„Te módosabb vagy, ezért a te ajándékaidnak is tükröznie kellene ezt” – morogta az anyósom, amikor egy átlagos budapesti estén az ajándékválasztásról vitáztunk.

Gazdagabb vagy, mint mások, annak megfelelő legyen az ajándékod is, morgott az anyós.

Egy szokatlanul meleg este volt Budapesten, amikor Gellért lehuppant a kanapéra felesége, Csilla mellé.

Mit adnánk anyádnak ajándékba, tényleg fogalmam sincs? tűnődött hangosan.

Csilla sóhajtott egy nagyot. Az anyósának ajándékot választani sosem volt egyszerű.

A viszony Eleonóra Dénesnével kezdetektől fogva feszültséggel volt teli.

Gellért azonnal átérezte édesanyja neheztelését, szóval a házaspár azóta inkább tartotta a távolságot.

Senki sem adós a másiknak semmivel. Ritka telefonhívásokon és kötelező családi ünnepeken kívül nem igazán beszéltek.

De ezen az éven Eleonóra a kerek születésnapját ünnepelte, s meghívott szinte minden rokont, beleértve a fiatal házasokat is.

Ja, anyukád mondta, hogy bármilyen ajándéknak örül villant fel Gellértben hirtelen.

Mindig ezt mondja, aztán fintorog morgott Csilla. A húgod akármit adhat neki, mi meg sosem vagyunk jók!

Csilla tisztán emlékezett, hogy Eleonóra valahogy minden ajándékkal elégedetlen volt, amit tőlük kapott.

Gondolj csak az előző anyák napjára! Mit vittünk neki? Egy drága kozmetikai csomagot. Mit csinált? Sírt, hogy biztosan azért kapta, mert öregnek és csúnyának tartjuk fújt egyet Csilla. Volt valaha olyan ajándékunk, ami igazán tetszett volna neki? Csak az arany vagy a műszaki cikkek, mert azoknak meg tudja mondani az árát.

Talán felhívom, hátha mond valamit konkrétan töprengett Gellért óvatosan.

Csináld, amit akarsz vont vállat Csilla.

Gellért tárcsázta édesanyja számát abban a reményben, hogy végre konkrét ötletet kap.

Jaj, kisfiam, nincs hiányom semmiben. Az is ajándék, ha eljöttök felelte Eleonóra szerényen.

Tényleg, anya? Nem sértődsz meg, ha valami egyszerűt hozunk? kérdezte Gellért gyanakvóan.

Ne viccelj! Bármit hoztok, örülök neki nevetett Eleonóra, ezért Gellért úgy döntött, hisz neki.

Anyu szerint azt veszünk, amit akarunk jelentette be Csillának.

Csilla csak félrehúzta a száját, nem bízott az anyósa szavaiban.

Végül, mivel Gellért erősködött, beleegyezett, hogy közösen döntsék el az ajándékot.

Szerintem vegyünk neki robotporszívót, úgy legalább nincs többé szükség, hogy fel-alá szaladgáljon a hagyományossal ajánlotta Csilla, miután kiszámolták a költségeket.

Így meg is vették, több mint négyszázezer forintért, és vidáman indultak a születésnapi ebédre.

Az ünnepelt örömmel fogadta fia családját, ám arca elfelhősödött, amikor meglátta a robotporszívót rejtő dobozt.

Ez most mi? mormolta és sóhajtott nagyot. Tedd le az előszobába, Gellért.

Csilla percekig ledermedve állt ott, értetlenül, hogy az anyósa megint nem tud örülni az ajándéknak.

Nemsokára befutott a sógornő is a férjével. Hatalmas öleléssel rohant oda az anyjához:

Anya, ezt neked hoztuk!

Ó, köszönöm, drágám, ti mindig olyan figyelmesek vagytok! lelkesedett Eleonóra, magához szorítva lányát.

Csilla kíváncsi lett, vajon mit adtak, ami ekkora boldogságot okoz.

Meglepetten látta, hogy egy egyszerű, olcsó drogériás arckrém volt az ajándék, talán egy ezresért.

Csilla kérdő tekintettel nézett Gellértre, aki szintén látta, mit hozott a húga az anyjuknak.

Gellért arcán mérges árnyék suhant át.

Egész délután tűrt, de mikor Eleonóra sokadszor is dicsérte a kozmetikai csomagot, Gellért kiborult.

Anya, beszélhetnénk? szólt félre hívva anyját.

Mi baj van? kérdezte Eleonóra. Valami gond?

Van, anya! Nem emlékszel, hogy mit mondtál az ajándékról? kérdezte Gellért feszülten.

Dehogynem.

Akkor miért bánsz így a mi ajándékunkkal, miközben a húgom olcsó krémje annyira tetszik? Nem képzelem be, ugye?

Nem, dehogy. Ti gazdagabbak vagytok, mint Lilla, így mást várnék tőletek morogta Eleonóra.

És szerinted mit vegyünk? Talán adjunk számlát is hozzá, hogy örülj neki? fintorgott Gellért.

Már megint kezdődik vállat vont anyja, jelezve, elege van. Egyszerűen nekem Lilla ajándékai kedvesebbek.

Mert a miénk árát nem tudod? Pedig, hogy tudd, ezt négyszázezerért vettem! vágta oda Gellért.

Tényleg ennyi? hökkent meg Eleonóra, de csak tettetett meglepetést.

De hamar megtalálta a kibúvót:

Tudod, miért szeretem jobban Lilláék ajándékát? Mert ők a maguk szintjén adnak, ti meg csak letudjátok a kötelességet jelentette ki büszkén.

Ezt komolyan gondolod, anya? értetlenkedett Gellért, és hajába túrt.

Úgy nézek ki, mint aki tréfál? A ti keresetetekkel inkább wellness hétvége vagy utazás illett volna hozzám hangoztatta Eleonóra.

Gellért úgy nézett anyjára, mint aki álomban van: néhány pillanatig csak pislogott.

Azt hiszed, pénz fakad a fán nálunk? fakadt ki végül.

A veszekedés vonzotta Lillát is, aki azonnal anyja pártjára állt.

Anyának nem kell robotporszívó. Pár napja tönkrement a párásítója, inkább arra lenne szüksége. Ha érdekelne őt, mi történik a mamával, tudnád szólt oda dorgálva.

Direkt rákérdeztem! sziszegte Gellért fogai között. Bolondot csináltok belőlem? Nincs több ajándék! Próbálunk örömet szerezni, ti meg csak leszidtok! Ha nem jó a robotporszívó, akkor vegyünk párásítót?! Sajnos, nem tudjuk teljesíteni minden kívánságod! Elég volt, megyünk! jelentette be, amint Csillára nézett.

Eleonóra sírva fakadt, Lilla próbálta vigasztalni, míg Gellért és Csilla némán távoztak.

Gellért megtartotta, amit ígért: többé nem vett részt családi ünnepeken, nem vett ajándékot, nehogy nevetségessé tegye magát így menekült ki abból a fojtogató álomból, amit családnak hívtak.

Rate article
News 24 Justall
„Te módosabb vagy, ezért a te ajándékaidnak is tükröznie kellene ezt” – morogta az anyósom, amikor egy átlagos budapesti estén az ajándékválasztásról vitáztunk.