2023. október 15., vasárnap
Ma anyám úgy döntött, hogy előad minket, mint két kicsiny gyereket. Leültett minket a konyhaasztalhoz, és elkezdte mesélni, mennyire fontos, hogy támogassuk egymást különösen most, hogy Zsófi válása után kétségbeesetten ránk szorul.
Te vagy a nővére, és segítened kell neki! szólt rám éles hangon anyám, majd Zsófi felé fordult: Te meg miért nem kéred az apuk kérlek? A válás óta egy csomó számlád maradt, és egyedül nem bírod!
Ültünk a kerek asztalnél, és hallgattuk anyám zsörtölődését.
Az életképtelen Dávidod meg mit csinál? tört ki anyám. Bár dolgozik, de alig visz haza valamit! Csak a reszortban fillérekért robotol!
Anyu, szerinted kétszázezer forint havonta nem elég? kérdezte ingerülten Zsófi.
Nem az a lényeg, mennyi! Hanem hogy eltartsa a családját! válaszolt anyám, összeszorított ajjakkal.
Pedig eltart morgta Zsófi, de látszott, kezd megingani.
Hol látod? Még múlt héten kérsz tőlem ötezer forintot! csattant fel anyám. Ha nem tud megfelelően gondoskodni rólad, válj el! Találj magatónál tehetségesebb férjet! Még a haja is vörös, és selypít, mint egy óvodó!
Anyu, ez már túlzöbb szóltam közbe én, aki eddig hallgatott.
Csak az igazat mondom! legyintett anyám. Komolyan, Zsófi, sokkal jobbat érdemelsz. Mielőtt késő lesz, lépj ki ebből a kapcsolatból!
Dávid aranykezű, és szereti Zsófit próbáltam érvelni. Ha csak a pénz számít, akkor is van lakása, autója
Anyám megvetően méregetett, mintha azt mondaná: Mi közöd hozzá?
Te meg egyedül élsz, negyvenhez közel vágott vissza hidegen. Hagyd már a tanácsokat! Neked majd bárki megfelel, ha rádörög az idő!
Zsófi hallgatott, és váltogatva nézett anyamra meg rám.
Még csodálod is azt a szerencsétlent egy putri lakás, egy rozoga kocsi semmi, amivel dicsekedhetsz a szomszédok előtt! mondta anyám lenézően.
Zsófi, te mit tanácsolsz magadnak? kérdeztem tőle.
Nem tudom lehet, hogy anyának igaza van suttogta, aki először mindig védte Dávidot, de most már kezdett anyám véleménye felé.
És most azt mondta, keressek munkát tette hozzá bizonytalanul.
Látod?! kiáltott fel anyám diadalmasan. Ez már mindent elárul!
Miért ne dolgozna? vetettem én oda. Keveseknek engedhetik meg, hogy otthon üljenek.
Miért védelmezed ennyire? kérdezte anyám gyanakodva.
Mert félek, hogy ezzel a családodat teszed törré válaszoltam nyugodtam.
Nem tartozik rád! üvöltötte anyám. Zsófi jobbat érdemel, és ha Dávid tényleg szeretné, mindent megadna neki!
Nem sokra ment a vita. Zsófi hamarosan elkezdte szapulni Dávidot.
Nem keresel többet? kérdezte tőle esténként.
Mégis mit tegyek? Jól érzem magam a munkámnál válaszolta ő, de látszott rajta a nyugtalanság.
Nem én mondta Zsófi határozottan. Amink van, nevetséges! Kicsi a lakás, siralmas az autó
Furcsa, eddig elég volt gondolkodott el Dávid. Mi változott?
Én. Túl sokat hallgatok anyámről csattant vissza Zsófi.
Két hét múlva Dávid kiutasította őt.
Egy senki vagy, és ezt nem viselem tovább mondta ridegen. Csomagolj, és keress egy olyan férjet, aki luxusban tartja!
A hírt hallva anyám csak annyit mondott: Hát ez azt a görényt mégis elviseli a föld!
Zsófi anyám háza sötétjében kuporgott, és a telefonját bámulta.
Munka után nézel? kérdeztem tőle óvatosan.
Nem. Amint találok egy gazdagabb palit, minden megoldódik válaszolta magabiztosan.
Anyám két hónapig ette, itatta, de aztán rájött, hogy egyedül nem bírja. Felhívott, segítséget kért.
Ki tanácsolta neked, hogy elváltassd vele? kérdeztem anyámtól. Most miért kéne én segítsek?
Hogy merészelsz így beszélni?! sikertett fel anyám. Távozz, és ne gyere vissza!
Zsófi pedig úgy nézett rám, mintha én lennék a hibás.
Ma megtanultam: van, akinek mindig más a hibás, csak ő soha. Inkább elég volt ma egy tanulság.
