A szülők beszélgetését felvette
A kulcs csendesen megfordult a zárban, és Virág, lépteit restelkedve restelkedve mérve, becsúsztak a lakásba. A hallban sötét volt, csak a konyhából szűrődött ki egy vékony fénycsík. A szülei még mindig fenn voltak, bár jóval éjfél múlt. Az utóbbi időben ez megszokottá vált – hosszú, éjszakai beszélgetések a zárt ajtó mögött. Általában halk, de néha csitított fesztelen vitákkal tarkítva.
Virág lehúzta a cipőjét, letette a táskáját a laptopjával a szekrényre, és lopakodva a folyosón végigment a szobájába. Nem akarta megmagyarázni, miért késve jött haza, bár jó indoka volt – a munkán lévő projekt egyszerűen nem akart összeállni, és már szorultak az idővel.
A falon át tompított hangok hallatszottak.
– Nem, Pista, én ezt így tovább nem bírom – anya halkan, de érezhető irritációval beszélt. – Még tavaly ígérted!
– Erika, hát most nem ideje – apa, úgy tűnik, ismét mentegetőzött.
Virág fáradtan sóhajtott. Az utóbbi időben a szülei állandóan valamin veszekedtek, de előtte úgy tettek, mintha minden rendben lenne. Persze, már ötven fölött járnak, ő rég felnőtt, mégis rossz érzés volt tudatosítani, hogy valami nincs rendben a kapcsolatukban.
Meztelenül vetette magát az ágyra, megmosta az arcát, de az álom nem jött el. A gondolatok egy helyben keringtek. Virág bátyja, Botond, külön élt egy másik városban, és ritkán látogatott haza. Ha a szüleik elválnak – ki kivel marad? Kinek jut a lakás? És miért rejtik el a problémáikat?
A fal mögül nem szűntek meg a hangok. Virág kinyúlt a szekrényhez, és megfogta a fejhallgatót – a zenével próbálta elnyomni a titkokat. A keze a telefonhoz ért, és az leesett a szőnyegre. Amikor felemelte, véletlenül a hangrögzítőt nyitotta meg. Ujját az érintőképernyőn tartotta.
Mi lenne, ha… felvenné a beszélgetésüket? Csak hogy megtudja, mi zajlik, ne találgasson. Hiszen ha megkérdezi őket, biztosan elintézik, hogy minden rendben van.
A lelkiismeret kellemetlen csiklandással figyelmeztette. Nem illik kihallgatni, főleg nem felvenni. De másrészt, a saját szülei, a saját családja. Joga van tudni, ha valami komoly van.
Döntött. Bekapcsolta a hangrögzítőt, közelebb tette a telefont a falhoz, és a takaró alá húzódott.
Reggel, miközben munkába készülődött, észrevette, hogy apja és anyja is álmatlannak tűntek. Reggelinél alig beszéltek, csak kötött mondatokkal.
– Későn jöttél haza tegnap – jegyezte meg anya, miközben teát töltött. – Megint bent maradtál a munkahelyen?
– Igen, a projektet fejeztük be – bólintott Virág. – Ti meg miért nem aludtatok?
– Csak filmeztünk – intett anya, de még ránézni sem nézett a lányára.
Apa az újságba temetkezett, és úgy tett, mintha nagyon el lenne mélyedve egy cikkben.
– Ma ne várd az esti vacsorára – mondta felemlegetlenül. – Ügyféltárgyalás, későn jövök.
Anya összeszorította az ajkát, de nem szólt semmit.
Egész úton a munkahelyére küzVirág végül meghallgatta az éjszakai felvételt, és felfedezte, hogy szülei nem veszekedésre készültek, hanem egy titkos tanyát vettek, ahová nyugdíjba vonulásukkor együtt akarnak költözni, és most már ő is része lesz ennek az álomnak.
