TALÁLKOZÁS AZ ANGYALLAL
Nórának nagyszerű hangulata volt. Nehéz szülés után végre minden jól alakult, ő pedig ma új lakót segített a világra. Nóra szülésznőként dolgozott a perinatális központban, és hosszú műszak után sietett haza.
Kezében táskát és bevásárlószatyrot cipelt. Férje próbálta rávenni, hogy üljön a volán mögé, hogy ne legyen függő helyzetben a buszok menetrendjétől, mert ő gyakran volt szolgálati úton távol a várostól. Még pár vezetési leckét is adott neki, de Nóra nem tudta magát rászánni. Rettegett… borzalmasan félt.
Gyerekkorában ugyanis egy hajszálon múlt, hogy nem ütötte el egy autó. Az a rémisztő pillanat azóta sem hagyta nyugodni! Épp ezért még utasként sem érezte magát biztonságban, hát még vezetőként! Soha!
Holnap szabadnapja lesz, és 40. születésnapja lesz. Bár szentül hisz a babonákban, úgy döntött, hogy csupán szűk családi körben ünnepel, amikor mindenki hazajön.
A buszmegálló már nem volt messze. Nóra érezte, hogy kimerült. Váratlanul megcsúszott (mindig váratlanul történik ez), egyik lába kicsúszott oldalra, és a táskáival együtt egy hókupacba zuhant! Gratulált magának a puha landoláshoz, de gondolkodott, hogyan tudna méltóságteljesen felkelni?
– Kisasszony, nem ütötte meg magát? – Hallotta a hangot a jobb válla fölött.
– Nem tud felkelni? Hadd segítsek! –
Ki ajánlja fel a segítségét? Egy kedves férfi, nagyjából egykorú Nórával, barátságos, nyugodt arccal és bizalmat keltő mosollyal…
A férfi könnyedén segítette ki Nórát a hókupacból, és lesöpörte róla a havat.
– Mindig siet valahová – mondta meleg hangon. Úgy tűnt, már hallotta valahol ezt a hangot, de nem, soha nem találkoztak korábban. Megköszönte a segítséget, de ideje volt tovább menni.
– Nagyon elfáradt Nóra – mondta a férfi mosoly nélkül. Olyan figyelmesen mondta, mintha a legközelebbi személy volna.
– Nagyon elfáradtál, nem szabad így – ismételte halkan az idegen.
– Pihenni fogok a hétvégén. És holnap lesz a születésnapom – mondta Nóra. Az idegen ismét mosolygott.
– Gratulálok! Ajándékot szeretnék adni neked. Este, elalvás előtt mondd: ‘Változzon holnap a jobbá az életem!’ És garantáltan így is lesz. De meg ne felejtsd!
– Nem fogom – mosolygott Nóra.
Az idegen elköszönt, és eltűnt a ház sarkán. Megérkezett a várva várt busz is. Az otthon, mint mindig, kissé rendezetlenül várta vissza. Az előszobában káosz, a konyhai mosogató tele edényekkel. Dániel, a kutyus a tálkája mellett nyüszített, és szemrehányóan nézett Nórára.
Először is megetette, majd sétálni ment vele. Két évvel ezelőtt lánya találta meg az utcán az enyhén átfagyott kutyust. Hazahozta, és sikerült meggyőznie anyját, hogy hagyja, hogy megtartsák, ő pedig megígérte, hogy gondozza. Két hétig tartotta is magát az ígéretéhez, aztán a gondozás szépen lassan Nóra vállára hárult.
Mennyi idő telt el? Végül sikerült mindent befejeznie. Jó, hogy senki sem zavarta, és nem panaszkodott a hiányzó vacsora miatt. Férje a szomszéd városban volt, lánya az anyjánál. Holnap mindketten hazajönnek. Férje előre figyelmeztette, hogy nem tud hazaérni. Meg kell készítenie valami különleges ételt, de most elélvezheti az egyedüllétet.
Az egyedüllét igazi luxus, senki sem zavar, semmi probléma, semmi rossz hangulat. Lehet élvezni az egyedüllétet, zenét hallgatni, könyvet olvasni… De csak aludni vágyott.
Már majdnem elaludt, mikor eszébe jutott az idegen tanácsa, és maga sem értette miért, de suttogta: “Változzon holnap a jobbá az életem.”
Reggel a csengetés teljesen váratlanul érte. A férje állt az ajtóban. A legmeglepőbb, hogy nem a szokásos zsörtölődő arccal érkezett, hanem sugárzott az örömtől.
– Jó napot napsugaram – mondta gyengéden a férj.
Nóra sokkot kapott. Rég nem hallotta ezt a hangot tőle. Valaha bántotta, hogy a férfi rideg, de aztán hozzászokott.
És most, amikor megszokta, hogy ne számítson gyengéd szavakra… Hát, tényleg józan, még egy csomag is van nála.
– Boldog születésnapot! Hiányoztál, sikerült elintéznem, hogy hazajöhessek. Nélkülem is befejezik – mondta ugyanazon szelíd hangon.
Nóra hátrált, képtelen elhinni, amit lát. István belépett, letette a csomagot, megölelte, megcsókolta, miközben kedves szavakat mormolt.
Hol van a megszokott morgolódás, az elégedetlen arccal? Nóra egyre inkább csodálkozott. Egy régen elfeledett boldogság öntötte el meleg hullámként.
Megszólalt a telefon.
– Boldog születésnapot, anyuci! Te vagy a legkedvesebb, legaranyosabb, legszebb! Délután jövök, és nagyi is. Csodás ajándékunk van számodra – csengett a lánya vidám hangja.
Majd a főorvos is felhívta, hogy boldog születésnapot kívánjon, és jó hírrel szolgált: végre kiveheti a tavalyi három nap szabadságot, amit nem tudott felhasználni. Aztán barátok, nagynéni, iskolatársak, hálás páciens…
A jó dolgokat könnyű megszokni. Nórának úgy tűnt, mintha mindig is így lett volna. Az, hogy sok jó élmény összegyűlt egy nap alatt, egyáltalán nem tűnt furcsának.
Este, miután elköszönt a vendégektől, elsétált a közeli parkba a kutyussal.
Tegnap esti idegen váratlanul jelent meg. – Szép nap volt, Nóra? Boldog születésnapot! –
– Várj csak, honnan ismered a nevemet? Soha nem találkoztunk, ha jól emlékszem – kérdezte Nóra egyenesen.
– Mi már 40 éve ismerjük egymást, Nóra. Nehéz ezt megértened, de próbáld meg. A születésed első napjától melletted vagyok. Én vagyok az őrangyalod.
Emlékszel, amikor 5 évesen kiszaladtál a labda után az útra? Senki nem értette, hogy történhetett, hogy a teherautó elhaladt melletted? Nem volt remény arra, hogy megmenekülj. Senki nem látta, hogyan vittellek át az úton, de ez maradjon köztünk.
És emlékszel, amikor az egyetemista baráti társaság bement úszni egy ismeretlen folyóhoz, és te kibicsaklottál (ez az én munkám), így maradtál a kollégiumban. Ott volt egy veszélyes mélyedés, és te beleestél volna.
És tegnap, ki ültetett bele a hókupacba? Ha egy perccel előbb estél volna el, egyértelműen eltört volna a lábad.
Mindig segítek neked, diszkréten és észrevétlenül. És továbbra is veled leszek, ilyen a szolgálat. De…
Nehéz veled.
Szereted a férjed, a lányod, anyádat, barátaidat, pácienseidet, de magadat?
Nem szereted magadat!
Óriási terhet cipelsz a válladon. Abszolút nem szereted magad, és naivan várod szeretetet másoktól, de így nem lesz! Ha nem szereted magadat, mások sem fognak szeretni, csak kihasználnak!
Megszegtem a protokollt és megjelentem, hogy elhalmozzalak ezzel a gondolattal, szeresd magad! –
– Valóban mindent tud rólam, de az angyaloknak szárnyaik vannak – kételkedett Nóra.
– Micsoda emberek vagytok? Mindenben kettős szándékot kerestek. Nem vetted észre, hogy széles kabátom van? – mondta, és kinyitotta a kabátját, hogy Nóra meglássa a lekötött szárnyakat.
– Most búcsúzom! Mennem kell – mondta, és eltűnt a hulló hó vidékén.
P.S.
– Mese – mondják majd kedves olvasóim.
– Mese – válaszolom –, de ez a mese igazságot rejt.
Szeressétek magatokat és legyetek boldogok! Szívből kívánom!
