Szomszédok: Történetek a Közvetlen Környezetünkből

Na, köpte ki Béla, megvettem a feleségemet, de se főz, se takarít rendesen. Béla a szomszéd házához tartozó farönkre ülve nézte szomorúan a saját kocsmaépületét, ahol még a fiatal felesége aludt.

A szomszéd, Nándor, egy motorbiciklin csavarta a kulcsot:

Na, Vasi, még csak a házasságot ünnepeltétek. Hagyd, hogy a menyasszonyod egy kicsit megpihenjen a nagy nap után.

Mit? Nem akarok már a házasságról hallani. Aznap máris az idegeimet lemerítette.

Lemerítette? kérdezte együttérzően Nándor.

Béla szemét napraforgómagból vágta le, és összeráncolt fejjel válaszolt:

Így van! Már a házba megjöttem, mikor még a ház udvarában fél napot szorongott a feleségem, hülye rejtvényeket fejlesztett ki, még egy cigánytáncot is be kellett tartania, míg a szép nadrágja a fáradtságtól kitépődött.

Jól van, a szüleim adták a nadrágot, így házasodtam. Amikor végre a szobához ért, már átmentem egy kis poklon, de a menyasszony már nem volt! Kiugrott az ablakból, és elszaladt. A faluban fél napig kerestük, megtaláltuk, nevetett, mondta, meggondolta magát. Amikor a csokorát összetépett, sírt. Nem érted a poént, mondta. A lakodalmon úgy viselkedett, mint egy macska, mintha erőszakkal kényszerítenék a házasságra. A vacsorán sem engedte meg, hogy megérintsenek, mert attól rettegett, hogy piszkítja a drága ruháját. Vasili, a kezed már koszos, mert sült halat ettél, panaszkodott, ez a ruha nem szalvéta.

Szóval, Kolka, ne is beszélj a házasságról.

Nándor letette a kulcsot, a sapkáját vakarta:

Na, Vasi, nálam a feleség, Eszter, sosem hozott ilyen bajt.

Minden nő normális, nekem meg egy csínytevő. Reggel felkelek, minden munkát elvégzek, ő meg csak alud. Legalább egy teáskannát is lehetnél.

Nem akar dolgozni?

Nándor meglepődött.

Nem keres munkát, azt mondja, most kell pihenni a tanulás után. Anyja és nagymamája titokban pénzt küldenek neki, hogy új hajtűket vegyen. Különben ő csak rezzenne a fején.

Nándor elgondolkodva nézett Barátnőjére:

Na, Vasy, rossz helybe kerültél. Lusta nőt találtál, menj egy kicsit távolabb, míg nem vállik gyereket.

Honnan tudtam, hogy a Cserkész család lazán nevelt egy lusta leányt? Mindig azt mondták, hogy a Lilla arany. Kiderült, hogy átvették. Most úgy örülnek, mintha egy súlyt szórtak le a nyakukról, és rám, a butára

A falu csendes volt, a Duna lassan csordogált, szúnyogcsikák zizzentek a fűben, néha tehenek bőgtek, a kutya ugatott, a kakas kakasogott. Ritkán rohangáltak a földutakra bevetett traktorok és motorok.

Kóla! kiáltott ki a házból Katinka, készül a vacsora, gyere be!

Most jövök fordult lassan Nándor a feleségéhez, a motor felé hajolva, majd a szomszéd ház felé nézett. A fiatal házaspár háza izgalmas eseményekkel teli volt, a nyílt ablakokból pedig Nándor mindent hallott.

Ácska, hámozz már krumplit, én hozom a hagymát csengő, macskaszerű hangon szólt Lili.

Miért én kell, hogy krumplit hámozzak? hallotta Nándor barátja, Béla hangját. Már ott vagyok, te is vágod a csirkét.

Na, csak főzni akarnak, nálam már kész a leves nevetett Nándor.

Én most a hajápolócsomót pakolom hallatszott a lány kedves hangja. A fürtök már ki vannak szedve.

Hát, kedves vagyok, de nem szeretnék csúnya szürke rétbe sétálni. Ha így kócosan hajolok, Sophie Lorennek nézek. Igaz, azt mondják, de ha nem hiszed, mutatom neked, Van már videóm is.

Nándor bólintott, és szemmel vette a szomszéd ablakait.

Válaszol-e valami?

Azután a motorját lerakta, óvatosan bemászott a udvarba, és nézte a szobát. Ott a fiatal Béla felesége egy hóbortos frizurát viselt, haját felpattintva. Nándor szemébe a lány szemébe nézett, majd a asztalra sétált, ahol Béla már a tál előtt ülve hajolt fejét.

Nándor étkezés nélkül fogyasztotta el a levest, majd a felesége arcát nézve sóhajtott:

Képzeld, Katja, mennyire felbolondította Vasit a szomszéd?

Mi történt? kérdezte meglepődve a feleség.

Házasodott egy újikapcsos Lillához, aki a városból jött.

Emlékszem válaszolta Katinka. Ő óvodapedagógus lett volna, de sosem tanult be.

Igen, csak úgy. De hát a nő, aki csak táncot és divatot tud, nem jó házasságra. És te is tudod, a te húgod, Manci, még mindig a lányokkal lóg.

Katinka elfordította kerekes arcát. A kiskorú húga, Manci, nem akarta hallani. Manci kicsi és kerek, mint a korong, míg Katinka fiatal korában sovány volt, de később mindketten hasonló kerek alakra nőtt.

A szomszéd házban hangos zene szólgott, női nevetés töltötte be a kertet. Nándor felhúzta a szemöldökét, és közelebb ment az ablakhoz.

Béla, szólította, aki a szőlőskertben paradicsomot kötözgetett.

Mit akarsz, Nándor?

Mi zajlik nálatok? Egész nap olyan hangos, mintha karnevál lenne.

Ez csak Lilla vendége, egy városi lány, aki a hangolókönyvet felkapta válaszolta Béla.

Nándor szigorúan nézett Béla felé:

Meddig tűri ez a káosz, Béla? Házastársad már nem veszi magát a kezeibe, csak szórakozik.

Béla nehéz tekintettel válaszolt:

Mit tegyek, ha ilyen? Ha örömet okoz neki, hagyjam játszani.

Már nem gyerek többé! Házas, anyuka, otthoni tűz őrzője! Ki kell szedni a zajt, kifogni a barátnőt a házból, a hangszórót ki kell dobni az ablakból! Nálam nincsenek barátok, csak a régi, horgolt csipőnadrág.

Béla szomorúan elfordult:

Menj el, Nándor, a te nőtökkel foglalkozz! Én magam intézem a dolgaimat.

A következő nap állandó eső öntötte le a falut. A szürke égbolt nem ígérte a napfényt; Nándor felesége, Katinka, lekvárt főzött a konyhában, míg Nándor a sarokban bámult.

Unalmas vagyok, Katinka.

Menj gombát szedni. Felveheted a csizmát, a friss gomba később ki fogra.

Nem egyedül akarok menni.

Hívd meg Béla!

Nándor felmosolyodott.

Talán haragszik rám.

A szemét az ablakba vetve látta Béla közeli lábát, aki egy zacskóval lépett be.

Sziasztok, szomszédok üdvözölte, miközben a kapu nyikorgott.

Nándor kinyitotta a port:

Kolka, hoztam füstölt halat, magam füstöltem, kóstold meg.

Nándor szeme felderült:

Jó, szeretek halat. Menjünk tea mellett?

Menjünk.

A férfiak csendben ültek a asztalnál. Nándor végül kérdezte:

Hogy megy a családi élet? Elment a vendég?

Elment.

Nándor papírt szorítva felhúzta a fejét:

Mit csinál Eszter most?

A boltba ment.

Mit vesz? vette a fejét Nándor. Egy zacskó gombócot és egy rúzsot. A feleséged ott a pénztár mögött kozmetikumokat vásárol. Nem hozhatna otthon péksüteményt vagy valami finomat, csak sminket.

Katinka a tűzhely mellett elnémult, és a fejét a vállára hajtotta.

Hadd vásároljon, ő szeret szépülni mondta Béla.

Minek?

Nándor felvetette a kérdést, és barátjára nézett.

Azt döntöttük, hogy a nők barátságot kössenek. Katja hatással lehet Eszterre, megtanítja a házimunkát, a főzést.

Lili, beszélnünk kell szólt Béla.

Mit akarsz, kedves?

Lili, most már fehér hajjal, dús szempillákkal és kiemelt szemöldökökkel, odasúgta:

Tetszik? kérdezte mosolyogva.

Persze, teljesen más vagy. Régen szép voltál, most meg igazi szépség vagy.

Ez a barátom, Tanya, hozta a fodrászhoz. A szalonban csinálták a frizurádat.

Lili boldogan üdvözölte a szomszéd Katját:

Miért ne? Már most megyek hozzá.

A fiatal feleség édes illatú parfümmel töltötte magát, ezért Béla orrát csiklandozta. Elölt egy szép ruhát, sminkelt, majd visszatért, leült a kanapéra.

Béla szólalt meg, miközben a kanapén ültem mit panaszkodsz a szomszédokra?

Én csak hallgatom a pletykákat, ha nem tetszik, mondd ki!

A lány elhullatta az arcát a kezeibe, sírni kezdett, és attól a naptól kezdve megváltozott. Abbahagyta a tükörbe nézést, elkezdett mosogatni, pitét sütni. Naponta a szomszédokhoz ment, visszatérve sötétebbnek, csendesnek, gondolkodóan.

A mosoly és a jókedv is eltűnt. Nem hallatszott többé női nevetés, nem szólt a zene a házban.

Végül elhagyta a házat. Béla korán reggel felkelt, de a felesége már nem volt az ágyban. A házban sem, csak egy cetli lógott az ajtón:

Béla, úgy döntöttem, rossz feleség vagyok. Mindig panaszkodsz, a szomszédoknak mesélsz, hogy mennyire nehéz velem élni. Nem bírom tovább, menj tovább. Ne keress, már nem fogsz megtalálni. Viszlát.

Hogy lehet ez? felkiáltotta Béla. Lili, Lili!

Nándor elsőként rohanott a barátához:

Elmenekült, legyen is. Azt mondja, egy új városba ment, ahol jobb lesz. Igazam van, rossz feleség, de ne aggódj, új nőt találunk, aki dolgozik.

Eközben a szomszéd házában már a feleség, Katja, a húga, Manó, a kerek testű lány, betoppant csütörtökön a konyhába.

Manó, te is feleség vagy? tréfálta Nándor. Béla színlelt haraggal fordult el.

Nándor az ablakból nézte a szomszéd házat:

Miért nincs otthon a feleség? Nincs kivel horgászni menni? Katja!

Mit kiáltasz? kiáltott a konyhából a fáradt Katja.

Az utóbbi időben a házaspár közötti feszültség olyan, mintha egy fekete macska szaladna át: a szomszéd Lili hatására Katja is változott, ami Nándort is nyugtalanította.

Mi ez a Katja? szólt Nándor szigorúan. Mintha nélkülem nem tudnál élni. Minden házimunkát rám hárítod, nem kapok levegőt.

Katja felnézett:

Én mi vagyok, munkás? Nem vagyok egy ló? Azt akarom, hogy parfümöt, rúzsot, új ruhákat lássak. Szeretnék a városba menni, vásárolni, táncolni.

Most már értem, honnan származik ez a szél intette Nándor. Lili bevezette a zavarba.

Katja sóhajtott:

Nem Lili hibája. Én már nem látok életet veled, Kolka. Mindig a tűzhelynél vagyok, a traktor mellett. Mikor táncoltam utoljára? A ballagón, veled.

Nándor visszatért a faluba, gyorsan szögeket csapt a házba, ajtókat, ablakokat. Béla halk kalapácsütést hallott, azonnal odaszaladt.

Mit csinálsz, Vasi?

Nándor megállt a kapun, meglepett szemekkel nézte Béla.

Átköltözök, szomszéd.

Hová?

Nándor ijedten kiborult:

Kolka, a városi központba költözöm. Ott már van klub, kávézó, hová a feleséget vihetlek.

Milyen feleség? Lili már elment.

Igen

Béla elfordult, széles mosollyal:

Megtaláltam a Lilit. Találta a városközpontban egy állást, bérel egy kis lakást. Én is odamegyek.

Nándor szinte kiáltott:

Elmentél a hülye nőddel, megőrültél? Már rég mondtad, hogy a fejeddel házasodtál, elfáradtál a fejlettségeidtől Visszatérsz nadrág nélkül,Így hát Nándor, a városi kalandokra és a csodás Lili új életére gondolva, a Duna partján átmenő csillagok alatt pakolta be a táskáját, miközben a falu népe még mindig a szomszédok szúróhálós pletykáját hallgatta.

Rate article
News 24 Justall
Szomszédok: Történetek a Közvetlen Környezetünkből