**Táncolj velem**
Zsófi azonnal felkeltette Marci figyelmét. Szőke, karcsú lány barna szemekkel. Amint az irodába került, mindenki őt nézte. A női kollégák két táborra szakadtak. Egyesek szerint festett a haja – nem lehet barna szem szőke hajjal. Mások a színes kontaktlencsét emlegették. Az idő múlt, a hajszín nem változott. Zsófi néha szemüveget viselt munka közben. Minek szemüveg, ha lencsése van?
A nőcsábász Ricsi is észrevette Zsófit, de nem úgy, mint a félénk Marci. Rögtön kezdte a hódítást: ebédidőben kávézóba hívta, kávét vitt az asztalához. Amikor pedig felajánlotta, hogy hazaviszi autóval, Marci szíve majdnem összetört a féltékenységtől.
Ki mer versenyezni Ricsivel? Az egy igazi szívszorító, aki mindig a nők figyelmét élvezi. Olyan bókokat mondott, hogy a lányok elolvadtak tőle. Tele volt viccekkel, és tudta is, hogyan adja elő. Persze, amint győzött, elvesztette az érdeklődését és továbbállt. Most Zsófit kergette, míg a mellőzött Kati a mosdóban sírt és bosszút forralt.
Marci meg inkább egy pufi, pirosarcú fickó volt, négyszemüveget viselt, a hajlott keret mögül szelíd tekintet nézett ki. A ruhái pedig olyan bágyadtak voltak, mint maga. De a számítógépek világában otthon érzett magát. Bármilyen hibát meg tudott javítani – vagy majdnem bármit. Ezért mindenki tisztelte.
„Marci, segíts!”
„Lefagyott a gépem…”
„Marcika, szerkesztenél egy videót?”
Marci leült a gép elé, ujjai gyorsan futottak a billentyűzet felett, és hamarosan minden rendbe jött, a prezentáció kész, a videó megvágva.
„Marci, nagyon köszönöm!” – mondta Lili vagy Nóri, és megpaskolta az arcát, amire ő elpirult.
„Márton, te zseni vagy! Én egész este vacakolnék, te meg fél óra alatt megoldottad. Következő alkalommal egy pálinkát kapok tőled.” – ígérte valamelyik kolléga, persze soha be nem váltva.
Marci nem ivott. Ezért jobban szerette a lányok köszönetét.
Egyébként Márton volt a neve, de valahogy a Marci ragadt rá. Próbálta ellenkezni, de hiába.
„Hagyd már, tök jó név. Jól áll neked.” – mondta Ricsi, megütögetve a vállát.
Márton nem tudta, ez bókom volt-e vagy csúfolódás.
Nem volt gazdag örökös, mint a híres regényhős. Anyja egyedül nevelte fel. Amikor felnőtt, megkérdezte az apjáról. Anyja nem hazudott: közölte, hogy önálló döntés volt fiatalon, amikor már kezdett kifutni az időből. Kicsi, sovány volt, és nem számított szépnek.
Egyszer egy kolléganő meghívta magához Zsófit, ahol egy fiatal sráccal ismerkedett meg. Mindenki férjnél volt, csak ő nem. Így neki kellett hazakísérnie. Zsófi nem hebegett, meghívta egy kávéra. Aztán… Sosem árulta el, ki az apa. A fiú közel fele annyi idős volt – minek tönkretennie az életét? Amikor megszületett a fiú, Mártonnak nevezte, a nagyapja után.
Marci nyugodt, okos gyerek volt, semmi gondot nem okozott. Már iskolában is a számítógép érdekelte. De nem játszott, mint a többi fiú, hanem megpróbált mindent megérteni. Hamar rájött, hogy még pénzt is lehet keresni vele. Csak egy jobb gép kellene. És anyja felvett egy hitelt, vett a szeretett fiának egy erős processzort, nagy monitorAmikor a táncórákon egyre többen jelentkeztek, és Lóra mosolya végre újra önfeledt lett, Marci rájött, hogy az élet nem a külső trükkjeiről szól, hanem arról, ki vagy valójában – és talált egy társat, aki ezt értékelte.
