Ma este úgy jöttem haza a munka után, hogy minden porcikám fáradt volt. Azonban amint beléptem a lakásba, a sült hús illata üdvözölt. Éva éppen salátát vágott az asztalon. Odaléptem hozzá, megcsókoltam, és megjegyeztem:
— Csodásan illatozik.
— A vendégeknek készül — mosolygott ő vissza.
— Az én… vendégeimnek? — húztam össze a szemöldökömet. — Kértem, hogy ne fáradj miattuk.
— Hát persze… A családodról van szó. Dolgoznak, éhesek lesznek.
— Éva, később megérted… Bárcsak hallgattál volna rám.
Pár órával korábban anyám hívott:
— Fiam, Lidi lánya, Zsófi, és a férje vettek egy lakást a környéken. Míg nincs kész a fürdőszobájuk, Lidike kérte, hogy nálatok fürödjenek pár napig.
Nem lelkesedtem. Gyerekkorom óta nem bírtam Zsófit — ugyanolyan furfangos, mint az anyja.
— Jó, rendben — sóhajtottam. — Csak zuhanyozni jöjjenek, semmi több.
Zsófi és a férje, Pisti, késő délután érkeztek.
— Sziasztok! Én Zsófi vagyok, ő meg a férjem. Te biztos Éva vagy?
Várva a meghívást, körbenézett a lakásban, megfogta az ajtókilincseket, belesett a hálószobába is. Bezártam mögöttük az ajtót:
— Nem a zuhanyzóba mentek?
— Igen-igen! Éva, van törölközőtök? Nekünk nincs.
Miután megfürödtek, nem siettek el. Leültek a nappaliban, és szívatták a sült hús illatát.
— Jaj, de finomnak látszik! — csacsogta Zsófi. — Mit főztél?
Éva sóhajtott, és meghívta őket az asztalhoz.
Mindent felfaltak. Amikor távoztak, a törölközőt, a szivacsot és a sampont is otthagyták. Éva megint csak sóhajtott:
— A tusfürdő és a sampon nem hiányzik, de új szivacsot kell vennünk.
A következő nap ugyanez volt. A harmadikon is. Éva brokkolis rakott káposztát készített, de Zsófi elvonta a száját:
— Fuj! Ezt ti eszitek?! Tegyél már ki egy kis csülköt.
A negyedik napon húsos szószban főtt tésztát készített. Zsófi ismét sóhajtott:
— Alig van benne hús! Csak a szósz.
Megkérdeztem Pistitől:
— Mikor kapják meg a vizet?
— Hát már megkaptuk — vallotta be őszintén.
Zsófi villámgyorsan közbeszólt:
— A zuhanyrózsa még nincs felszerelve…
Vacsora után Éva rám nézett:
— Kitaláltam, hogyan szabaduljunk meg tőlük. De te is segítened kell.
Másnap este, amikor a vendégek leültek, Éva előhozott egy tálcát szárizott zabpehellyel, reszelt almával és mézzel.
— Ez a „Francia Szépségsaláta”. Nagyon egészséges. Most már csak ezt eszem én és Andris.
Zsófi próbált rághatni, de láthatóan nem ízlett neki. A vendégek hamar távoztak.
— Ma te főzöl vacsorát — mondta Éva. — A fagyasztóban van derelye.
Pár nap múlva Zsófi hívott:
— Megint csak az a salátotok van?
— Igen, Éva könyörtelen… Ha eljöttök, hozzatok egy kis pácolt húst, mert én már nem bírom.
— Nem, nem jövünk. Most már megvan a víz is, és a zuhanyrózsa is.
Néhány nap múlva anyám hívott:
— Lidi azt mondja, Éva éheztet téged.
— Anyu, ne hallgass rá. Jól lakok, egészséges és boldog vagyok. Plusz egy hír: Egy hónap múlva elköltözünk egy házba, ezt a lakást eladjuk. Akkor majd meglátjuk, ki kinek a rokona.
