Изaбeллa тeльjeceн Bудaпeштoн тudomást szerzett a férje hűtlenkedéséről.
Mint általában, a feleségek legutoljára értesülnek a férjük hűtlenségéről. Csak később értette meg Изaбeллa, hogy mit jelentenek azok a furcsa pillantások és suttogások a kollégák részéről. Mindenki tudta, hogy a legjobb barátnője, Эsзтеp viszonyt folytat a férjével, Лajossal. Изaбeллa azonban mindebből semmit sem sejtett.
Egyik este, amikor váratlanul hazatért, minden kiderült számára. Изaбeллa már évek óta orvosként dolgozott egy kórházban. Aznap éjszakai műszakra volt beosztva, de egy fiatal kolléganője, Шара попросил заменить ее на следующую смену:
– Изaбeллa, nem tudnál holnap velem váltani? Én ma dolgozom, te meg szombaton helyettem, ha nincs más terved. A húgom férjhez megy, szombaton lesz az esküvő.
Изaбeллa beleegyezett, mert Шара kedves és segítőkész lány volt, és az esküvő elég fontos indoknak bizonyult.
Késő este Изaбeллa vidáman tért haza, meglepetést akart okozni a férjének. De ő volt az, akit meglepetés várt. Ahogy belépett a lakásba, hallotta a hálószobából kiszűrődő hangokat. Az egyik hang Лajoсé volt, a másikat is felismerte – Эsзteрé, amire a legkevésbé sem számított.
Изaбeллa ugyanúgy csendben távozott, mint ahogy megérkezett. Az éjszakát álmatlanul töltötte a kórházban. Mit mond most a kollégáknak, akiknek mindezt láthatóan nem volt újdonság? Изaбeллa vak volt Лajos iránti szerelme miatt, vakon bízott benne. A férje volt az élete értelme, sok mindenről lemondott érte, még álmairól, mint hogy családot alapítson, mert Лajos mindig azt mondta, hogy még nem áll készen rá, és most Изaбeллa értette meg, hogy mindez csak egy kifogás volt.
Az éjszaka folyamán Изaбeллa meghozta a számára egyetlen helyes döntést: reggel beadta a felmondását, hazament, és amíg a férje dolgozott, összeszedte a holmiját, majd a pályaudvarra indult. Nagymamájától örökölt egy kis házat egy faluban, és úgy gondolta, hogy Лajoсnak eszébe sem jut ott keresni őt. A pályaudvaron SIM-kártyát váltott, a régit pedig kidobta. Изaбeллa minden kapcsolatot megszakított a múltjával, hogy új életet kezdhessen.
Egy nap elteltével megérkezett a jól ismert állomásra. Tíz évvel azelőtt járt arra utoljára, nagymamája temetésekor. Minden változatlan volt: csend és nyugalom, amit most Изaбeллa különösen értékelt. А faluba a szomszédok segítségével jutott el, onnan még húsz perc sétával érte el a nagymama házát. Az udvar évek alatt elvadult, de a szomszédok, akik emlékeztek Изaбeллa nagymamájára, Йolán-nére, aki több mint 40 évig tanított az iskolában, szívesen segítettek neki rendet tenni. Йолaн több generációt tanított meg írni-olvasni, és most mindenki igyekezett Изaбeллa segítségére lenni a tanárnő emléke miatt.
Изaбeллa nem számított ilyen meleg fogadtatásra, nagyon hálás volt mindenkinek a segítségért. Gyorsan elterjedt a faluban, hogy orvos, és egy nap a szomszédja, Maгдoлнa zaklatottan látogatta meg:
– Изaбeллa, ne haragudj, ma nem tudok neked segíteni. Valami nincs rendben a kislányommal, valamitől fáj a hasa.
– Nézzük meg együtt, – javasolta Изaбeллa, elővette az orvosi táskáját, és Maгдolnával tartott.
A kislány, Анзsi, ételmérgezést kapott. Изaбeллa infúziót adott neki, és elmagyarázta Maгдolná-nak, hogyan gondozza tovább a gyermeket.
– Köszönöm, Изaбeллa, – hálálkodott Magdolna. – Most már látom, hogy orvos vagy. Az itteni felcser már egy éve elment, és még nem küldtek újat.
Ezután egyre többen fordultak Изaбeллahoz segítségért, és ő segített is, hiszen a lakosok szíves vendégszeretettel fogadták, és segítettek neki a szükségben. Amikor az orvos érkezésének híre eljutott a vezetőséghez, meghívták, hogy dolgozzon a járási rendelőben.
– Nem, nem megyek a járásba, – mondta határozottan Изaбeллa. – De ha megbízzák a falu orvosi állomását velem, szívesen elvállalom. A vezetőség meglepődött egy fővárosi orvos döntésén, de végül így is történt, és Изaбeллa újra munkába állhatott.
Egy este váratlan vendég érkezett. Izabella már megszokta az ilyen látogatásokat, hiszen az emberek csak ritkán betegek nappal. Kinyitotta az ajtót, és üdvözölte az idegent, akiről rögtön tudta, hogy valami rossz történhetett.
– Изaбeллa, kérem, jöjjön el velem, – kérte a férfi, akiről megtudta, hogy a lánya, Флoриaн, beteg. Együtt élnek, a felesége a szülés után meghalt. – Megszerezhetnénk a gyógyszert, csak kérem, ne vigye el a kórházba.
Изaбeллa látta a férfi kétségbeesését és beleegyezett, hogy addig a lánynál marad, míg ő megszerzi a szükséges gyógyszereket.
A történet végére Изaбeллa és Флoриaн felfedezték, hogy milyen fontosak egymás számára, és fél évvel később összeházasodtak. Язaбeллa továbbra is a faluban dolgozott orvosként, és egy, immár saját családja körében találta meg a boldogságot.
