Te vagy a függetlenünk! mondták a szülei, miközben titokban egy háromszobás lakást ajándékoztak a fiatalabb lányuknak.
Anikó a bevásárlóközpontban sétált a kocsival, amikor megszólították:
Anikó! Szia!
Megfordult, és meglátta Marikát, a húga barátnőjét. Mosolyogva nyúlt át ölelni.
Mi újság? Figyelj, meg akartam kérdezni, mit vegyünk Zsófinak az új lakására? Gyönyörű lett, háromszobás, a belvárosban!
Milyen új lakás?
A bevásárlókocsi magától megállt.
Hát, a nagymama lakásába költözik! Azt mondja, a szüleid ajándékozták neki. Szerencsés a húgod!
Anikó érezte, ahogy összeszorul a torka. A lakást három éve bérbe adták még az albérlőket ismerte a személyükből.
És titokban remélte, hogy egyszer eladják, a pénzt szétosztják, és így előtörlesztheti a hitelét.
Már beköltözött?
Nem, még csak pakol. De jövő héten lesz a házavató.
Egy óra múlva Anikó Zsófi egyszobás panelja előtt állt a külvárosban. A csengő nem működött, inkább kopogott.
Anikó? Zsófi nyitott ajtót, munkaruha volt rajta, homlokát lesütötte a verejték, kezében egy rongy. Miért nem csöngettél?
Úgy hozta a sors, találkoztam Marikával, és megkérdezte, mit vegyen neked házavatóra.
A rongy a padlóra esett. Zsófi gyorsan felkapta, megtörölte a kezét, és visszalépett a lakásba.
Várj egy percet, csak elmegyek a mosdóba.
A fürdőajtó becsukódott, de a panel vékony falán át minden hallatszott. Anikó tisztán hallotta:
Anyu? Anikó mindent megtudott Igen, a lakásról Itt van nálam Mit csináljak?
Anikó körbenézett. Mindenhol dobozok: Edények, Könyvek, Ruha. A kanapén egy köteg papír.
Zsófi kijött a fürdőből feszült arckifejezéssel.
Nézd, ne csinálj tragédiát a lakásból. Te már felnőtt vagy, van saját lakásod.
Zsófi, te majdnem tízmillió forintot kaptál! És ennyi?
Na és? Ajándékba kaptam elfogadtam. Te nem tetted volna?
Talán nem is utasítottam volna vissza. De nem hazudtam volna a saját testvéremnek.
Én nem hazudtam! Csak nem mondtam el.
És mi a különbség?
Zsófi a kanapéra ült, kezébe temette az arcát.
Anikó, mit akarsz? Visszaadom a lakást? Már megrendeltem a felújítást, fogadtam egy tervezőt.
Nem akarok semmit. Most már tudom, ki vagyok én ebben a családban.
Hagyd már ezt! Te erős vagy, független. Én meg férjnél vagyok, Tamás munkanélküli, nekünk nagyobb szükségünk volt rá.
Tamás munkanélküli? Mikor?
Hát tavaly. Elmondtuk a szülőknek, és úgy döntöttek, segítenek.
Anikó lassan bólintott. Tehát még a szülőknek is hazudtak.
Az én hitelmet, amit ötven éves koromig fizetek, figyelembe vettétek, amikor eldöntöttétek, kinek nagyobb szüksége van rá?
Jaj, Anikó, hagyd már! Az én lakásom, és kész. Nincs mit számolgatni.
Anikó megfordult, és kiment az ajtón.
Mi van, így elmész? Megsértődsz, és ennyi?
Nem sértődtem meg, Zsófi. Csak most már tudom, ki vagy valójában.
Otthon Anikó felhívta anyját.
Anyu, beszélnünk kell.
Zsófi már elmesélte mindent. Minek ezt magadnak? Ajándék volt, és kész.
Emlékszel, azt mondtad, ha eladjátok a nagyi lakását, szétosztjátok a pénzt?
Azt mondtam De megváltoztak a dolgok. Zsófi házas, Tamásnak munkahelyi problémái vannak.
És nekem van egy hitelem az nem probléma?
Te meg tudod oldani egyedül. Olyan ügyes vagy.
Fél óra múlva apja hívta.
Kislányom, ne aggódj. Kellemetlenül alakult, persze.
Kellemetlenül, apu? Három évet néztél a szemembe, és reményt adtál.
Hát azt hittük, megérted. Te vagy a függetlenünk.
Igen. Független. Ezért fizethet havonta százötvenezer forintot, és nem panaszkodhat.
A vasárnapi ebéd a szülőknél szent családi hagyomány volt. Anikó megjelent, mint mindig. A lánya, Réka, a tablettel játszott, Zsófi férje, Tamás, vicceket mesélt, anyjuk serényen forgott a fazekak között.
Mindannyian úgy tettek, mintha semmi sem történt volna.
Mi meg Zsófival még egy lakást szeretnénk venni mondta Tamás, a salátát szedve. Újépítésűben. Van önerőnk a nagyiét kiadjuk.
Anikó megfagyott a villa a kezében.
Kiadják? És a házavató?
Megváltoztattuk a tervet Zsófi a húst vágta, fel sem nézve. A belváros zajos, nincs parkoló. Inkább valami modernt veszünk.
A villa csörömpölve leesett a tányérba.
Tehát tízmilliót ajándékoztatok neki, hogy vegyen még egy lakást?
Apa a gyümölcslével köhögött. Anyu hirtelen a tűzhelytől fordult:
Miért, az miért rossz? A fiataloknak fejlődniük kell.
Anyu, én meg mi vagyok? Öreg? Van egy hitel
