Szülői szív
Köszönöm mindenkinek a támogatást, a lájkokat, a kedves hozzászólásokat, hogy olvassátok a történeteimet, hogy követitek a munkáimat, és külön hálás vagyok a támogatásokért az én ötfős macskacsapatom is hálás érte mindenkinek!
Ha tetszik valamelyik történetem, kérlek, osszátok meg a közösségi oldalakon is; a szerzőnek ez is nagy öröm.
Miért vagy ilyen komor reggel, Lilla? Mosolyoghatnál is, na, gyere, reggelizzünk!
Férje, Tamás álmosan nyújtózkodva lépett be a konyhába, végre eljött a hétvége, egy kis pihenés.
A tűzhelyen sercegett a tojásrántotta szalonnával, felesége, Lilla teát öntött a bögrébe. Egy nagy adag tojást kanalazott férje tányérjára, mellé friss kenyér is került.
Tessék, egyél, ne válogass!
Történt valami? Haragszol rám, Lilla? kérdezte halkan Tamás.
Történt bizony, de nemcsak te, mi mindketten hibáztunk. Nem jól neveltük a gyerekeinket Lilla néni leült mellé, de az ételhez sem volt kedve igazán.
Felnőttek Klári és András, mi pedig mennyi mindenről lemondtunk, míg őket felneveltük, nehéz idők voltak. Mindig segítettünk nekik, de ki segít nekünk? Legalább egy jó szóval… Náluk mindig csak baj, egyszer unatkoznak, máskor pénzt kérnek. Klárika és András is csak panaszkodnak.
Ugyan már, honnan veszed ezt?
Tamás bácsi már befejezte a reggelit, élvezettel kente a vajas kenyeret, lekvárt is tett rá.
Neked könnyű, ők nekem írják ezeket, az anyjuknak. Tegnap Andris a családjával bowlingozni akart, de kért tőlem pár ezer forintot, amíg megjön a fizetése. Mérges lettem, nem adtam, megsértődött. Előtte Klári hívott, megint bánatos: az énekesi karrier sehogyan sem akar beindulni. Azért, hát énekelni lehet lélekből is, de dolgozni is kell! Ő csak az éneklésből akarna megélni, de nem megy. Nem mindenkinek sikerülhet, be kell látni, ideje lenne végre valamiféle rendes munkát keresni! Ráadásul gyerekkorukban Andrással jó testvérek voltak, most meg szinte nem is beszélnek.
Lilla néni félretolta a hideg tojást, inkább teát ivott.
Ne idegeskedj, minden megoldódik, mi is voltunk fiatalok próbálta nyugtatni a feleségét Tamás bácsi, de csak olajat öntött a tűzre.
Ugyan már, emlékezz csak… Mi mindig úgy éltünk, ahogy tellett, mindennek örültünk! Amikor András megszületett, boldogok voltunk. Babakocsit, kiságyat a barátnőm adta, a nővérem meg a pelenkát, rugdalózót a fiáról, minden használt volt, de újszerű. Hiszen a gyerek gyorsan nő! Boldogok voltunk, s amikor megvettük a Trabantot, olyan büszkék lettünk, a garázs melletti kis tárolóban tartottuk, úgy éreztük: gazdagok vagyunk! Bezzeg ezek, ha nem utaztak külföldre, szerintük nem is éltek. Ki tanította ezt nekik?
Ilyen világ van most, Lilla, annyi a kísértés, fiatalok még, majd megértik.
Nehogy túl késő legyen, szétszórják az életüket a gazdagságért, és az idő csak megy! Tükörbe nézek: már nagymama vagyok. És te is, Tamás, nagyapa…
Telefon csörrent, András hívta.
Na tessék, már megint valami Lilla néni felvette a telefont, ahogy beszélt, a szeme kerekre tágult, majd felugrott.
Tamás, öltözz gyorsan, András kórházba került, a szomszédja hívott a szobából!
Mi történt? Tamás bácsi is felpattant, s már kapkodva öltözött.
Valamit géppel vágott, szétrepedt a korong és megvágta a kezét Talán visszavarrják, csak ez hiányzott! Remélem, nem marad kéz nélkül… Induljunk!
Gyorsan öltözve, még nem öreg, de már nem is fiatal szülők, aggódó szemekkel indultak a kórház felé…
Útközben Klári hívta fel őket:
Anyu, be tudok nézni dél körül hozzátok, jó?
Gyere, kislányom, addigra talán már hazaérünk lihegte Lilla néni, s már rohant is Támashoz a buszmegállóba.
A kórházban megnyugtatták őket, sikerült megmenteni András kezét, de még nem mehetnek be hozzá.
Amíg be nem engednek, itt maradok jelentette ki Lilla néni, s leült a folyosón. Tamás bácsi is mellette.
Egyszer csak berontott a kórház ajtaján Klári, s azonnal hozzájuk futott.
Anyu, ne izgulj már, minden rendben! Andris tegnap is vállalt egy kis munkát, javított egy autót, valami nem akart lejönni, leszedte, de megcsúszott a vágókorong. Összevarrták, mozog a keze, csak ijesztő volt, de jól van!
Honnan tudod? Lilla néni alig tudott megszólalni.
Mindig beszélünk Andrással és a feleségével, Erikával is, és segítjük egymást, miért?
Mi azt gondoltuk, már nem is tartjátok a kapcsolatot, miért nem mondtátok? kérdezte Tamás bácsi.
Apa, ti olyan erősnek és megoldóképesnek látszotok, nem akartunk titeket fölöslegesen terhelni mosolygott Klári. És amúgy is, fiatalosan néztek ki! Inkább hagynánk, hogy most már magatokért is éljetek végre kicsit.
Ezt beszéltétek ki? Már majd azt hittem, már nem is számítunk mosolyodott el Lilla néni.
Dehogyis, anyu! Csak a ti generációtok valahogy sokkal kitartóbb, próbálunk hasonlítani rátok, de annyira nem megy mindig, igyekszünk azért, tényleg!
A szülők elmosolyodtak, a régi szorongás már nem látszott rajtuk.
Anyu, apu! Én is el akartam mesélni valamit: sikerült elhelyezkednem, dolgozom végre, és énekelni is hívnak néha fellépni! Óvodába, de tegnap egy idősek otthonában is énekeltem, annyira tapsoltak! Egy néni sírt is, az ő lánya híres énekesnő, de mindig úton van, nem ér rá, így az anyját ide tette le borzalom!
Klári hirtelen átölelte a szüleit:
Nagyon szeretünk titeket Andrással, ne gondoljátok másképp
A nővér szólt, hogy mehetnek pár percre Andráshoz. Lilla néni majdnem elbőgte magát, de András nyugodtan mondta:
Anyu, nincs semmi baj, túl vagyunk a nehezén, ne aggódjatok! Apu, mesélted, hogy a régi garázsban darazsak fészkeltek, s annyira összecsíptek, hogy kórházba kerültél, majdnem meghaltál; minden megtörténhet. Ha kijövök, gyertek hozzánk szilveszterezni, mostanában keveset vagyunk együtt. Klári is be fogja mutatni a párját, ezt még el sem mondtuk nektek!
Hazafelé Lilla néni és Tamás bácsi gyalog mentek, sétálni akartak.
Nem öregek, de már nem is fiatal szülők…
Ó, az a szülői szív, örökké aggódik a gyermekeiért. Úgy tűnik, mások gyerekei mindig jobb úton járnak, s annyira szeretnénk, ha a sajátjaink is hallgatnának ránk, jól élnének.
De mindenki a maga útját járja És a gyerekeink jók, hiszen a mi gyerekeink.
Légy türelmes és bízz azokban, akiket szeretsz mert a szülői szeretet mindig végigkíséri az életet, változzon bármi is körülöttünk.
