A gyerekek az élet virágai szokta mondogatni anyu. Apám pedig mindig nevetve hozzátette:
Csak nehogy a szülők sírján virágozzanak utalva a gyerekkori csínyekre, huncutságokra, meg arra a soha el nem múló zsivajra.
Júlia fáradtan, de boldogan sóhajtott fel, ahogy a gyerekeket beültette a taxiba. Zsófi négyéves, Marci meg másfél. Nagyon jól érezték magukat a nagyszüleiknél: keksz, nagy ölelések, mesék, meg kicsit több, mint otthon engedményből fakadó örömök várták őket.
Júlia is igazán örült ennek a kis utazásnak. Szülők, testvérek, unokaöcsik az otthon mindig feltétel nélkül, magyarázat nélkül fogad be az embert. Anyu főztje, amire nem is lehet nemet mondani. A karácsonyfa, ami szikrázik a színes fényektől és tele van régi, kis kopott, de szívmelengető díszekkel. Apám szokásos, túl hosszú, de szívből jövő koccintásai. Anyu ajándékai mindig gondosak, hasznosak és annyi szeretettel.
Egy pillanatra Júliának úgy tűnt, újra kislány. Legszívesebben csak annyit mondott volna:
Anyukám, apukám, köszönöm, hogy vagytok nekem!
Idén Leventével eldöntötték, hogy valami különleges ajándékot adnak a szüleinek. Nem kötelességből, hanem hálából. Azért a boldog gyerekkorért, a szeretetért és gondoskodásért, amely átitatta Júlia és a nővérei életét. Azért a bizalomért, ahogy befogadták Leventét a családba, és odaadták neki a legdrágábbat a lányukat. Azért a családi támogatásért, a hitükért, az együtt örülésért minden fontos pillanatban.
Mindig arról álmodoztam, hogy autót veszek apámnak mondta egyszer halkan Levente. De az én apám ezt már nem érhette meg.
Egy rövid hallgatás után már magabiztosan tette hozzá:
De a te apukádnak biztos, hogy tudunk adni egyet!
Júlia csak rámosolygott a férjére, azzal a különleges szeretettel, amelyben ott volt a hála, a tisztelet és az egész közös jövőük.
Ahogy megbeszélték, Júlia vitte a gyerekeket a szülőkhöz. Kézben áttetsző dobozokkal, bennük házi saláták, sült hús, sütemények minden, amit szeretettel készített.
Marci ünnepélyesen adta át nagyinak a rózsacsokrot, akkora volt, hogy alig bírta cipelni. Júlia átölelte apját, megpuszilta, beszívta a gyerekkor illatát: otthon, biztonság.
És Levente hol van? Miért nincs veled? aggódtak máris a szülők.
Abban a pillanatban Júlia telefonja megszólalt.
Levente az mosolygott a lány. Kicsit késik, azt mondta, kezdjünk nélküle bátran.
A gyerekek már akkor szaladtak is a nappaliba. A nagy, feldíszített fenyő alatt csupa doboz meg ajándék, mind megtoldva kis cetlivel: pontosan kinek is hozta ezt a Jézuska.
Zsófi természetesen mind közül a legnagyobb halmot kapta. Egyik dobozban egy tündöklő Hamupipőke hintó, a másikban két fehér paripa hosszú arany sörénnyel, még üvegcipő is jutott a kis királykisasszonynak. Tovább: könnyed ruha, pörgős szoknyával, hosszú kesztyű flitterekkel, ékszerek, varázstükör, kislány smink, kreatív készletek, könyvek
Marci kezébe került egy óriási doboz, benne sokemeletes parkoló: apró, csillogó autók lifttel emelkedtek a tetejére, majd lelkes ujjongással gurultak le a spirálon. És persze volt még dínó világító szemekkel, íj és nyílvessző, száraz medence, egy zsák tarka labda, egy színváltós űrpisztoly, és persze egy hegy színező, ceruza meg varázsfilc.
Természetesen Júliát sem felejtették el!
Apró kis dobozkában, masnival: arany fülbevaló, csillogó kövekkel pont úgy szikráztak, mint a karácsonyfa fényei.
Az asztalon pedig, a legnagyobb tálon, ott trónolt a kedvenc sütije a Hangyaboly torta. Dióval, mazsolával, kandírozott gyümölcsökkel, csokireszelékkel pont mint gyerekkorban.
A fa alatt külön dobozok várták Leventét. Szigorúan megtiltották, hogy nélküle bárki is kibontsa őket.
Júlia és a gyerekek átadták az ajándékaikat: anyunak egy doboz igazi francia parfümöt, apunak egy különleges ezüst karkötőt. Zsófi ünnepélyesen bemutatta saját kezű portréját a nagyszülőkről kissé torz, kicsit mintha körözött személyek lennének, de annyi szeretettel rajzolva, hogy mindenki csak nevetett rajta.
Az igazi meglepetés viszont még váratott magára!
Úgy félórával később, mikor már túlvagyunk egy-két pohár pezsgőn, elmúltak az izgalmak, mindenki a kapott kincseket nézegette, Júlia feltette a fülbevalót. Minden mozdulatnál szikrázott, a tekintetét meg csak úgy ragyogtatta az öröm.
Zsófi nézte egy darabig, majd megszólalt:
Anya, azért vetted fel ezeket a fülbevalókat, hogy észrevegyem, és mondjam, hogy szép vagy?
Persze, pontosan ezért válaszolt Júlia nevetve.
Nagyon szép vagy! mondta komolyan Zsófi. Meg én is! Apa is! Még Marci is! újra nevetett mindenki.
És hol az arany vejünk? Már igazán megérkezhetne!
És akkor tényleg színre lépett. Villogott egy lámpa, megnyílt a kapu, és befordult az udvarra egy nagy, fehér autó, villogva, tündökölve, frissen, újszerűen.
Mindenki kirohant nevetve, zsibongva, kissé vacogva a hidegben.
A kapunál ott állt a csoda: új, krómozott, hófehér autó, lufikkal a tükörre és a motorháztetőre kötve.
Levente kiszállt a vezetőülésből, nyugodtan, minden túljátszás nélkül apóshoz lépett, és átnyújtotta a kulcsot.
Ez Önnek szól Szívből.
És úgy ölelte meg apósát, ahogy csak férfiak tudják keményen, biztosan, minden fellengzéstől mentesen. Az öreg lépett egyet hátra, zavartan mosolygott.
Na, mit műveltek, gyerekek Ezt nem kellett volna a szavak belezavarodtak, mintha hangosan félne hinni neki.
De már vitték is, ültették be a volán mögé. Megsimogatta a kormányt, nézte a műszerfalat világított, szinte űrhajószerű élményt adott. Az új bőr illata benne volt minden eljövendő utazás ígéretében.
Apám letörölte a szeméből a könnyeket azokat, amik oly ritkán látták őt, de most volt miért.
Ez igen csak ennyit bírt kipréselni. Aztán sorban megölelt mindenkit: Júliát, Leventét, az unokákat, a feleségét.
Szóval, a karácsony igazán jól sikerült. Mindenki boldog volt. Ez a két együtt töltött nap feltöltötte a gyerekeket is, a felnőtteket is. De persze minden jónak vége lesz egyszer.
Reggel Levente elment dolgozni. Az apósa vitte a vadonatúj autóval büszkén, magabiztosan, mintha tíz évet fiatalodott volna. Júlia nézte őket, ahogy elhajtanak, s mosolygott: az ajándék tényleg elkezdett élni.
Délután Júlia a gyerekekkel hívott egy taxit. A bőröndök már könnyebbek voltak, mint odafelé, de a szívük tele. Zsófi még egyszer nagyot ölelt a nagymamának, Marci a kisautóját markolva integetett a papójának.
Beültek a taxiba. Az út nyugodt volt, a kicsik hamar elaludtak egymás mellett a hátsó ülésen boldogan, jóllakottan, elégedetten.
Hazafelé egy kisboltnál Júlia megkérte a sofőrt, álljon már meg egy percre.
Csak gyorsan bemegyek, kellene még pelenka meg egy üveg víz szólt.
Öt perc múlva jött vissza. Beült a kocsiba és abban a pillanatban megállt a szíve.
A gyerekei sehol!
Az első ülésen a sofőr jókedvűen nevetgélt egy ismeretlen nővel.
Ezt most hogy? hebegte döbbenten Júlia.
A nő élesen hátrafordult:
Ez ki?! Mit keres itt?
A sofőr csak vállat vont:
Fogalmam sincs aztán Júliához fordulva: Maga kicsoda? Mit akar?
Ne szórakozzanak már! Hol vannak a gyerekeim?!
Te mocsok! sikította a nő. Neked még gyerekeid is vannak?! és ütlegelni kezdte a sofőrt a táskájával.
Mégis kit ültetsz be ide?! Már Júlia is kiabált. Hol a két gyerek, azonnal mondják meg!
Három-öt percig tényleg apokalipszis volt a kocsiban: sikítás, kiabálás, óriási káosz, és az egész világ igazságtalansága ott fortyogott a levegőben.
Aztán egyszer csak kinyílt az ajtó Egy férfi hajolt be, nyugodtan mondta:
Hölgyem ez nem az ön taxija. Az enyém kicsit előrébb áll.
A világ egy pillanatra megállt. Júlia szó nélkül, vörös fejjel kiviharzott, odafutott a teljesen ugyanolyan, világos színű autóhoz, ami kicsit előrébb parkolt.
Feltepte az ajtót.
A hátsó ülésen édesen aludtak a gyerekei. Két kis angyal, még csak meg sem mozdultak.
Júlia úgy fújta ki a levegőt, mintha a szakadék széléről jött volna vissza. Lehuppant az ülésre, becsukta az ajtót és csak annyit mondott:
Mehetünk
És akkor elkapta a nevetés. Az az igazi, ideges, megkönnyebbült, mindent felszabadító. A sofőr is röhögött, könnyeit törölgetve, boldogan, hogy ilyen jól végződött tragédia nélkül, de egy örök emlékkel gazdagabban.
Júlia a kicsikre nézett, és egyszerűen megértette, hogy a szülők a hétköznapokban lehetnek fáradtak, álmodozók, szétszórtak is, de ha valami veszély közeleg akkor bennük feléled a tigris!
Nincs habozás, nincs gondolkodás, nincs félelem. Csak egy érzés: védeni kell!
Ilyen a szeretet.
Csendes, amíg minden rendben de szilárd, megtörhetetlen, amint a gyerekeinkről van szó.
Szülői szeretet – Avagy miért mondjuk, hogy a gyerek a család boldogsága, mi történik, amikor összegyűlik a rokonság édesanyánál vasárnap, hogyan lesz a nagymama sütijéből boldog gyermekkacaj, és mi mindent meg nem tesz egy magyar család, hogy kimutassa szeretetét: különleges ajándék az apának, könnyekig ható pillanatok, emlékek, amelyek örökre velünk maradnak – és egy kalandos történet arról, hogyan lesz a legnagyobb riadalomból végül mégiscsak közös, felszabadult nevetés.
