismét tárcsázta László számát, aki meglepetésére felvette.
Gyere át hozzám, felelte fásultan a férfi arra, hogy találkozni szeretne Iringó. Épp beteg vagyok, nem vagyok a legjobban.
Iringónak sem kellett kétszer mondani.
László, nagyon sajnálom, tévedtem! Csak nagyon szeretlek, és ezért féltékeny lettem Tényleg bocsáss meg.
Semmi baj, előfordul, vont vállat a férfi.
Te vagy a legjobb! ugrott a nyakába Iringó. Annyira szeretlek!
De László finoman eltolta magától.
Legyünk inkább barátok.
Hogy érted? Hiszen esküvőt terveztünk
Nézd, Iringó, húzta el a száját László, inkább Ráhelhez megyek feleségül.
Hogyhogy? Nekem szerelmet esküdtél együtt akartunk élni!
Ne csinálj jelenetet. Igazából ezért is gondoltam meg magam elég nekem a te túláradó érzelmességedből. Ráadásul Ráhel üzlete jobban megy, biztosabb a jövőm mellette.
Iringó szóra sem jutott, annyira megrendítette, amit hallott.
László ridegen kitessékelte, ő pedig lezuhant a ház előtti padra.
Pár perc múlva megjelent mellette Imre bácsi is.
Szegénykém, simogatta meg óvatosan a fejét, ne bánkódj annyira! Jobb, hogy most tudtál meg mindent
De én csak azt nem értem: ki indította el ezt az egészet? fakadt ki Iringó zokogva.
Én mondta halkan az idős férfi.
Maga?! De miért? Iringó abbahagyta a sírást is.
Amikor először beléptél hozzánk, beléd szerettem. Az is rögtön eldőlt bennem, hogy feleségül veszlek, de rád László kellett. Gondoltam, rossz színben tüntetem fel előtted, de aztán hallottam, ahogy a barátjának hencegett arról, milyen jó partit fog ki veled, mert jómódú vagy.
Rájöttem, hogy úgysem mondana le rólad. Ezért fordítottam mindent a visszájára a részletek nem fontosak már.
Maga tönkretette az életemet, tudja?
Nem. Megmentettem. Később még jobban szenvedtél volna. Gyere hozzám, Iringókám!
Maga bolond! állt fel Iringó, s kőszívűen haladt haza.
Elköltözött a városból, ám Imre bácsi utánament, próbálta vigasztalni végül barátokként kezdtek el beszélgetni.
Egy évvel később a férfi elhunyt, s Iringóra hagyta minden vagyonát, de ő ebből nem kért örömöt. Addigra hozzászokott már a férfi szeretetéhez, gondoskodásához.
László, persze, pokolian dühös lett a lakás elvesztése miatt, de Iringót már nem érdekelte többé sem a férfi, sem a múlt.
