Tímea Erzsébet megtudta, hogy a férje összejár a szomszédasszonnyal a telekről, amikor átment hozzá kölcsönkérni egy kis sót az uborka eltevéséhez. Az ajtót László nyitotta ki. Az ő Lászlója. Otthoni alsónadrágban, egy kinyúlt atlétában.
Lacikám? csak ennyit bírt kipréselni magából.
László egyszerre sápadt el, elvörösödött, aztán megint kifehéredett.
Timi mindjárt elmagyarázom
A háta mögül megjelent Katalin, a szomszédasszony már vagy húsz éve özvegy. Látni lehetett, hogy a köntöst csak úgy magára dobta, alatta semmi.
Laci, ki van ott? kérdezte, aztán meglátta Tímeát. Jaj
Hárman álltak ott bután, egymásra pislogva. Aztán Tímea sarkon fordult, suhant a kapu felé olyan tempóban, ahogy csak a háziasszonyok tudnak, mikor valami balhét sejtünk.
Timi! Várj! László utána vetette magát, teljesen megfeledkezve magáról és a családi textiljeiről.
Az egész utca, kb. tucatnyi kis hobbikerttel, kisereglett a látványra.
László bácsi, a megbecsült ember, a telekszövetség nagyfőnöke, rohan bugyiban az asszony után a földúton.
Na, kezdődik a kabaré, mondta Misi, a bal oldalról.
Tímea bezúdult a házba, ráfordította a zárat. László dörömbölt.
Timi, engedj be! Hadd mondjam el!
Mióta?
Mi?
Mióta tart ez?
László csöndben volt. Majd halkan:
Tizennyolc éve.
Tímea lecsúszott az ajtón a kőpadlóra. Tizennyolc év. Pont annyi, mint a fiuk, Zsolti, most lett nagykorú.
A kapu ismét nyikordult, Katalin már rendesen felöltözve, fésülve jött be a kertbe.
Tímea, gyere ki. Beszélnünk kell.
Húzz innen, kígyó!
Tímea, már nem vagyunk gyerekek. Csinálhatnánk ezt hiszti nélkül.
Tímea összeszedte magát, kiment, leült a tornácra. Katalin mellé ült. László feszengve álldogált.
Tizennyolc év, mondta Tímea. Hogy a csudába történt ez?
Emlékszel, mikor a hátaddal kórházban voltál? Két hónapig?
Hogyne emlékezett volna. Műtét, hosszas lábadozás. Akkor László majd az egész kertet tönkretette; az uborka mind megrohadt, a paradicsom kiszáradt. Azt sem értette, hogy bír ki nélküle?
Én segítettem neki, folytatta Katalin. A kerttel, főzni. Aztán
Hát, összejött, morogta László.
Tizennyolc év! Tímea felpattant. Tizennyolc éve palimadárnak néztek!
Senki sem nézett annak, Katalin is fölállt. Neked megvolt a saját életed, nekünk is a magunké.
Magatoké? Az én férjem! A gyerekeim apja!
És? Az maradt valaha is? A gyerekek nem kaptak enni? A telek nincs rendben tartva?
Tímea majd pofon vágta volna Katalint, de László elkapta a kezét.
Timi, ne.
Ne nyúlj hozzám!
Kirántotta magát, berohant a házba. Az utcán már kisebb tömeg figyelt. A hírek gyorsan terjednek a fenyő sori hétvégi telepen.
Menjetek haza! förmedt rá László. Vége az előadásnak!
De senki se mozdult. Inkább tanácskoztak: Ildikó, a harmadik telekről hangosan mondta:
Én mindig sejtettem! Láttam is őket együtt!
Hazudsz, mordult rá a férje. Olyan vaksi vagy, mint a denevér.
Te vagy vaksi! Nekem mindent kiszúr a szemem!
Este Tímea a verandán ült, László a kertet rótta.
Timi, mondj már valamit!
Mit? Váljunk el?!
Micsoda? Hatvanévesek vagyunk!
S micsoda, nálunk ekkor nem lehet elválni?
Timi, ne légy már gyerekes! Negyven éve vagyunk házasok!
Abból tizennyolcat Katival.
Veled éltem! Csak néha átmentem hozzá.
Néha?
Hát heti kétszer.
Heti kétszer tizennyolc évig, Laci, az a rendszerességnél is több.
Leült vele szemben.
Timi, értsd meg. Szeretlek. Csak a Kati ő más.
Jobb?
Nem jobb. Más. Veled van a ház, gyerekek, unokák, a csupa gyakorlati dolgok. Ott meg ott pihenek. Mindentől.
Tehát te pihensz, én meg itt sózok.
Ez az! Te mindig csinálsz valamit. Uborka, paradicsom, lekvár! Néha csak leülnék, innék egy pálinkát, dumálnék.
Velem nincs miről?
Veled a gyerekekről, az unokákról, a paprikáról. Vele az életről, könyvekről.
Tán olvas is? csodálkozott Tímea.
Katalint egyszerű parasztasszonynak tartotta.
Olvas. Verseket is. Szereti a klasszikusokat.
Tímea majdnem elnevette magát. László és a klasszikusok
Most mi legyen?
Nem tudom. Ahogy akarod.
Én? És te?
Én Timi, hatvankettő vagyok. Mit döntsek már? Élni akarok csendben, ennyi.
Kivel? Velem vagy vele?
László hallgatott. Majd:
És ha lehetne mindkettőtökkel?
Tímea felkapta az első dolgot, ami a keze ügyébe került egy befőttes uborkás üveget. Lászlóhoz vágta. Mellément. Az üveg szilánkosra tört.
Tűnj el!
László ment is, naná, hogy Katalinhoz.
Éjjel Tímea nem aludt. Gondolkodott. Negyven év együtt. Két gyerek, unokák. Egy telek, amit közösen hoztak össze.
És tizennyolc év hazugság.
Vagy mégsem hazugság? Sose ígért hűséget. Sose mondta, hogy csak őt szereti. Csak élt. Vele is, Katival is.
Reggel átjött Zsuzsa az ötös telekről. Sütit hozott.
Tímea, tarsd magad!
Köszi.
Szólj, ha kell, a férjem Lacinak bever egyet.
Nem kell. Nem vagyunk gyerekek.
És mit gondolsz? Mit teszel?
Egyelőre semmit.
Én kidobnám. Áruló!
Zsuzsa, a férjed nem jár át Ildikóhoz a hármas telekről?
Zsuzsa elpirult.
Miből gondolod?
Láttam őket a ribizlinél.
Az teljesen más!
Miben?
Ágyást beszéltek meg!
Ölelkezve?
Zsuzsa bevágta maga mögött az ajtót.
Délután átjött Misi.
Tímea néni, azt beszántsam a földet? Segítsek valamiben?
Köszönöm, nem kell.
Egyébként László bácsi üzeni: este jön a cuccáért.
Milyen cuccért? Az alsójáért?
Hát azt is. Csak üzentem.
Köszönöm, továbbítva.
Misi topogott még, aztán ment.
Este tényleg megjelent László, meggörbült háttal.
Elvinném a cuccaimat.
Vidd csak.
Bement, Tímea utána.
Laci pont Kati? Mi olyan nagy durranás benne?
Megállt.
Nem tudom. Vele minden egyszerű.
Velem nehéz?
Nem, de te mindig tudod, mi a helyes. Mikor kell sózni, ültetni, pénzt adni az unokáknak. Ő meg megkérdezi tőlem.
És ettől okosnak érzed magad?
Inkább fontosnak.
Tímea leült az ágyra.
Laci, én sem tudok mindent. Például hogy kell élni, ha a férjed tizennyolc évig csal a szomszéddal.
Timi
Fogalmam sincs, hogy nézek a gyerekek szemébe. Az unokáknak mivel magyarázom, miért lakik a papa Katinál.
Minek magyaráznád?
Muszáj, Laci! Peti holnap jön a feleségével, meg a kis Katicával. Mit mondjak nekik?
Mondd, hogy összevesztünk.
László leült mellé.
Timi, próbáljuk meg elfelejteni az egészet?
Mármint?
Úgy tenni, mintha nem történt semmi.
Persze. Kati ott a kerítés túloldalán, téged naponta látlak és úgy csináljak, mintha mi sem történt volna?
Akkor te mit szeretnél?
Tímea felállt, kinézett az ablakon. Katalin locsolta az uborkát ugyanabban a köntösben.
Tudod mit? Ott élsz, ahol akarsz. De majd ha az unokáknak magyarázni kell, azt intézd te.
Timi!
Az uborkát is idén magadnak teszed el!
Nem tudom hogy kell!
Majd a művelt Kati megtanítja! Ha klasszikusokat olvas, uborkát is sózni tud!
László egy csomaggal átsétált. A fél utca nézett utána.
Éjjel Tímea ébredt valami zajra. Valaki motoszkált a kertben. Kiment. László ácsorgott az üvegház mellett.
Mit csinálsz?
A paradicsomokat nézem. Holnap kánikula lesz, szellőztetni kell.
Te már elköltöztél.
Persze, de azok az én paradicsomjaim! Én gondoztam!
És?
Akkor se hagyom, hogy tönkremenjenek!
Kinyitotta a fóliasátrat, aztán átugrott a kerítésen.
Reggel megérkezett Peti a családdal.
Anya, hol van apu?
Átment a szomszédhoz.
Vendégségbe?
Oda is költözött.
Peti leült.
Ne viccelj már
Tímea röviden elmondta, mi a helyzet.
Tizennyolc év?! Anya, az
Tudom.
Tehát amikor Zsolti született, ők már?
Bizony.
Peti átment Katalinhoz. Tímea hallotta, ahogy ordibálnak, aztán becsapódott a kapu. Visszajött.
Azt mondja apa, mindkettőtöket szeret.
Hát akkor szerencsénk van.
Anya, lehet, hogy tényleg szereti?
Peti, te tudnál két nőt szeretni egyszerre?
Én? Nem. De én nem az apám vagyok. Apám jó nagy figura.
Az.
A kisunoka berohant.
Mama, miért lakik a papa Kati néninél?
Segít neki a kertben felelte Tímea.
Peti felnevetett.
Anya, te aztán
Éjjel megint zaj. Tímea kiment, László locsolt.
Te beteg vagy, Laci?
Aszály van! Elpusztul minden!
Locsold az új család kertjét!
Katinak saját kertje van!
Hát locsoljad azt!
Ez akkor is sajnálom!
Tímea elővette a slagot.
Na, gyerünk, segítek. Különben délre sem végzel.
Kettőjük locsolták. Néma csendben ültek a padon.
Laci, komolyan, kit szeretsz jobban?
Timi, hát ez hogy jön most ide?
Egészen normális kérdés. Kit?
László gondolkodott.
Mindkettőtöket. Máshogy.
Hogyhogy?
Te nekem olyan vagy, mint jobb kéz. Megszokott, biztos. Nélküled nem megy az élet. Ő ő ünnep. Ritka, de öröm.
És ha nem lennék?
Jaj, ne is mondj ilyet!
De ha. Akkor feleségül vennéd?
Szerintem nem.
Miért?
Akkor is jobb kéz lenne, az ünnep meg eltűnne.
Tehát mindkettő kell neked?
Úgy néz ki.
Ültek, bámulták a csillagokat.
Laci lehet, hogy nekem is kéne egy kis ünnep?
László ugrott egyet.
Mi?! Milyen ünnep?
Hát mondjuk valami férfi. Misi például felajánlotta
Misi?! Na azt én!
Mit csinálnál? Hisz te már a Katalinnál vagy.
Az más!
Miben más?
Timi, nem vagy te ilyen!
Miből gondolod? Lehet, én is olvasom már a klasszikusokat.
Nem szoktad.
Majd elkezdem.
László felállt.
Na jó, Timi, komolyan: mit akarsz?
Mit akart? Hogy minden legyen, mint régen? Az nem lesz.
Nyugalmat. Sózni az uborkát. Unokázni.
És?
És semmi. Élj ott, ahol akarsz.
Hogyhogy?
Ha Katihoz akarsz menni, menj. Ha haza, gyere. Csak többé ne hazudj.
És ha jönne hozzád Misi?
Nem fog. Neki ott van Nati a kilencből.
Ezeket honnan tudod?
Laci, hát nem vagyok vak. Csak eddig hallgattam. Mint mindenki.
Reggel László jött a cucchoz.
Timi, tényleg visszajöhetek?
Ágy a fáskamrában. Fújd fel a matracot, ott alhatsz. Elférsz valahogy.
Odatette a csomagot, ment a matracért.
A szomszédok néztek, sugdolóztak. Katalin az uborkát locsolta, mint aki semmiről sem tud.
A fia kijött a tornácra.
Anya, apu visszajött?
Matracot fúj a fáskamrában.
Te szent vagy vagy mi?
Hülye vagyok, nem szent. Változni meg már késő.
Egy hét múlva László visszaköltözött a házba. Egy hónap múlva Tímea már fel sem vette, hogy László hetente kétszer tűnik el uborkát tanulni. Egy év múlva már senki sem beszélt az ügyről.
Jöttek az új pletykák. Ildikó átköltözött Pista bácsihoz az ötös telekre, Zsuzsa meg Pista feleségét vette magához.
Tímea sózta az uborkát, László üvegházat barkácsolt, Katalin olvasott a kerítésnél.
Mi is a szerelem? Negyven év együtt, gyerek, unoka, ház, kert.
És elfogadni, hogy semmi sem tökéletes. Még a szerelem sem.
Pláne a szerelem nem.
