Takarodj ki a lakásomból! mondta anyám.
Takarodj jelentette ki teljes nyugalommal anyám.
Krisztina elhúzta a száját, hátradőlt a széken. Meg volt róla győződve, hogy anyja a barátnőjének mondja.
Ki az én lakásomból! fordult felé Zsuzsa, az anyja.
Jaj, láttad a posztot? viharzott be a konyhába a padlón még csizmában érkező barátnő. Kriszti megszült! Három egész négyszáz gramm, ötvenkét centi.
Kiköpött apja, éppoly pisze orral. Már mindenhol jártam, vettem száz rugóért babaruhákat. Miért vagy ilyen leverten?
Gratulálok, Zsuzsi. Igazán örülök nektek állt fel Ági teát tölteni a barátnőjének. Ülj le, legalább a kabátod vedd le!
Ugyan, nem érek rá üldögélni huppant le Zsuzsa a szék szélére. Rengeteg dolgom van, Kriszta olyan ügyes! Mindent egyedül elintézett, minden nagy hátán visz.
A férje egy aranyember, most vettek lakást hitelre, már épp fejezik be a felújítást. Olyan büszke vagyok rá! Jól neveltem, na!
Ági csendben letette elé a csészét. Ja… Jól… Ha Zsuzsa mindent tudna…
***
Pontosan két évvel ezelőtt Zsuzsa lánya, Krisztina, betoppant hozzá: előzetes szó nélkül, sírástól bedagadt szemekkel, remegő kézzel.
Ági néni, kérlek, csak anyának ne mondd el! Úgy könyörgöm! Ha meg tudja, belehal a szívébe zokogott Kriszta, gyűrve a vizes zsebkendőt.
Kriszta, nyugodj meg, meséld el rendesen, mi történt? Ági komolyan megijedt.
A a munkahelyemen szipogta Kriszta. Az egyik kollégának a táskájából eltűnt a pénz. Ötvenezer forint.
A kamerán látni, hogy bementem az irodába, mikor senki nem volt bent. Nem én vittem el, Ági néni! Esküszöm!
De azt mondták: vagy visszaadom az ötvenezret holnap délig, vagy feljelentenek.
Van tanújuk is, állítólag látta, hogy eldugom a pénztárcát.
Csapda ez! De ki hinné el nekem?
Ötvenezer? húzta össze a szemét Ági. Apádat miért nem kerested fel?
Kerestem! törtek rá újabb könnyek Krisztára. Azt mondta, magam hibáztam, egy fillért se ad, ha már ilyen hülye vagyok.
Azt mondta: Menj a rendőrségre, majd azok megtanítanak.
Még a lakásba se engedett, csak az ajtón át leordított.
Másom nincs, akitől kérhetném. Van húszezerem, amit összespóroltam. Hiányzik harminc.
És Zsuzsa? Miért nem neki mondod el? Hisz az anyád!
Nem! Anyám megölne. Így is mindig szégyenkezik miattam, most meg lopás!
Ő az iskolában dolgozik, mindenki ismeri.
Kérlek, adj kölcsön harmincezret! Esküszöm, visszafizetem, heti két-háromezerrel! Már új munkám is van!
Kérlek, Ági néni!
Ági annyira megsajnálta a lányt, belefájdult a szíve. Húsz éves, az élete még csak kezdődik, de már így bepiszkolódott.
Az apja megtagadta, az anyja tényleg leharapná a fejét…
Ki nem hibázik az életben? gondolta Ági.
Kriszta nem hagyta abba a zokogást.
Rendben mondta végül. Megvan az a pénz, gyűjtöttem fogszabályzóra, de ráér az a pár fogam.
Csak ígérd meg, hogy ez az utolsó. És anyádnak nem szólok, ha ennyire félsz tőle.
Köszönöm! Köszönöm, Ági néni! Megmentette az életem! ugrott a nyakába Kriszta.
Az első héten tényleg hozott kétezer forintot. Vidáman mesélte, hogy mindent elrendezett, a rendőrség semmi, új munka rendben.
Aztán nem válaszolt többé az üzenetekre. Egy hónap, kettő, három. Ági ünnepeken látta Zsuzsánál, de Kriszta úgy tett, mintha alig ismerné rideg jó napot, semmi több.
Ági nem erőltette. Azt gondolta:
Fiatal még, szégyelli magát, ezért kerüli.
Úgy volt vele, hogy harmincezer nem olyan összeg, hogy megérje több évtizedes barátságot felrúgni Zsuzsával. Elengedte, elfelejtette a dolgot.
***
Egyáltalán figyelsz rám? legyezett Zsuzsa Ági arca előtt. Min töprengsz?
Semmi, csak a saját dolgaimon rázta meg a fejét Ági.
Figyelj már halkabbra vette Zsuzsa a hangját. Képzeld, tegnap találkoztam Rékával, emlékszel, a régi szomszédunk? Tegnap megszólított a boltban. Fura volt.
Elkezdett faggatni Krisztiről, hogy mi van vele, visszaadta-e a tartozását. Nem értettem miről beszél.
Mondtam neki, hogy Kriszta önálló, egyedül dolgozik. Réka csak furán mosolygott, aztán elment.
Nem tudod, Kriszta tartozott neki valamivel?
Ági belül egyre feszültebb lett.
Nem tudom, Zsuzsa, lehet, valami aprósággal.
Na, megyek, még a patikába is be kell ugrani állt fel Zsuzsa, puszit nyomott Ági arcára és elviharzott.
Aznap este Ági nem bírta tovább. Megkereste Réka számát, felhívta.
Szia Réka, Ági vagyok. Mondd, ma találkoztál Zsuzsával? Milyen tartozásról kérdezted őt?
A vonal másik végéről mély sóhaj hallatszott.
Jaj, Ági Azt hittem, te tudsz mindent. Ti vagytok a legközelebb egymáshoz.
Két évvel ezelőtt futott be hozzám Kriszta. Két patakban folyt a könnye, vörös szemekkel. Azt mondta, lopással vádolják a munkahelyén.
Vagy visszaad harmincezret, vagy börtön. Kérte, hogy anyjának ne szóljak, sírt.
Én, a marha, odaadtam neki a pénzt. Megígérte, hogy egy hónap múlva visszahozza. És eltűnt
Ági összeszorította a telefont.
Harmincezret? ismételte. Pont harmincat?
Persze. Mondta, pont ennyi hiányzik neki. Fél év múlva visszaadott ötszázat, aztán semmi.
Aztán megtudtam Verától a házból, hogy hozzá is ment Kriszta ugyanígy.
Vera negyvenezer forintot adott neki.
Aztán még Gálné, a volt tanáruk, ő is mentette Krisztát a börtöntől. Ő ötvenezret adott.
Várj… huppant le Ági a kanapéra. Ez most azt jelenti, hogy mindenkinek ugyanazzal a történettel fordult?
Úgy tűnik keményedett meg Réka hangja. Szépen szedte össze a pénzt mindenkiből. Mind három-négy tízezret.
Kitalálta a sztorit, sajnáltatta magát. Mi meg szerettük Zsuzsát, nem akartuk elrontani a boldogságát.
Kriszta meg, úgy látszik, ezekből utazgatott. Hiszen egy hónap múlva már a Facebookon Törökországból posztolt képeket.
Én is adtam neki harmincezret mondta halkan Ági.
Látod, ennyien vagyunk. Ez már nem is fiatalkori ballépés, hanem csalás, Ági. És Zsuzsa semmiről sem tud, csak büszkén mesél a lányáról. Közben a lánya szélhámos!
Ági letette a telefont. Zúgott a feje. Nem a pénzt sajnálta azt rég elengedte.
Sokkal jobban bántotta, mennyire jól átgondoltan és hideg fejjel játszott ki egy huszonéves mindenkit, a bizalmukat kihasználva.
***
Másnap bement Zsuzsához. Nem akart balhét csapni, csak a szemébe akart nézni Krisztának.
A lány pont hazaköltözött a kórházból, amíg a hiteles lakásban folyt a felújítás, ideiglenesen az anyjánál lakott.
Szia, Ági néni! erőltetett mosollyal fogadta a lány a küszöbön. Jöjjön csak, kér egy kis teát?
Zsuzsa a konyhában sürgölődött.
Ülj le, Ági! Miért nem hívtál előre?
Ági leült Kriszta elé.
Kriszta, beszéltem Rékával. És Verával. Gálné tanárnővel is. Képzeld, tegnap klubot alapítottunk este: megtévesztettek támogatói klub.
Kriszta lemerevedett, elsápadt, villámgyorsan anyjára pillantott, aki háttal állt neki.
Miről beszélsz, Ági? fordult meg Zsuzsa.
Erről, Kriszta mindjárt elmagyarázza nézett továbbra is keményen a lányra Ági. Emlékszel, két évvel ezelőtt szinte pontosan harmincezret kértél tőlem? De ugyanígy Rékától, Verától, Gálnétól, némelyiktől negyvenet, mástól ötvenet.
Mind meg akartunk óvni a börtöntől. Mindegyikünk elhitte, hogy ő az egyetlen bizalmasod.
Zsuzsa kezéből kifröccsent egy kis forró víz, amikor letette a vízforralót.
Milyen ötvenezer? kérdezte dühös nyugalommal. Kriszta? Tartozol a barátnőimnek? Gálné tanárnőnek is?
Anya nem úgy volt Visszaadtam vagyis majdnem
Semmit sem adtál vissza, Kriszta vágta rá Ági. Kettőt hoztál, hogy megnyugtass, utána eltűntél.
Egyszerűen összeszedtél rólunk úgy kettőszázezer forintot egy kitalált történettel. Csak azért nem szóltunk, mert téged sajnáltunk, de tegnap rájöttem, nem téged kellett volna.
Kriszta, nézz a szemembe. Elvetted a barátnőimtől a pénzt? Kitaláltad ezt az egész lopós sztorit, hogy lenyúld őket?
Anya, nagyon kellett a pénz költözéshez! kiabált rá a lánya. Ti semmit nem adtatok nekem!
Apa egy fillért nem nyomott, nekem új életet kellett kezdenem! Mi ezen a nagy ügy? Nem a kisnyugdíjasoktól vettem el!
Áginak elborzadt. Ez már mindent elárul…
Na most már mindent értek. Zsuzsa, sajnálom, hogy most borítom rád ezt, de nem bírom tovább titkolni. Ez a viselkedés tarthatatlan. Mindenkit átvert!
Zsuzsa az asztalra támaszkodott, vállai rázkódtak.
Takarodj mondta megint ugyanazzal a hideg higgadtsággal.
Krisztina elmosolyodott, hátradőlt, biztos volt benne, hogy anyja Ágit küldi.
Takarodj a lakásomból! Most csomagolj, menj a férjedhez, többé nem akarlak látni!
A lány elsápadt.
Anya, most szültem, nem idegeskedhetek!
Nincs már lányom. Az a Kriszta volt a lányom, aki tisztességes volt. Te csaló vagy.
Gálné Úristen, minden nap hívott, hogy vagyok, és egy szót sem szólt Hogy nézek ezek után a szemükbe?!
Krisztina felkapta a táskáját, odaütötte a földre.
Kapjátok be a pénzeteket! üvöltötte. Vén szatyrok! Menjetek a pokolba!
Átszaladt a másik szobába, összeszedi a gyermekülő kiságyat, és kiviharzott a lakásból.
Zsuzsa lerogyott a székre, arcát a tenyerébe temette. Ági elszégyellte magát.
Sajnálom, Zsuzsa
Nem, Ági Én kérek bocsánatot. Hogy ilyen csalót neveltem. Azt hittem, önerőből boldogul, erre csal és hazudik Micsoda szégyen
Ági megsimogatta a barátnője vállát, Zsuzsa zokogott.
***
Egy héttel később Kriszta férje, megsápadva, lehajtott fejjel végigjárta az hitelezőket, mindenkitől bocsánatot kért, pénzvisszafizetést ígért.
Pár hétre rá tényleg elkezdett mindenki utalásokat kapni Gálnéhoz az ötvenezret Zsuzsa maga vitte.
Ági nem érzi hibásnak magát. Aki így átver másokat, ne ússza meg! Ez volt az én tanulságom: bizalmat ne ossz automatikusan, mert néha a legközelebbi is visszaél vele. Az ember a saját bőrén tanul a legmaradandóbban.
