„Szűk a hely, de nem szűk a szeretet“
„Eszter, egy kicsit csak békésen elfértek. Végül is a húgodról van szó“ – anya hangjában acélos határozottság csendült, ami nem tűrt ellentmondást.
„Anya, hogy érted, hogy ’békésen’? Ez a mi lakásunk, Benedekkel itt élünk! Hová férjünk még?“ – Eszter alig tudta visszafojtani a dühét.
„Azt akarod, hogy a mocskos kollégiumban tengődjön? Albérletre nincs pénzünk, láttad már az árakat? Mindegy, döntöttem: Lili itt fog lakni nálatok. Így nyugodtabb leszek, a gyerekem a szemem előtt van.“
„Anya, ezt nem beszéltük meg így!“
„Most már megbeszéltük. Mi család vagyunk, segítenünk kell egymáson.“
„Család? Komolyan? Emlékezzél már vissza, amikor…“
„Elég, nincs időm. Veszek jegyet, szólok.“
A beszélgetés megszakadt. Eszter a konyha közepén állt, markolva a telefont, mintha attól várna választ. Megdöbbentette anya arcátlansága. De minek is lepődött meg?
Eszter mindig a nem szeretett gyerek volt. Amikor anya másodszor férjhez ment és Lilivel vált terhes, Eszternek, aki akkor hat éves volt, hirtelen felnőnie kellett.
„Te már nagy vagy, segítened kell a kishúgodnak“ – hajtogatta anya. Így Eszterre hárult minden: porszívózás, padlómosás, pelenkacsere, bevásárlás, játék Lilivel, majd később a főzés tanulása. A mostohaapa hamar eltűnt Lili születése után, magukra hagyva őket.
Anyának Lili volt a világ közepe, mindent megadott neki, amit csak tudott. A legfinomabb csoki – Lilinek, az új ruhák – Lilinek, a kávézóban azt rendelték, amit Lili akart, a moziban az ő választotta film ment. A kislány szeretetben és gyöngédségben nőtt fel, anya még a házi munkákkal sem terhelte.
Lili mindent széthányt, soha nem takarított, csak követelt és hisztizett:
„Kincsesnek új telefont vettek a szülei, én is ilyet akarok!“
„Mi lesz a vacsora? Megint a tegnapi maradék? Rendeljünk pizzát!“
„Hol van a kedvenc farmerem? Eszter, te nem mostad ki? Nekem kell? Dehogyis, én nem tudok, miért kéne?“
„TakLili folytatta hisztizését, de Eszter most már nem volt hajlandó hallgatni rá.
