Mindjárt a petrezselymet se tudod megkülönböztetni a zöldfűszertől, csak a boltban a címkéről! A gyümölcsöket meg csak a lekváros üveglapon láttad! morgott az eltökélten sértődött szomszédasszony.
Valentin és László kiköltöztek a nyaralójukba. Ősszel vették meg, most pedig elhatározták, hogy rendbe hozzák mindent. A ház szép volt, télen is élhető, de a telekkel és a többi dologgal még rengeteg munka várt rájuk.
A régi kőröset rendbe kellett hozni, hogy legalább valahogy emberségesen nézzen ki. Az új szaunát már megrendelték, egy hét múlva hozzák és beszerelik, csak a helyet kell kiválasztani.
Egyben a szauna mellé terveztek egy szárítóállványt, egy fáskamrát és egy pavilont. A gyerekek megígérték, hogy jönnek, segítenek mindenben.
Itt jó, csendes, egész évben lehetne élni. Mi már nyugdíjasok vagyunk.
Megnéztem a pincét, csak az ajtót kell kicserélni.
Én a hátsó verandát néztem meg. Emlékszel, a pavilonra beszéltünk? Felesleges. A verandán van egy nagy kerek asztal, régi székek.
Csak rendbe kell hozni őket, még száz évig bírni fogják. Onnan pedig gyönyörű kilátás nyílik a kertre. Itt iszunk egy teát és gyönyörködünk. De az ajtót is cserélni kell, mintha valaki járt volna itt télen vagy nemrég.
Igen. Az ajtó az első. Mindent elintézünk a hátsó udvaron. Se az utcáról nem látszik túlságosan, mégis szép lesz. A ház előtt pedig tisztás és virágok lesznek.
A virágok már vannak, évelők kelnek ki, csak meg kell nézni, mi hol van. Lehet, át kell ültetni néhányat. De ezt a nyarat úgy hagyjuk.
Egy hét múlva megérkezett a szauna, a gyerekek is feljöttek. Elkezdődött a telek rendezése. A szomszédasszony bejött ismerkedni, az unokái pedig folyton a ház körül mászkáltak.
Nektek vannak unokáitok?
Vannak, majd jönnek.
Minek nektek ilyen magas kerítés? Mi a szomszédokkal eddig mindig kerítés nélkül megvolnánk.
Kerítés nélkül? Akkor itt mi volt? Mi most bontottuk le. A kerítés már csak úgy állt, össze volt dőlve. Nektek mindegy volt, de nekünk fontos a rend. És ne aggódj, nem vettünk el métereket a ti részetekről. Pontosan a határon áll a kerítés.
Kaput nem csináltok? Itt mindig volt átjáró.
Arra gondolsz, hogy köztünk? Nem, erre nem számítottunk. Csak az utcai bejárat lesz.
Hogy fogják akkor a gyerekek játszani, a tieitek, a mieink? Látom, a fákat is kivágtátok, pedig a gyerekek nagyon szerettek rajta mászkálni.
Nem vágtunk ki, csak megtisztítottuk és újakat ültettünk. A ti gyerekeitek meg mászkáljanak a ti fáitokon.
Minden új nálatok. Minek a bokrok a kerítés mellett?
A mi kerítésünk melletti bokrok a szépségért!
A szomszédasszony elment, de újra visszajött, új kérdésekkel. Az unokái tovább szaladgáltak Valentinék udvarán, amíg fel nem szerelték az új kaput.
Komolyan berendezkedtetek itt szólt ismét a szomszédasszony. Télen is itt lesztek?
Majd meglátjuk.
Miért csukjátok be a kaput? Itt a ház előtt mindig fociztak a gyerekek, kényelmes volt, lapos. Az úton autók járnak, itt meg biztonságos.
Nekem minden ágyás, nem úgy, mint nálatok. Te még a petrezselymet se tudod megkülönböztetni a zöldfűszertől! A gyümölcsöket meg csak lekvárosan láttad. Velem barátkozni kellene.
A kaput az idegen tekintetek elől csuktuk be, és hogy a ti unokáitok ne rendezgessenek itt. Két napja kiengedték a tojóinkat, egyet se találtunk meg.
Ti csirkéket is tartotok? Akkor itt akartok élni?
Már élünk itt.
Augusztus végén megünnepelték László születésnapját. A gyerekek feljöttek, az unokák is. Az egész család együtt volt. A férfiak sütögettek, a nénik pedig salátákat készítettek és terítettek a verandán.
És itt is vagyunk. Szomszédként jöttünk gratulálni. Mi mindig így szoktuk, meghívás nélkül. Hiszen szomszédok vagyunk. A gyerekek már reggel tudták.
Készültök, vendégek jöttek, akkor ünnep van. Üljünk le. A gyerekeknek is jó együtt. Amúgy is, régóta itt az ideje, hogy barátkozzunk.
Minket nem hívtatok. Csak a család van itt, családi ünnep. A viszonyunk szomszédos, nem rokoni.
Hát, lehet, hogy egyszer még az is lesz. Ha a gyerekek felnőnek. Talán még rokonság is lesz felelte vidáman a szomszédasszony.
Bármit mondtak neki, mindent magának értett, és nem ment el. Az unokái már mindenhol mászkáltak. Megrázták a gyümölcsfákat, felmásztak a szauna tetejére, de szerencsére le nem estek.
Aztán megkívánták a köveket, amiket az épületek köré raktak. Valamelyikük elkezdte a felfújható medencébe dobálni őket. Nem is vették ész
